Nemrégiben hagyta el az újvidéki Verzal nyomdát A szikes virágai című kötet, amely Észak-Bánát irodalmának gyűjteményes keresztmetszete alcímet viseli. A kötetet összeállította és szerkesztette a bánáti közélet jeles személyisége: Pozsár Tibor.
Ahogyan Biacsi Antal, a Magyarcsernyéről elszármazott publicista az előszóban is kifejti: ,,Az észak-bánáti térség irodalmát időben és térben átfogó antológia olyan több hónapos, alapos és magas szintű szakmai válogatás eredménye, amely egységes képet formál az itt élő magyarság újkori honfoglalása utáni életéről.'
Az antológia a színek kavalkádját tárja elénk, bizonyítva azt, hogy a szikeseken is megterem a bűbájos, varázslatos virág: a mese, a vers, a tárca, a glossza és a Bánáti Újság, amely már 1994-től igyekszik nemcsak a szikes virágait, hanem minden nemes tőből fakadó hajtását táplálni.
Visszatérve a régmúlt időkre, a tizennyolcadik század  második felére: ebben a térségben újratelepítés zajlott le. Akkor értelmiségi és írástudó ember nemigen akadt errefelé. Nincstelen, a megélhetés gondjával küszködő parasztok gürcöltek a nehéz élettel. Bánatuk volt elég - még ma is úgy érezzük, hogy ez a bánáti bánat fekete árnyékként köztünk lebeg! Gondoljunk csak a bánáti magyarság önsanyargató életére, a beolvadásra, vagy éppen Terján eltűnésére, amit Cs. Simon Istvánnal oly sokszor elsirattunk.
A régiónkhoz kapcsolódó első irodalmi lépést Kálmány Lajos tudóspap tette meg a múlt század elején. A nemzetünk folklorisztikájában ő taposta ki az utat a gyűjtéseivel, amelyek Észak-Bánáthoz kötődnek. A szikes virágai főleg a mesegyűjtéséből ad válogatást.
Kálmány Lajos után vidékünk irodalmának jelentős személyisége Móra Ferenc, aki majd egy évtizedes Csóka közeli, régészeti kutatásai során lett régiónk tisztelője. Sok írásának ez lett az élményanyaga, mint például A csókai csóka, A csókai csata, A csókai pap, A magasugró királykisasszony. Ezek szintén megtalálhatóak a kötetben.
Cs. Simon István embersége és lankadatlan munkakedve a publicisztika talajától a költészeten át elvezet bennünket mindennapjaink apró, fájdalmas, de szépségeiben aranyló kisebbségi létünkhöz. Az újból csak elismétlésre kívánkozó: bánáti bánathoz.
A szép emlékű, padéi származású Keszég Károly már 1997 óta nincs köztünk, de felejthetetlent alkotott a Napló című független, szabadelvű hetilapban. Olyan erővel tiporták le, ahogyan törekedett végtelen akarattal és objektivitással a kisebbségi lét leírására, a nemzeti érték megfogalmazására. Az egyik munkatársa, Tóth Lívia írja róla: ,,Az utolsó leheletéig maradt, s önpusztító konoksággal küzdött a lap fennmaradásáért.' És egyúttal a bánáti magyarság megmaradásáért is.
Bogdán József Törökkanizsán élő papköltő új arculatot adott térségünk irodalmának. Általa nemcsak a lélek kifürkészhetetlen világa, az Istenhez forduló jajszavak kerülnek verses megformálásba, hanem a bánáti magyarság sorsfordulói, a béke keresése és a megnyugvás felfedezése akár Az Isten ékszereiben, akár a Szerelmes pillangóban.
Tóth Lívia munkáit, amelyekre leginkább az igazság keresése és az elferdült világ elé tartott tükör jellemző, már a Naplóban megismerhettük. Számára az írás természetes, éltető elem, mert bármerre is megy, rögvest meglátja és leírja a helyéből kimozdult erkölcsi értékrendet és önmagunk ketrecbe zárását. (Lásd ismét a bánáti bánatot!)
A csókai Fehér Kálmán regényhez, vershez egyaránt nyúlt. ,,Vajon kiket ismétel bennem a természet?' - teszi fel a kérdést, és keresi a válaszokat sajátságosan ironikus és önironikus gondolatvilágában.
A rábéi születésű Molnár Rózsa gazdag látásmódja az eddigi négy kötetében már felvállalja a legapróbb bánatot is: ,,Ne égesd el a lehullott szirmokat, sokkal jobban szeretik a csendes halált...' - írja egyik versében.
És hogy a bánáti lehullott szirmok helyett új virágok nyílnak püspöklila és tűzpiros szirmokkal, ezt bizonyítja a hetente megjelenő Bánáti Újság, amelyet jelenleg Tóth Lívia vezet. A szikes virágaiban ízelítőt kapunk a Bánáti Újság remek írásaiból, amelyeknek a szerzői (a már említettek mellett): B. Varga László. Kovács Jolánka, Kószó Mihály István, Csonti Melinda, Jung György, Bálint Éva, Kőművesné Nyáry Márta, Maros Antal.