Imádkozzál és dolgozzál! — mondta mindig egy mélyen vallásos, egykori kollégám, amikor arra panaszkodtam, hogy nehezen tudom beosztani az időmet, és hogy túl sok munkát vállaltam magamra, nem tartom be a határidőket.
Bevallom, hosszú ideig fogalmam sem volt, miért mondja ezt. Aztán elolvastam Nursiai Szent Benedek történetét, és minden világossá vált.
Szent Benedek, a szerzetesek, az itáliai mezőgazdasági munkások és parasztok védőszentje, Európa társvédőszentje, a mérnökök, a barlangkutatók és az építészek patrónusa Norciában született 480 körül, és Monte Cassinóban hunyt el 547. március 21-én. Ikertestvéréről, Szent Skolasztikáról már írtunk korábban, ám Szent Benedekről eddig nem sok szó esett. A IX. századtól március 21-én, a temetése napján ünnepelték Szent Benedek apátot, viszont a galliai liturgikus könyvekben megjelent július 11-e is mint a szent születésnapja. Ennek miértjéről, eredetéről mindmáig semmi biztosat nem sikerült kideríteni. Ennek ellenére, mivel március végén már általában tart a nagyböjt, ez mindig megakadályozta Szent Benedek méltó megünneplését, így 1969-ben emléknapját véglegesen áttették július 11-ére.
Gazdag családban látta meg a napvilágot, és már korán, szinte gyermekként rájött, hogy nem világi hivatást választ magának. A magányt kereste, ezért Romanus remetével való találkozása után Subiaco közelében egy barlangba húzódott, és itt maradt évekig. Egy fiatalkori ismerőse, egy női alak kísértette, olyannyira, hogy majdnem feladta a magányt. Hogy a vágy ne gyötörje tovább, ruhátlanul egy tüskés bokorba ugrott (bizonyos források szerint csalánbokorba). Három év után vadászok vagy pásztorok találtak rá.
530 körül saját kolostort alapított Dél-Itáliában, Monte Cassino hegyén — akkor még senki sem tudhatta, hogy ez lesz majd a bencés szerzetesrend anyakolostora. Ő felügyelt a rendre a klastromban, megszervezte a belső életet, a mindennapokat. Tapasztalatai alapján új szerzetesrendi szabályzatot alkotott, mely annyira átfogóra és meggyőzőre sikerült, hogy Nagy Szent Gergely pápa minden kolostorban kötelezővé tette, sőt, az egész római egyházban. Egyik legfontosabb műve a 73 pontból álló Regula. Ez mindmáig sok kolostorban, monostorban szabályozza a szerzetesek mindennapjait. Érkezésekor, munkájának megkezdésekor eltunyult, elkényelmesedett szerzeteseket talált, akik egyáltalán nem örültek az új, szigorú szabályoknak. Egyesek közülük elhatározták, hogy elteszik Benedeket láb alól. Mérget kevertek a poharába, ám amikor az apát szokása szerint keresztet vetett rá, kettéhasadt. Benedek ebből megértette, hogy mi volt a szerzetesek szándéka.
Nursiai Szent Benedek életrajzát Nagy Szent Gergely pápa írta meg a Dialógus című művének második kötetében, melyben elsősorban Benedek szellemiségét vázolta. Benedek örökké harcolt a Sátánnal, ezért ő lett a tökéletes és legyőzhetetlen szent példája. Ezenkívül ő a közösségi élet szentje is, hiszen szerzetesként élve tette csodáit, a rendnek így mutatott példát. 1964-ben VI. Pál pápa a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként Európa védőszentjévé nyilvánította.
Szent Benedek mindennapi imája
