A szerző felvételei

— 1956. október 23-a a világ csodája volt. 63 évvel ezelőtt ezen a napon a sokéves elnyomás, megaláztatás, kommunista terror után fordulóponthoz érkezett a magyarság sorsa. 1956-ra a függetlenség, a nemzeti szuverenitás, az önrendelkezés iránti vágy mindennél erősebbé vált, és az emberek szabadságvágyát többé nem lehetett elfojtani. Ez az érzés betöltötte a szíveket, felülírta a félelmet, és a magyarok egy emberként vonultak az utcára, hogy kifejezzék elégedetlenségüket az elnyomó rezsimmel szemben — emelte ki ünnepi beszédében Németh Szilárd. — 1956 a szabadságszerető magyar nép lázadása volt az internacionalista baloldal diktatúrája ellen. Az 1956-os forradalmárok bátorsága belénk ivódott, nemzeti öntudatunk része lett. Nekünk, magyaroknak minden történelmi korban újra és újra meg kellett küzdeni érte. Így aztán mi igazán tudjuk, milyen nagy dolog a szabadság.

A helyettes honvédelmi miniszter szerint őseink példája és bátorsága ma is azt üzeni számunkra, hogy a magyarok együtt, összefogva nagy dolgokra képesek. A XXI. században a magyarság összekapaszkodása, határokon átívelő szellemi, lelki egysége, cselekvőképessége fontosabb, mint valaha. Ma is csak együtt tudjuk megvédeni ezeréves értékeinket, keresztény hitünket, nemzeti kultúránkat, édes anyanyelvünket, magyar identitásunkat. Jó érzés látni a délvidéki magyar közösség erejét és azt, hogy itt, Szerbiában kisebbségben is szabadon megélhetik és méltó módon megünnepelhetik magyarságunkat, hagyományainkat, nemzeti ünnepeinket. Ma a Szerbiában élő magyar kisebbségre Budapest és Belgrád is úgy tekint, mint összekötő kapocsra. Felismertük, hogy együtt többre vagyunk képesek, mint külön-külön.

Németh Szilárd azt is kiemelte, hogy ezen a jeles napon azokról is megemlékezünk, akik a forradalom leverése után befogadták, támogatták a magyar menekülteket. 1956 őszén a kommunisták gyilkos bosszúja miatt mintegy 200 000 magyarnak kellett elhagynia hazáját. Közülük Palicson és a környező falvakban több mint 20 000 magyart fogadtak be.

— Ma is el nem múló hálával gondolunk azokra, akik fivérként, nővérként fogadták, segítették élelemmel és jó szóval az elgyötört anyaországból menekülteket.

A helyettes honvédelmi miniszter megköszönte a vajdasági magyar közösségnek, hogy odaadóan ápolja az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékét.

— A magyar ma is szabadságszerető nép, amely soha többé nem felejti a Moszkvából irányított internacionalista baloldal diktatúráját. Ma is ébernek kell lennünk, mert az új Szovjetuniót, az Európai Egyesült Államok fedőnevű birodalmat Brüsszelben építik az internacionalisták, a bevándorláspárti baloldaliak hathatós támogatásával. Mi velük szemben 1956 hőseinek örökségét valljuk magunkénak, a szabad nemzetek európai együttműködésében, a keresztény kultúra, a magyar örökség és az európai polgári életforma megőrzésében látjuk a jövőt — zárta szavait a helyettes honvédelmi miniszter.

— A XXI. század Európája olyan helye lett a világnak, és ebben az Európában olyan helye van a magyar nemzetnek, hogy újra meg kell értenünk, újra kell értelmeznünk azt, amit ünnepelünk — emelte ki Pásztor István, a VMSZ elnöke. — Manapság divatos erősen sulykolni két dolgot: az egyik a szabadság, ami mindenek felett álló, a másik pedig a nép vagy más szóval nemzet, ami mindenek alatt álló, sőt, minden bajnak okozója. Innen nézve a magyar ’56, ami a magyar nemzetnek a szabadságáért folytatott harca és forradalma volt, különös jelentőséget kap. A XXI. század divatos nyugati szabadságeszményének lényege, hogy szembeállítja egymással az autonóm egyének szabadságát — az autonóm polgárok közösségét — a nemzettel. E szerint a filozófiai, politikai, ideológia eszme- és értékrendszer szerint a nemzeti szubsztancia, a naturalisztikus nemzetfelfogás jelenti a probléma gyökerét, mert — mint állítják — a nemzetek hajlamosak arra, hogy mások fölé helyezzék saját érdekeiket. Innen nézve érdekes dimenziót kap a magyar ’56, hiszen felvetődik a kérdés: vajon mit akart a magyar nemzet, amikor szabadságharcát vívta a szovjet birodalommal szemben? Mások fölé helyezni a saját érdekeit? Természetesen nem. A diktatúra, az önkény, a szovjet birodalom megszűnését akarta a saját országában, valamint a nemzeti szuverenitás és önrendelkezés visszaszerzését. Nem mások kárára.

A VMSZ elnöke arról is beszélt, hogy az emberek elsősorban nyugalmat akarnak, békét és biztonságot. Nem a küzdelem, a harc, az ellenállás, a folyamatos csatározás a céljuk, hanem az, hogy kiteljesítsék az életüket, tudjanak egyről a kettőre jutni. Mint mondta, a magyar emberek is ezt akarják, és nem akartak egyebet 1956-ban sem. Nyugalmat, békét és biztonságot a hazájukban. Mindennek alapja pedig a szabadság. A szabadság, melyért a magyarok ’56-ban átrendezték az európai égboltot, nem ugyanaz a szabadság, amelyről a nyugati filozófusok és politikusok beszélnek. A meg nem alkuvás szabadsága erősebb az egyéni vágyaknál és a filozófusok elméleteinél, erősebb a nyugat-európai politikai elit kettős mércéjénél és sokkal kitartóbb minden forradalomnál. A meg nem alkuvás szabadsága ’56 legszebb üzenete és tapasztalata. Arra tanít, hogy amiért ’56-ban a magyarok a vérüket adták, annak igazságát a 2019-ben élő magyaroknak érteniük kell. 2019-ben a magyar ’56 jelkép. Annak jelképe, hogy a szabadság nem üres szó, hanem emberek sokasága. A magyar ’56 annak jelképe, hogy a szabadságot sohasem szabad birodalmi ügyek szintjére süllyeszteni. Azt mindig az önrendelkezésükkel bíró népek szintjére kell emelni.

A megemlékezés ünnepi műsorral ért véget, a közönség megtekinthette Az orosz tankok között hallgatnak a harangok című előadást, melyben közreműködött a Rizgetős táncegyüttes és a Juhász Zenekar, továbbá Molnár Róbert színművész és Patyerek Csaba koreográfus.