A sült gesztenye illata

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A sült gesztenye illata

Mostanában heti rendszerességgel kapok különféle termékbemutatóra invitáló telefonhívást. Ez általában úgy történik, hogy egy kedves női hang közli velem, mekkora szerencse ért, hiszen én vagyok a kiválasztott, aki mágikus talpbetétet, illetve valami hasonló kütyüt kaphatok, ha elmegyek negyedmagamm...

Mostanában heti rendszerességgel kapok különféle termékbemutatóra invitáló telefonhívást. Ez általában úgy történik, hogy egy kedves női hang közli velem, mekkora szerencse ért, hiszen én vagyok a kiválasztott, aki mágikus talpbetétet, illetve valami hasonló kütyüt kaphatok, ha elmegyek negyedmagammal egy kellemes vacsorára. Nem tudom, mások hogyan reagálnak ilyen esetekben, én -- a hangulatomtól függően -- vagy türelmesen kivárom a jól begyakorolt mondóka végét, és akkor közlöm, nem érdekel az ajánlat, vagy udvariatlanul lecsapom a kagylót, lehetőleg az egyik jól megkomponált mondat közepén. Nemrégiben viszont majdnem szó nélkül maradtam, annyira megdöbbentett az, amit a vonal másik végén tálaltak. A beszélgetés a szokásos forgatókönyv szerint kezdődött, de a hölgy azzal folytatta, hogy ő ennek meg ennek a (nem magyar előjelű) pártnak a megbízásából jelentkezik. No, egy újabb sajtótájékoztató -- gondoltam magamban, amikor a következőket hallottam: Mivel Ön a legutóbbi választásokon biztos szavazónk volt, érdekelne, számíthatunk-e továbbra is a támogatására. Első meglepetésemben visszakérdeztem: Tessék? Mit mondott? Ismételje meg! Velem ellentétben a telefonáló nem jött zavarba, higgadtan elmondta még egyszer ugyanazt a szöveget. Szerencsére addigra nekem is megjött a hangom, és eléggé élesen közöltem vele, hogy sohasem szavaztam a pártjukra és a jövőben sem áll szándékomban! Hogy mit rejtegetett még a tarsolyában, nem tudom, mert dühösen és hevesen kapcsolatot bontottam, olyannyira, hogy az ősrégi zöld telefonunk, amelyhez már csak nosztalgiából ragaszkodunk, majdnem leszállt az íróasztalról.
A népszerűségi listámon eddig az a telefonhívás vezetett, amellyel a családunk energiaital-fogyasztását próbálták felmérni, de ez messzemenően túltett rajta. És el is gondolkodtatott. Valóban igazuk lenne azoknak, akik azt állítják, máris megkezdődött a választási kampány? Mert annak is felfogható, hiszen többször elhangzott egyik, ismétlem, nem magyar előjelű pártunk neve. De ezen még tréfálkozni is tudok, azzal ellentétben, amit mindenszentek napján a temetőben tapasztaltam. Egyes ''politikusaink” ugyanis odamondogatásra, az ellentétek további szítására használták fel ezt az alkalmat is. Miközben a közös emlékezés jelentőségére hívták fel a figyelmet, mondandójukban saját tevékenységüket helyezték előtérbe, vélt vagy valós sérelmeiket hangoztatták, és majdnem megfeledkeztek azokról, akik miatt ezen a napon felkeressük a sírkerteket. Ott nyugvó, szívünknek kedves halottainkról, és az ártatlanul kivégzett magyar áldozatokról. Kár, hogy nem látták magukat úgy, ahogyan mi, a kívülállók. Mert ki hiszi el nekik, hogy a kegyeletadásban együtt szeretnének lenni, ha a Kálváriadomb előtt is jól elkülöníthető csoportokban állnak? Talán, ha szóba elegyednének egymással, akkor nem kellene a mikrofon mögül üzengetniük. Ott és akkor, amikor erre semmiféle magyarázat sem szolgálhat mentségül. Még az sem, vagy az a legkevésbé sem, hogy választási év előtt állunk. Mert ha nemcsak a saját céljaik lebegnének a szemük előtt, akkor azt is észrevették volna, hogy a politikai beszédek végére teljesen magukra maradtak. Csak az újságírók kísérgették őket, mert ezt kapták munkafeladatul. Az emberek, akiket ezen a napon teljesen más gondolatok foglalkoztatnak, szép lassan elszivárogtak mögülük. Hazamentek, vagy elmondtak még egy imát a szeretteik sírjánál gyújtott mécses pislákoló lángja mellett.
Sokan kifogásolják, hogy mindenszentek előtt árusok lepik el a temetők bejáratát. A színes lufikat én is túlzásnak tartottam, habár össze is hasonlíthatnám őket a fellengzős politikai szólamokkal, ám a sült gesztenye illatát kimondottan várom és szeretem. Hazafelé a langyos papírzacskóval melengetem a kezem, és már előre örülök annak a pillanatnak, amikor a cseréptálba öntött csemegét szemezgetni kezdi a család. Elérzékenyült pillanataimban szinte már sajnálni kezdem azokat, akiknek ez a nap is csak egy letudott (politikai) feladatot jelent.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink