home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A sport, ami összeköt
Tóth Tibor
2006.01.24.
LXI. évf. 4. szám
A sport, ami összeköt

A távolság sem tudta elválasztani őket egymástól: Tóth Margit és JánosA topolyai Tóth család házába lépve azonnal szembetűnik, hogy lakói ízig-vérig sportemberek. Minderről az ebédlőben található számtalan serleg és érem tanúskodik, amelyek két sikeres pályafutást hivatottak dokumentálni. J...

A távolság sem tudta elválasztani őket egymástól: Tóth Margit és János

A topolyai Tóth család házába lépve azonnal szembetűnik, hogy lakói ízig-vérig sportemberek. Minderről az ebédlőben található számtalan serleg és érem tanúskodik, amelyek két sikeres pályafutást hivatottak dokumentálni. János és Margit már több mint harmincöt éve a teke megszállottja, megismerkedésüknek azonban semmi köze sincs az említett sportághoz.
Margit 1965 őszén a tánciskolában ismerkedett meg élete párjával, akiről akkor még nem is sejtette, hogy sportoló. A későbbiek folyamán lement a tűzoltópályára szerelméhez, aki a munkás-sportjátékokon döntögette a bábukat, s hogy, hogy nem, kedvet kapott ő is ehhez.
- Egy alkalommal a mérkőzés után megkértem Jánost, hadd guríthassak én is egyet. Általános meghökkenést váltott ki, hogy első próbálkozásom egyenesre sikeredett, többen is bátorítottak, hogy folytassam, hát így kezdődött... Jánosnak sikerült az egész családomat - a testvéreimet, azok párjait, gyermekeit -, ,,megfertőznie', s mindannyian lejártunk a pályára szórakozásból játszogatni - emlékezik Margit.
Ekkor még nem igazán sejtette senki, hogy egy sikerekben gazdag pályafutás veszi kezdetét, amely bővelkedik világbajnoki és országos bajnoki címekben, nemzetközi versenyeken elért sikerekben...
Három év után - 1968-ban - Margit és János örök hűséget fogadtak egymásnak, s a tekének természetesen nem fordítottak hátat. Margit ügyességére és tehetségére Újvidéken is felfigyeltek: 1971-ben meghívást kapott a hagyományos nőnapi tornára. A kezdő versenyző kitűnően helytállt, s a jóval tapasztaltabb tekézők között, a harminchárom résztvevő közül, az előkelő tizedik helyet szerezte meg.
- Egy kis lámpalázam azért csak lehetett, mivel kosztümben érkeztem, a szerelést véletlenül otthon hagytam, s kénytelen voltam szoknyában rajthoz állni - jegyzi meg Margit, aki első versenyét nem egyedül, hanem három hónapos kisfiával a ,,szíve alatt' vívta.
Itt egy kis szünet következett, mivel nemsokára megszületett Roland, majd az egykori kiváló válogatott játékosnak, Vastag Rózsának a rábeszélésére az ifjú anyuka a Novi Sad csapatához szerződött. Az újvidéki együttessel kisebb csodát műveltek. Margit jövetelével mintha megtáltosodott volna a gárda, s az utolsó helyről egészen a bajnoki címig menetelt.
Első nagyobb kiruccanása Rijekára történt, első nagyobb sikerét a válogatottban pedig a szlovéniai ifjúsági világbajnokságon érte el: ezüstérmet szerzett. Közben 1975-ben megszületett a második kisfiú, Redmond is, s így körülményessé vált az utazgatás.
- Felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha Topolyán is alakítanánk női csapatot, ahol nyugodtan játszhatnék, s még a gyermekekre is lenne időm. Az elhatározást tett követte, és 1977-ben sikerült megalakítani a női tekecsapatot, amelynek nyolcvan százalékát a rokonságom tette. Nálunk a teke családi sporttá fejlődött - vallja.
János világéletében rabja volt a sportnak, az iskolában kosárlabdázott, atletizált, sakkozott, majd a topolyai AIK együttesében focizott is, mígnem 1968 körül az Egység színeiben belekóstolt a tekébe. A hetvenes évek elején a másik topolyai csapatba, a Vatrogasacba szerződött, itt a versenyzés mellett edzősködött, valamint a pénztárosi és a titkári teendőket is ellátta. Még ma is aktív, amellett, hogy az Egység csapatának legjobb játékosa, a Vénusz Szabadidőközpont pályáját rendezi, ügyeleteskedik, edzősködik, szervezi a munkás-sportjátékokat, naponta kettőtől tízig a pályán tölti az életét.
Jogos a kérdés, hogyan működhetett a házasságuk, amikor ősztől tavaszig szinte alig látták egymást, hiszen hétvégenként mindketten az ország más-más részein játszottak, szinte csak hétköznaponként élvezhették egymás társaságát.
- Szerencsénk, hogy mindketten sportoltunk, így talán megértőbbek voltunk egymással. Úgy telt el a házasságunk nagy része, hogy hétvégenként bizony távol voltunk egymástól. Már a rokonság is tudta, hogy hozzánk nagyon ritkán lehet jönni, mivel keveset vagyunk itthon. Nagy segítségemre volt édesanyám, aki amíg távol voltam, megfőzött és gondját viselte a gyermekeknek - tudom meg a ház asszonyától.
Margitnak és Jánosnak sok mindenről le kellett mondania a sport érdekében, de az eredményeket látva, megérte. Margit első világbajnokságáról mindjárt éremmel tért haza, Ljubljanában csapatban ezüstöt nyert, egyéniben pedig hajszálnyira lemaradva a dobogóról a negyedik helyen végzett. A budapesti vb-n a csapattal sikerült a dobogó legfelső fokára állnia, majd az innsbrucki vb-n megvédték világbajnoki címüket, de nem elégedett meg ennyivel, egyéniben még egy bronzot is begyűjtött. A későbbiek folyamán, az ország szétesésével az érmek is elmaradtak. Több mint száz alkalommal játszott a jugoszláv válogatottban, tizenkétszer nyert egyéni országos bajnokságot, 1991-ben pedig ő volt a nagy Jugoszlávia utolsó országos bajnoka, amire méltán lehet büszke a kitűnő sportember.
- A sportnak köszönhetően nagyon sok barátra tettem szert Európa-szerte. Sikereimet az itthoniak nélkül nem érhettem volna el, hiszen csakis nyugodt lélekkel lehet elindulni a versenyekre, mivel a teke a sportszerű életmód és a sok munka mellett megköveteli a végtelen nyugalmat és az összpontosítást is - mondja Margit, akit hat alkalommal választottak meg Topolyán az év sportolójának, ugyanezt a címet elnyerte Vajdaságban is, valamint megkapta a legnagyobb elismerést a Jovan Mikiæ Spartak díjat is.
Tóthéknál igaznak bizonyult a régi közmondás, miszerint az alma nem esik messze a fájától, mivel Roland és Redmond is a teke mellett kötött ki. János 1982-ben, amikor a topolyai pálya megnyílt, tekeiskolát alapított, ahova 15 fiú járt rendszeresen. Az Egységnek - a két Tóth csemetével a soraiban - sikerült megnyernie a Vajdasági ligát, ám a háború keresztbe tett a szerb ligáról szőtt álmoknak. Roland bekerült az ifi válogatottba és részt vehetett a linzi vb-n is. Később Németországba vezetett az útja, de ott munkahelyi kötelezettségei miatt nem tudta hozni a várt eredményeket. Pillanatnyilag Budapesten él a feleségével, informatikusként dolgozik, s nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy szép napon újra elkezd tekével foglalkozni.
Redmond, a kisebbik fiú 1995-ben Romániában két ifjúsági világbajnoki címet szerzett, amihez még egy világcsúcs is párosult. Eredményeiért semmilyen jutalmat nem kapott, emiatt egy kicsit csalódott, s már nem hozta a várt formáját. A tekével nem hagyott fel teljesen, Tapolcán a helyi csapatban játszogat, emellett nemzetközi bíró is egyben.
Tóthék ragyogóan összehangolták a sportot és a családi életet, hiszen a gyermeknevelés mellett jutott idejük szórakozásra is, és még az eredmények sem maradtak el. Ilyen sikeres sportemberek méltó búcsút érdemelnének a válogatottól, mégsem így történt.
- 2002-ben egy győztes torna után a belgrádi szövetségi kapitány félrehívott, és közölte velem, hogy a továbbiakban nem tart igényt a játékomra. Húsz év válogatottság és tíz világbajnoki részvétellel a hátam mögött kénytelen voltam búcsút inteni a címeres meznek. A tavalyi újvidéki vb-n szerettem volna hivatalosan búcsút inteni a válogatottnak, de még csak egy búcsúmeccset sem szerveztek a számomra. Ezt soha nem fogom megbocsátani az illetékeseknek - mondja keserűséggel a hangjában Margit, aki a Vénusz színeiben továbbra is sikeresen döntögeti a bábukat.
Elárulták, hogy mindkettőjüknek a másik volt az első szerelem az életükben, s a kölcsönös megértés mellett a sport volt az a kapocs, ami összekötötte a házasságukat, akkor is, amikor távol voltak egymástól. János a nyugdíjra várva minden szabad idejét a tekepályán tölti, Margit pedig kézügyességéről nemcsak a pályán tett tanúbizonyságot. Szabad idejében varrogat - a kabáttól a bútorhuzatig mindent -, emellett virágcsokrokat készít, kertet rendez, fodrászmunkát végez, sohasem unatkozik. Olyan típus, akit minden érdekel, aki mindent meg akar és meg is tud tanulni. Egyedül még az autót nem tudja megjavítani, de ez sem várathat sokáig magára.
Egybehangzó véleményük szerint: ha újra születnének, akkor is tekével foglalkoznának, hiszen egymás szeretete mellett a sport az, ami erőt ad számukra a mindennapi élet nehézségeinek leküzdésében. S hogy nem döntöttek, döntenének rosszul, azt a tömérdek serleg, érem és elismerés, valamint a házaspárból sugárzó boldogság bizonyítja leginkább.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..