Már a junior-világbajnoki bronz megszerzése után egy hajóban ült Viktorral, és elkezdték a felkészülést az idei szezonra. Tavaly ősz végén edzőtáborba mentek, egész télen együtt eveztek, igaz, nem a legjobb hajó állt rendelkezésükre. Az idény eleji felmérőkön jó formában érezték magukat, de nem úgy jött ki a lépés, ahogyan szerették volna. A Szerbiai Evezősszövetség illetékesei úgy döntöttek, hogy szétválasztják őket: Martint egypárban, Viktort pedig Goran Jagarral kétpárban indítják. A szabadkai evezős nem sokat készült a horvát nyílt bajnokságra, mégis megnyerte az egypárevezős futamot az U-23-as mezőnyben, Viktor pedig a harmadik helyen végzett a kormányos nélküli kettesben a felnőttek között. Ezután mindkettőjüket a négyesbe ültették, ahol rajtuk kívül még Jagar és Jovan Popović kapott helyet, s együtt készültek a belgrádi felnőtt-kontinensviadalra. A kvartett kiválóan szerepelt, a felmérőkön rendszerint még azt a négyest is elhagyta, amelyikben Nikola Stojić és Nenad Beđik ült. Az Eb azonban nem sikerült a legjobban, és a négyesnek meg kellett elégednie a tizenkettedik hellyel.

— Az evező általában a jobb oldalamon van, tehát jobb oldalon evezek, itt viszont bal oldalra raktak. Elég furcsa volt, mert ezt egyáltalán nem szoktam meg. Szomorú voltam és elégedetlen. Az Eb után szétültették a négyest, és én újra egypárt eveztem. A felmérőkön a legjobb időt húztam, Viktor pedig Popovićtyal ült egy hajóba. Jeleztük azonban Nebojša Ilić szövetségi kapitánynak, hogy a soron következő versenyeken inkább együtt indulnánk. Eleget is tett a kérésünknek, és a szlovéniai Bledben megnyertük a nemzetközi regattát, majd az edzéseken rendre magunk mögé utasítottuk a jóval tapasztaltabb Stojić—Jagar-kettőst is. Az idősebbek szóvá is tették, hogy miért harcolunk ennyire az edzéseken, mi azonban mindig száz százalékot nyújtottuk, és bizonyítani akartunk. A svájci Luzernben tartott felnőttvilágkupán Stojićtyal indítottak volna párban, Viktor pedig egypárban állt volna rajthoz. Stojić azonban egészen más stílusban, más technikával evez. Viktorral sokkal dinamikusabb vagyok, ezért jeleztem a szövetségi kapitánynak, hogy ha lehet, kihagynám a világkupát, és inkább az U-23-as világbajnokságra összpontosítanék. Nem láttam értelmét Luzernbe utazni, és ott rosszul szerepelni — mondta Mačković Martin.

A szövetségi kapitány a palicsi edzőtáborban újra összeültette a párost, ami kiváló döntésnek bizonyult, hiszen a fiúk a vajdasági nyílt bajnokság szombati és vasárnapi döntőjét is nagy fölénnyel nyerték meg. Az első napon négy másodperccel verték az olimpián is részt vett, az U-23-as vb-n korábban ezüstérmes, szolnoki Simon Béla—Juhász Adrián-párost, és kilenccel a szerbiai Jagart és Vukovićot. Másnap a szolnokiak nem álltak rajthoz, Jagarék viszont igen, de Martinék ezúttal három másodperccel bizonyultak gyorsabbnak náluk. Az olaszországi U-23-as világbajnokságon tizenhét egység állt rajthoz a kormányos nélküli kettesek mezőnyében. A szerbiai páros ismerte az ellenfeleket, tudta, hogy az olaszok nagyon erősek, hiszen már több mint tíz világbajnoki érmet nyertek, ráadásul két évvel idősebbek Martinnál és Viktornál, ami számottevő előny. A selejtezőben a magyar, az amerikai, a spanyol és az olasz egységgel kerültek egy futamba, amelyből az első két páros került a középdöntőbe.

— Lazán indultunk, de 1000 méternél már csak az olaszok tartották velünk a lépést. 300 méterrel a cél előtt egy kicsivel előttünk voltak, egy erős hajrával el is hagyhattuk volna őket, de mi inkább takarékoskodtunk az erőnkkel, és megelégedtünk a továbbjutáshoz elegendő második hellyel. A középdöntő rajtja előtt nem éreztük magunkat jól, nem tudom, mi volt velünk. Fél távon a harmadik helyen haladtunk, de az amerikaiak szorosan a nyomunkban voltak. Nem megfelelő ritmusban eveztünk, a hajó hol jobbra, hol balra tért ki, néhányszor még a pálya szélét jelző kötelet is megérintettük. 1500 méternél az amerikaiak még közelebb kerültek hozzánk, és egy kicsit megijedtünk. Tudtuk, ha nem jutunk a döntőbe, akkor minden munkánk kárba vész. Négyszáz méterrel a cél előtt megindítottuk a hajót, növeltük a csapásszámot, és végül bejutottunk a döntőbe. A futam után nagyon rosszul éreztem magam, fájtak az izmaim és a fejem, alig láttam. A mentők megvizsgáltak, és megállapították, hogy túlhajszoltam magam. Orvosságokat meg vitaminokat kaptam, és másnap már jobb volt a közérzetem — mondta Martin.

A páros döntő előtti taktikája az volt, hogy 1000 méterig együtt utaznak a többiekkel, majd fél távnál robbantanak, és faképnél hagyják a mezőnyt.

— A rajt után Viktor azonnal rám szólt, hogy lassabban evezzek. Oldalra néztem, és láttam, hogy mindenki mögöttünk van. Ekkor lassítottam, és felvettük az utazósebességet. Nem foglalkoztunk a vetélytársakkal, jól haladtunk, tudtuk, hogy a többiek nem bírják végig ezt a tempót. 500 méternél a hatodik helyen haladtunk, 1000 méternél már megelőztük a románokat, és az ötödik helyen álltunk. 500 méterrel a cél előtt mondtam Viktornak, hogy itt az ideje a hajrának, habár már mindenünk fájt. Velünk együtt a többi hajó is elkezdett hajrázni. Kétszáz méterrel a cél előtt a törökök és a görögök is behozható távolságba kerültek. Az utóbbiak begörcsöltek, és szinte teljesen megálltak, az előbbiek viszont erőteljesen eveztek, de sikerült megelőznünk őket. A második helyen levő ausztrálokhoz is közel kerültünk, de őket már nem értük utol. Célba éréskor el sem hittük, hogy harmadikok lettünk. Erről álmodtunk. Egy kicsit sajnálkoztunk a gyengébb kezdés miatt, de a végére csak összeállt a kép — mesélt a futamokról Martin.

Szó volt róla, hogy részt vesznek az amszterdami felnőtt-világbajnokságon is, de ezt mindketten kihagyják, mivel Martin augusztus 22-én az Egyesült Államokba utazik: az ősztől a San Franciscó-i Berkeley egyetem hallgatója lesz. A hallgatók az első két évben általános képzést kapnak, szakirányt harmadiktól lehet választani. Martin még gondolkodik: érdekli az edzőképzés, emellett a földrajzzal és a történelemmel kapcsolatos tárgyak is. Az evezésnek sem fordít hátat, az egyetem csapatában folytatja tovább pályafutását. Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van az egyetemek közötti versengésnek. A San Franciscó-i egyetem csapata általában a washingtoniak mögött végez, de ez a helyzet most változhat. Márciusig napi két edzésen vesznek részt a hallgatók, az ország egyik legjobb edzője foglalkozik majd velük. Martin június 9-én látogat haza először, de azonnal indul a válogatott edzőtáborába, hiszen 2015-ben lehet majd kiharcolni a Rio de Janeiró-i nyári olimpián való indulás jogát. Ennek eléréséért hajlandó áldozatot is hozni: az ötkarikásra való kijutás esetén egy évet akár ki is hagyna az egyetemen. Ez teljesen érthető, hiszen egy sportember legnagyobb álma az olimpián való részvétel, illetve a minél jobb helyezés megszerzése.