Ő Sóti Anett, aki jelenleg Budapesten él, kreatív vállalkozóként dolgozik, társalapítója a DreamJo.bs cégnek. Szegeden a kommunikáció és médiatudomány szakon kezdte az egyetemet nemzetközi kommunikáció és televíziózás szakirányokon, és folytatta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kreatív Iparágak Működése és Stratégiai Kommunikáció Szakán. Élt, tanult és dolgozott Amerikában, Németországban, nemrég tért vissza Tajvanról, szóval folyamatos mozgásban van.

* Abba lehet hagyni valaha a tanulást a szakmádban, mely napról napra újul és változik? 

— Úgy gondolom, ma már egyetlen iparágban vagy szakterületen sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tanuljunk életünk végéig. Csak úgy tudunk a szakmánk élvonalában maradni, ha folyamatosan olvasunk, mozgásban vagyunk, és nem fárad ki a kíváncsiságunk. Emlékszem, amikor kislány voltam, a nagymamámnál szétturkáltam az összes fiókot — brossokat, régi, megsárgult fotókat, játékokat, tanszereket, képeslapokat, kézzel írt leveleket, harmincéves újságokat találtam, aztán mindig az aktuális érdeklődésemtől függően elmélyedtem egy-egy talált holmiban. Ha ma felmegyek egy-egy online gazdasági vagy üzleti oldalra, ott is mindig végignézem, hogy a „fiókok” milyen információ- és tudáskincset rejtenek, és ami a szakmám szempontjából releváns, azt igyekszem is elsajátítani, felfedezni, megérteni. Abban hiszek, hogy a jövőben a cégeknek és a vállalatoknak saját akadémiái lesznek, ahol a munkatársaikat oktatják, képezik.

* Az egyetem után pedig rögtön jött az első munkahely, mégpedig Amerikában, New Yorkban. 

— Már az első évemben sokszor ellátogattam a TIK-be is, érdekelt az állásbörze. Ott találkoztam a Magyar—Amerikai Vállalkozási Ösztöndíj Alappal (HAESF), mely segít a diákoknak, hogy az egyetemi tanulmányaikból zökkenőmentesen át tudjanak transzferálódni a munkaerőpiacra. Ez a szervezet fél-, illetve egyéves szakmai ösztöndíjakat oszt ki, melyeket a tehetséges, proaktív és tanulni vágyó magyar fiatalok szakmai tapasztalat keretében Amerikában tudnak felhasználni. Én már akkor tudtam, hogy amint „felnövök” a kihíváshoz, szeretném ezt megpályázni. A mesterszaki képzésem alatt meg is pályáztam, és meg is nyertem. Az államvizsgám után repültem New Yorkba, és kezdtem életem első igazi munkahelyén, a Boston Consulting Group stratégiaimenedzsment-tanácsadó cégnél a Fifth Avenue-n. A Fortune 500 üzleti magazin rangsorolása alapján mindig benne van a világ tíz legjobb cégében.
 

* A Kanjiža Calling című filmben a neved mellett ez állt: kreatív vállalkozó, a közösségi hálón pedig így szerepelsz: cosmopolitan communicator. Az egyik a konkrét munkádra, szakmádra vonatkozik, a másik pedig, gondolom, inkább arra a kérdésre válasz, hogy kicsoda is Sóti Anett.

— A kreatív iparági vállalkozó a relevánsabb, a másikat még a szegedi éveim alatt választottam, mert egy vizsgára való készülés közben a TIK-ben (József Attila Könyvtár) beleakadtam ebbe a kifejezésbe, és akkor úgy éreztem, elég jól körülhatárolja a személyiségemet, ha röviden kell bemutatkozni a közösségi médiában. A kozmopolita kommunikáció erejében a mai napig hiszek. Ez a fajta kommunikáció akkor lép fel, amikor nem feltétlenül tudunk valakivel szemtől szembe eszmét és véleményt cserélni, mégis egy olyan attitűddel és viselkedéssel köteleződünk el egy-egy beszélgetésben, hogy a más, az idegen, a tőlünk szokatlan megértése felé hangoljuk magunkat. Ha egy nép kulturális kódrendszerének megértésébe energiát fektetünk, megértjük ennek a kozmopolita kommunikációnak az eszközével, akkor sikeres, kellemes lesz az integráció és az érvényesülés. Mára már kulturális és kreatív iparági vállalkozónak vallom magam. Egy ilyen vállalkozó megjelenhet sok színtéren: a föld alól keletkező, kis startupoktól a nagy óriásokig. Így van az, hogy én a humán erőforrás, oktatás, kommunikáció, marketing és viselkedési közgazdaságtan ötösének szinergiális szubgazdasági formáiban találtam meg a helyem, a HR és az oktatástechnológia területén indított vállalkozásaimmal, vállalt projektumaimmal.

* Bázisodként jelenleg Budapest tekinthető, ahol társalapítója vagy a Budapest Startup Jobs és a DreamJo.bs cégeknek. Mesélj egy kicsit a cég profiljáról, kiknek segít, kik kereshetik fel, és kérhetik a szolgáltatásait? 

— Jelenleg a DreamJo.bsnak egy szerelemprojektuma a fókuszom. Ez a Szerethető Munkahelyek, melyet tavaly indítottunk el. Ennek a célja, hogy ne csak a multinacionális cégek és a külföld legyen az alternatíva az aktív és a passzív álláskeresőknek, munkavállalóknak, hanem százával meg tudjuk mutatni az olyan cégeket Magyarországon, ahova hétfőnként is örömmel indulnak el az emberek, és a karrier- vagy jövőképüket is el tudják ott képzelni. A DreamJo.bsnál pedig az volt a fő motivációnk, hogy egyfajta munkáltatói márka felépítésében segítsük a kis- és a középvállalkozásokat. A munkáltatói márka, HR-marketing, HRPR és marketing recruiting terén szerzett szakértelmünket, melyet a világszínvonalú cégeknél való korábbi munkáink által halmoztunk fel, átadjuk a vállalkozóknak, és ezáltal ők is megtanulják az eszköztárát annak, hogyan tudják professzionális módon bemutatni magukat mint csapatot. Ezt sikerült lehetővé tennünk számukra az általunk kifejlesztett és leprogramozott, úgynevezett Egyszerűsített Munkáltatói Márkaépítés módszertanunk által.

* Neked sem elég, hogy egy ország egy városában egy munkahelyen csücsülj, majd onnan nyugdíjba vonulva falun kötögess. Folyamatosan járod a világot, nemrég Tajvanon voltál, a tanulmányaidat pedig több helyen végezted. Melyek azok az országok/városok, amelyek a legmeghatározóbbak voltak életedben?

— Németország, Norvégia, USA és Tajvan. Németország azért, mert ott nyílt meg számomra a világ, és tapasztaltam meg tizenhat évesen egy csereév alkalmával, hogy másként is működhetnek a dolgok. Soha nem szemeteltem, mindig próbáltam tudatos lenni ez ügyben, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a „vendéglátó apukám”, Martin Rein szúrós nézése, valamint a felszólítása, amikor egyszer a lemerült walkmanelemet beledobtam a komposztba. Anyukám meglátott egy ösztöndíj-lehetőséget a Magyar Szóban, megpályáztam, mentem, de valójában nem is én voltam a legjobb, hanem az történt, hogy az első egy vagy két jelölt végül nem mert belevágni. Már elkezdődött Zentán a gimi, amikor két napom volt eldönteni, vállalom-e. Nekivágtam. Norvégiában, egy kis túlzással, a világ egyik legjobb nyári egyetemén ismerkedtem meg a férjemmel. Hatszáz diák gyűlt össze a világ minden pontjáról, hogy a nyarat is az egyetemen töltse. Akkor volt az Utøya szigeten a lövöldözés az ifjúsági táborban, valamint a robbantás Oslo belvárosában. Megtanultam, mi a biztonság és a bizalom a XXI. században, illetve hogy ezt a világ egyik legbékésebb helyén sem vehetjük magától értetődőnek. Amerikában tudtam meg, mi a munka, a szakmai fejlődés és az odaadás. Tajvan pedig a párom által immár a második otthonom, ahol sohasem látott szorgalommal, emberi tisztelettel és hatékonysággal találkozom nap mint nap, amikor ott vagyok.

* Nyitottság, energia, tenni akarás. Egyszer egy konferencián adsz elő, máskor egy főzőtanfolyam csoportképén mosolyogsz. De minden fotón van egy közös vonás: mosolyogsz. Azzal a bizonyos „elégedett vagyok az életemmel, nincs benne hiba” arckifejezéssel. Így érzed magad jelenleg?

— Elégedett vagyok, igen, viszont rengeteg ember csapatmunkájának eredménye, hogy ez így lehet: a családomé, a férjemé, a barátaimé, az inspiráló szakmai kollégahálóé. És van benne sok hiba, a tökéletes nem létezik, felesleges kutatni, törekedni rá. Nincs különösebb titkos receptem, csak az, hogy folyamatosan fejlesztem az érzelmi intelligenciámat. Jim Rohn amerikai vállalkozó, író és motivációs előadó mondása: „Az érzelmeinknek legalább olyan műveltnek kell lenniük, mint az értelmünknek, intellektualitásunknak.” Szerinte az intelligencia, azaz a magas IQ, valamint a műszaki szakértelem önmagában még nem garantálja a sikert. Az érzelmi intelligencia egy olyan képesség, amely szerint tisztában vagyunk az érzelmeinkkel, jól tudjuk kifejezni, illetve felfogni őket a személyközi kapcsolatainkban. Közelmúltbeli kutatások szerint az érzelmi intelligenciát a legfontosabb tényezőnek tartják a munkateljesítmény előrejelzésére. Azt is bizonyították, hogy az EQ fejlettségi szintje szükséges kompetencia a hatékony vezetőknél. A www.talentsmart.com szerint a top teljesítők 90%-a kiemelkedő eredményt ért el magas EQ-ban, és több pénzt keresett évente, mint az alacsony EQ-jú társai. Vagyis az öntudat, az önismeret és az önigazgatás nemcsak kifizetődő, de még profittermelő erővel is bír — akár a munkaadó, akár a munkavállaló oldaláról. Munkavállalóként is tudnunk kell, hogy kik vagyunk, mit akarunk. Nem várhatunk mindent el a munkáltatóktól. Az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia már most sokkal fontosabb, mint az IQ. Az IQ természetesen még mindig a legjobb előrejelzője a feladat bizonyos szintű elvégzésének. De a siker az életben sokkal összetettebb annál, mintsem hogy tesztekkel szabványosítani tudjuk.

* Tervek?

— Az elkövetkezendő időben a Szerethető Munkahelyeket akarom még szilárdabb alapokra helyezni, hogy ez valóban az ország legszerethetőbb, leghitelesebb és legőszintébb jómunkahely-versenye legyen. Hosszabb távú célként tűztem ki a Magyarország és Tajvan közötti kereskedelmi, üzleti és kulturális kapcsolatok erősítését. Jó lenne a két ország embereit, vállalkozóit, alkotóit, gondolkodóit, changemakereit közelebb hozni egymáshoz. Tízéves távlatban pedig szeretnék női befektetőként tevékenykedni induló vállalkozásokban, a nagymamám emlékére piaci alapon működő idősek otthonát létrehozni, az idősgondozást mint jövedelmező karrierpályát megteremteni, árva vagy beteg gyerekekkel foglalkozó alapítványokat támogatni szakértelemmel vagy anyagilag is. Vállalkozásokba befektetni határon innen és túl, melyekben valóban látom az odaadást, a társadalmi hasznosságot, azt, hogy segítenek egymás életét megkönnyebbíteni.