A színpad mögött masnit igazító, a picik fellépésére készülődő Brezovszki Tamara, aki közben két kérdezősködő szülővel is mosolyogva beszélget. A tánccsoportok között rohangáló, szervezkedő, mégis csupa mosoly Brezovszki Roland. A csillogó szemek, huncut mosolyok, eget repesztő füttyszók, röppenő szoknyák. A hangosan csattanó tenyerek, csizmaszárak és cipősarkak. A színfalak mögül a táncosokra kimosolygó Szakács Tamás. A két órán át szinte megállás nélkül muzsikáló Juhász Zenekar. A színpad előtt egymással táncoló, varkocsba fogott hajú két kislány. A népviseleteket gondosan ruhavédő zsákba csomagoló anyukák. A pazar fellépőruhák. Mindez együtt tette óriási élménnyé a fergeteges, tizenöt csoportot felvonultató Táncnyelven című produkciót.

A hétvégén népzenével, néptánccal és élettel telt meg a palicsi nyári színpad. Még a péntek este lezúduló eső sem vetett gátat a jókedvnek: a népszerű Alma Együttes és a többi fellépő a Vigadó teraszára költözött. Két fesztivál futott párhuzamosan, egymást kiegészítve: a Palicsi Magyar Sokadalom és a Folk Music Fest, kirakodóvásárral, kürtőskaláccsal, kézműveskedéssel, bábelőadással, táncházzal.

A szombat délutáni néptáncgálán fellépett a Talentum Tehetséggondozó ME óvodás-, majd az alsós- és a felsőstánccsoportja, illetve táncegyüttese és népzenei együttese, a hajdújárási Lifka Sándor ME Pitypang, Kőris és Boglya tánccsoportja, az oromi Zengő Tájház Egyesület Kopogtató táncegyüttese és alsóstánccsoportja, a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ Ispiláng táncegyüttese, a Palics MME Sziporka és Bokréta táncegyüttese, a csantavéri Hunyadi János Á. I. Csipetkék tánccsoportja és a bácsfeketehegyi Feketics ME Mákvirág táncegyüttese. Csallóközi polgári táncokkal, moldvaival és mezőföldivel, bagival és somogyival, zalaival és rábaközivel, szilágyságival és kalocsaival, gömörivel, szatmárival és bukovinaival.

Amikor megkérdeztem Brezovszki Roland szervezőt, a Talentum Tehetséggondozó ME művészeti vezetőjét: Lehet most egy rövid interjút?, egy Á, most rohanok, szervezkedek, majd utána! gyorsan elhadart mondat volt a válasz, és már szaladt is valamelyik csoportot a fellépés előtt összeterelni. Szerencsémre a várakozó gyerekek között akadtak, akik szívesen beszélgettek velem. Az oromi Vajda Máté elmesélte, hogy két éve néptáncol, rengeteg helyen járt már a tánccsoportjával, a sokadalmon pedig már másodszor vendégek, és ez nagyon jó, mert sok néptáncossal találkozunk, beszélgetünk. A hatodikos, szintén oromi Szalkai Jázmin négy éve táncol, egyszerűen szeretem csinálni, s a mostani tánc a kedvence, a mezőföldi. Ozsvár Tamás hajdújárási, tizenegy éves, és már öt éve táncol.

— Még az óvodában mondták, hogy lehet járni néptáncra, a barátaim elkezdtek jelentkezni, és utána én is! Nagyon szeretem, még felsorolni is nehéz, milyen sok helyen jártunk! Magyarországon, Erdélyben, itthon is... A családban én vagyok az egyetlen táncos lábú, és legalább tizennyolc éves koromig szeretném csinálni!

Közben Szakács Tamás koreográfusnak is jutott egy lélegzetvételnyi szünet, még eligazított egy-két gyereket, és már sorolta is:

— Rengetegen vagyunk ma itt! Kétbusznyi gyerekkel érkeztem, hiszen a hajdújárási, a bácsfeketehegyi, a palicsi táncosokkal dolgozom, és a Talentum berkeit is erősítem. Sok a feladat, a teendő, szerencsére vannak apukák, anyukák, akik segítik a munkánkat, nekik innen is köszönjük a segítséget! 

* A kulisszák mögött milyen a hangulat?

— A gyerekek is izgulnak, én még jobban, ilyenkor lángolok, bennem a pokol! 

* Szép napok virradtak a néptáncosokra az anyaországi támogatás után... 

— Egy nagy hullámvölgyön vagyunk túl, hiszen a Csoóri Sándor-programnak köszönhetően rengeteg viseletre, oktatóra, csizmára, kalapra, igazából mindenre, ami a népművészethez tartozik, tudtunk költeni, ez nagyon nagy segítség volt, köszönjük az anyaországiaknak! Ez egy nagyon nagy löket volt a néptánc és a népművészet ápolóinak! 

* Van szépszámú közönségetek?

— Igen, apukák, anyukák, nagyszülők. A fiatalságnak még nem áll a lábára a néptánc, ezért szervezzük ezeket a jó táncházakat, például a Juhász Zenekarral, hogy őket megfogjuk, buzdítsuk, hogy jó a néptánc!

Végszóra az együttes kapott egy kis pihenőt, ezt kihasználva megkerestem Juhász Gábor zenekarvezetőt: éppen abban a pillanatban értem oda, amikor felesége és Laci fia megérkezet 

* Ő az utánpótlás?  

— Igen, már van két hegedűje, állandóan zenét hallgatunk, tapsol, nagyon érzi a ritmust, szereti a zenét, reméljük, hogy egy-két év múlva ő is fel fog itt lépni. Énekel, táncol vagy zenél — igazából mindegy, mit csinál, az a lényeg, hogy a hagyományainkat továbbvigyük, és a következő nemzedék is átadja a közönségnek a magyar táncokat, énekeket, zenét, ahogy mi is tesszük. (Közben a karján ülő Laci láthatóan élvezi az idehallatszó muzsikát, tapsol, mosolyog.) 

* Nemcsak muzsikálsz, hanem te szervezed a Folk Music Festet is.

— Egymásnak generáljuk a közönséget a sokadalommal. Tegnap Szalonna és bandája, a Magyar Állami Népi Együttes muzsikusai léptek fel, nagyon jó koncertet adtak, és annak is örültem, hogy foglalkoztak a tanítványainkkal, megmutattak nekik egy-két fogást, illetve a koncertre is felhívták a mi kis műhelyünket. Hatalmas volt a hangulat a Szóljon hát a nóta! nevű cigányzenekar koncertjén is. Szombat este pedig egy moldvai csapat, a Korinda muzsikál, aztán a Mendicus tamburazenekar, majd a Duhaj bandával adunk közös koncertet, és táncházzal zárunk. 

A nézőtéren csoda szép népviseletes lányokkal elegyedtem szóba, Barát Emma és Tóth Noémi Hajdújárásról érkeztek, s a többiek produkcióit csodálták.

— Nagyon tetszenek! A hibákat is nézzük, meg olyan is van, hogy ú, ez most nagyon jó volt! A kicsik aranyosak, a nagyok meg kiválóan táncolnak! Én kiskorom óta nagyon szeretek táncolni — meséli Emma, majd azt is elmondja, hogy a szülei is ott ülnek a nézőtéren, és ez nagyon fontos számára, megtiszteltetés.

— Nagy öröm, ha itt vannak a szüleim, hát még ha meg is dicsérnek utána! — fűzi hozzá Noémi. — Hét éve táncolok, megnéztem, megpróbáltam, és nagyon megtetszett! Nagyon jó a társaság!

S a műsor, de korántsem az est és a rendezvény végén a szervezőpáros is megállt egy villáminterjú erejéig. 

* Milyen érzés túl lenni egy ekkora produkción?

— Tele van az ember emócióval. Ilyenkor már nagyon jó! — szusszan egyet Brezovszki Tamara, a Talentum Tehetséggondozó ME elnöke. — Nagy fáradság, nagy idegeskedés, nagy készülődés, a végén pedig sok-sok boldogság. Rengeteg energiát kapunk a következő évadra. 

* Magasra tettétek a mércét...

— Elérni egy szintet mindig sokkal könnyebb, mint megtartani, és sokkal nagyobb felelősség. Nyilván szeretjük a színvonalat megtartani, de mindig azzal küldjük fel a gyerekeket a színpadra, hogy élvezzétek, ez a legfontosabb. A próbákon pedig ahhoz tartjuk magunkat, hogy nem idomítunk, hanem tanítunk és nevelünk. 

* Hány gyerek tanul nálatok néptáncolni?

— Száztíz gyerek van a kezünk alatt a Talentumban, Palicson körülbelül nyolcvan — veszi át a szót Brezovszki Roland művészeti vezető. — A Talentum-műhely azonban több száz gyerekkel foglalkozik. Kértek bennünket, hogy több helyen is tanítsunk, így Szakács Tamásnak, aki már nagyon régóta a tanítványunk és az egyik mozgatórugója az egyesületünknek, esélyt adtunk. Kijár Hajdújárásra és Bécsfeketehegyre, nagyon szépen dolgozik, egyre jobbak a csoportjai, mi meg itt vagyunk mögötte, Tamara megtervezi a viseleteket, segítjük a koreográfiát, összerakjuk a zenéket, ám a feketicsi koreográfia már teljesen az ő munkája. 

* Ki kap meghívást a sokadalomba?

— A Talentum-műhelyekre a város más egyesületei is eljönnek, például Csantavér, és vannak nagyon kedves barátaink, akik szeretnének eljönni, illetve mi is szeretnénk, hogy itt legyenek, mint például a zentaiak. Érkeztek magyarországiak, tavaly itt volt Székelyudvarhely, Dunaszerdahely, ezáltal Trianont is „kiütöttük”. 

* Jöhet a jól megérdemelt pihenés?

— Dehogy, most a hétvégi Gyöngyösbokrétára készülünk, utána Talentum-tábor júliusban, és majd csak ezek után pihenünk egyet!