Szabó Attila fotójaEgeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház új elnöke Zentán, a Nyári Ifjúsági Játékok hivatalos megnyitóján köszöntötte az egybegyűlteket. Egyik kollégánk tréfás kérdésére, hogy mit keres a fiatalok rendezvényén, azt válaszolta, nem akar megöregedni, de egyébként is minden...
Szabó Attila fotója |
Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház új elnöke Zentán, a Nyári Ifjúsági Játékok hivatalos megnyitóján köszöntötte az egybegyűlteket. Egyik kollégánk tréfás kérdésére, hogy mit keres a fiatalok rendezvényén, azt válaszolta, nem akar megöregedni, de egyébként is minden évben eljön erre az eseményre, mert számára kikapcsolódást, feltöltődést jelent.
* Mi a titka annak, hogy szülőhelyén, Topolyán, hatodik alkalommal választották meg a tartományi parlament képviselőjének?
- Mielőtt választ adnék erre a kérdésre, el kell mondanom, nagyon büszke vagyok a közösségemre. Bizonyára nem okoztam csalódást - valószínűleg ez az egyik indoka az irántam megnyilvánuló bizalomnak. Eddig is próbáltam őszintén, nyíltan és tisztességesen politizálni, bár ez a mai világban nagyon nehéz feladat, de ha az ember becsületes, azt a választópolgárok is értékelik. A napi és a nagypolitika mellett kisebb-nagyobb sikerrel lobbiztam is, és jó néhány olyan projektumról gondoskodtam a község számára, amely megnyerte a lakosság tetszését. Nekem is új kihívást jelent, hogy ismét képviselhetem a topolyaiakat, a parlament elnökeként pedig az egész tartomány alapvető érdekeit helyezem előtérbe.
* 1991 óta Ön az első magyar nemzetiségű házelnök. Ez mennyire befolyásolja a munkáját?
- A házelnökség óriási megtiszteltetés, de egyben felelősség is. Habár csak néhány napja töltöm be ezt a pozíciót, az utóbbi súlyát máris érzem a vállamon. Én a régi vagyok, és nem akarok megváltozni, de a körülmények teljesen mások, mint korábban. Más az ember szavának a súlya, másként tekintenek rá, több az irigység és a féltékenység, de ez szakmai betegség, a politikával jár. A politikai tevékenységem eddig is elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetséghez kötött, annak a platformját képviselem, de természetesen minden vajdasági polgár parlamenti elnöke szeretnék lenni.
* Az utóbbi időszakban Vajdaság nemzetiségi összetétele nagyon megváltozott. Hogyan lehet ezzel megküzdeni a tartományi képviselőházban?
- Igen, Vajdaság etnikai arányai - főleg a kilencvenes években - gyökeresen megváltoztak. Ez már nem az a multietnikus közösség, amelyben én nőttem fel, hiszen az akkori állapotot a maival össze sem lehet hasonlítani. Ez viszont újabb feladatot állít elém: a már visszafordíthatatlan tények mellett kell Vajdaságnak a még megmaradt sokszínűségét erősíteni. Fenn kell tartani és továbbfejleszteni az európaiságát, azt a szellemiségét, amelyre évtizedeken át olyan büszkék voltunk. Azért van szükség a toleranciára, hogy erősítsük a bizalmat az itt élő népek között. Vajdaságot nem lehet elképzelni magyarok nélkül, de szerbek, ruszinok, románok, horvátok stb. nélkül sem. Az én legfontosabb tevékenységem, hogy szolgáljam Vajdaságot, a magyarságot és az itt élő polgárokat. A beiktatásom alkalmával nem véletlenül köszöntem meg öt nyelven a bizalmat. Nem azért tettem, mert feltűnési mániában szenvedek, hanem mert egyfajta üzenetnek szántam. Én Vajdaságot tiszta szívből szeretem, ezért azokat a célkitűzéseimet akarom megvalósítani, amelyek a nemzeti közösségek egyenrangúságára, egyenjogúságára vonatkoznak. Ebből nem engedek, és az erre vonatkozó esetleges bírálatok sem érdekelnek, mert meggyőződésem, hogy Vajdaságot ez tarthatja életben, ez teheti európaivá.
* Lesz-e pénz a tartományi elképzelések megvalósítására?
- Vajdaságnak széleskörű autonómiával kell rendelkeznie, ami nem működhet pénz nélkül. Az új tartományi alapszabályzat meghozatalakor lehetőségünk nyílik rá, hogy a dokumentumba beépítsük környezetünk azon gazdasági, politikai és kulturális különbözőségeit, amelyekért síkraszállunk. Természetesen Szerbiának az európai integráció tükrében tovább kell folytatnia a decentralizációs és demokratikus folyamatokat. Valójában a hétszázalékos köztársasági költségvetési keret Vajdaság számára nem elegendő, de ha a hatásköreink bővülnek, akkor az összegnek is növekednie kell. Szeptember végére vagy legkésőbb október elejére tervezem a parlamenti ülésnek az összehívását, melyen gyakorlatilag a statútumot kellene elfogadnunk.
* Ha már Zentán, a Nyári Ifjúsági Játékokon beszélgetünk, térjünk vissza még egy kicsit a fiatalokhoz. Mire ez az interjú napvilágot lát, megkezdődik Topolyán a második toleranciatábor.
- Megdöbbentő adatokat kaptam, melyek arról szólnak, hogy a vajdasági fiataloknak mindössze hét százaléka járt külföldön. Ez az aggasztó valóság, amin én változtatni szeretnék. Többek között ezért van szükség az Euroregionális Toleranciaközpont megépítésére. Az intézmény révén megszervezhetjük a diákok és az egyetemi hallgatók cserelátogatását Európában. Utazzanak minél többet, lássanak világot, tapasztalják meg azt is, hogy mi hol vagyunk, de azt is, hogy melyik út vezet el minket Európába. A toleranciatábor nemcsak rólunk, vajdasági magyarokról, hanem az egész Duna menti régióról szól. A jövő politikája éppen az új európai régiók alakulását hangsúlyozza. Mivel számunkra adva van a Duna Eurorégió lehetősége, foglalkoznunk kell a fiatalokkal, hogy felkészítsük őket arra az időszakra, amikor majd még szorosabbra tudjuk fűzni a külföldi kapcsolatainkat.
* Végül egy személyesebb jellegű kérdés: a politikai pályafutása csúcsának tartja a tartományi házelnökséget, vagy vannak további ambíciói is?
- Nincsenek. A politikai pályafutásom egyértelműen a tartományi parlamenthez köt, vagyis ez a tisztség valóban a politikai pályafutásom csúcsa. Engem mindig a tartomány élete érdekelt. Tisztességgel, becsülettel, őszintén szeretném végezni a munkámat. Remélem, a mandátumom alatt sikerül megerősíteni Vajdaság nemzetközi és belföldi helyzetét.
*
Miközben sok sikert kívántam a Tartományi Képviselőház elnökének a további tevékenységéhez, Egeresi Sándor ezzel búcsúzott: Köszöntöm a Hét Nap tisztelt olvasóit!