Máté evangéliumában olvasható a napkeleti bölcsek története, akik egy fényes csillagot követve Jeruzsálembe igyekeztek, hogy köszöntsék az újszülött Messiást, és átadják neki ajándékaikat. Az evangélista azonban nem közöl részleteket a három utazó származási helyéről, és az sem szerepel az írásokban, hogy ők valóban királyok lettek volna, sőt számuk sincs meghatározva. Kik voltak valójában ezek a misztikus emberek? Bizonyos magyarázatok úgy tartják, hogy a napkeleti bölcsek valójában babilóniai asztrológusok vagy perzsa papok voltak, akik behatóan foglalkoztak a természettudományokkal, főként a csillagászattal. A teológia szakon úgy tanultuk, hogy úgynevezett nabateus arabok lehettek. Máté származási helyükről sem tesz említést, csak annyit mond el, hogy keletről indultak útnak megkeresni a kis Jézust. A leggyakoribb feltételezések szerint Babilóniából vagy Perzsiából érkeztek, melyek akkoriban jelentős tudományos központnak számítottak, és ott a mágusokat kiemelt tisztelet övezte. De ez csupán feltételezés. Az ókori babiloni csillagászok a következőket állapították meg: „A Jupiter az ég ura s a királyok királyának jele. Fölkelte idején, vagy amikor legmagasabban áll az ég közepén, jóságos és igazságos uralkodók születnek. A Szaturnusz az »éjszaka Napja«, a nyugati országok és királyok jele, különösen Izrael csillaga. Esti kelte idején bölcs törvényhozók és erős kézzel kormányzó uralkodók születnek.” 1606-ban Kepler új, tudományos alapokra helyezett elmélettel állt elő. Számításai szerint Jézus születésekor a Szaturnusz és a Jupiter együtt állt a Halak jegyében, és ez a konstelláció okozta a ragyogó égi jelenséget. A bölcsek tehát méltán következtethettek rá, hogy a zsidó országban egy új király született.

A napkeleti bölcseket a hagyomány háromkirályok néven is emlegeti, kiknek neve Gáspár, Menyhért és Boldizsár, de a Bibliában nincs rá utalás, hogy valóban hárman lettek volna. Csak annyit tudunk biztosan, hogy többen érkeztek, és három ajándékot hoztak a Messiásnak, tömjént, mirhát és aranyat, de ez nem bizonyíték arra, hogy valóban csak hárman voltak. Léteznek olyan festmények, amelyeken a jászol körül négy vagy csak két napkeleti bölcset ábrázoltak. A művészek sem tudták, hányan voltak, ezért az ideális beállításról alkotott elképzeléseiknek megfelelően festettek két, három vagy négy férfit az újszülött mellé. A háromkirályok megnevezés azért sem állja meg a helyét, mert a bölcsek feltehetően nem voltak királyok.

A néphagyomány szerint az egyik bölcs fekete bőrű volt, Máté evangélista azonban egy sort sem írt az utazók bőrszínéről. A kutatások szerint elsőként a XIV. században élt Béda bencés szerzetes jellemezte a bölcsek külsejét: „Menyhért ősz hajú, fehér szakállú, idős ember, Gáspár fiatalabb és szőke, Boldizsár pedig fekete bőrű.” A szerzetes leírása nem a szent szövegeken alapszik, hanem valószínűleg saját fantáziáján. Béda úgy tartotta, hogy a bölcsek Afrikából, Ázsiából és Európából indultak útnak — innen a fekete bőrszín ötlete is. Ez azonban nem egyeztethető össze Máté soraival, miszerint a bölcsek napkeletről jöttek.

A bölcsek neve is minden népnél más: görögül Apellicon, Amerín és Damascón, héberül Magalth, Galgalath és Serakin.

Mi történt a bölcsekkel, miután tiszteletüket tették a Messiásnál? Máté evangélista szerint azonnal visszatértek országukba, de nem azon az úton, amelyen jöttek. Így akarták elterelni Heródes figyelmét. Más hagyományok azt hirdetik, hogy püspökök lettek, és i. sz. 70-ben mártírhalált haltak. A nekik tulajdonított relikviákat a XIII. században Milánóból Kölnbe szállították.

Rejtély övezi a csillagot is, mely mutatta az utat Betlehembe. Bizonyos kutatók szerint fényes meteor vagy üstökös ragyogott az égen. Van, aki a Halley-üstököst tartja a napkeleti bölcsek vezető fényességének.

Számunkra, hívők számára azonban egy a lényeg: Jézus, a Messiás valóban megszületett, és már a kezdetek kezdetén voltak olyan bölcsek, akik fáradságot és időt nem sajnálva tiszteletüket tették nála.