A nagy füzet

A nagy füzet

Szász János drámája leginkább jellegzetes képi világával mutatja be a háború borzalmait. A nagy füzet belénk mar, nem ereszt, hangulata pedig hosszú ideig vállunkra ül. Ijesztő mese a felnőtté válásról, a törésekről és a sebekről, az ártatlanság elvesztéséről. Nem új filmről van szó, viszont annál fontosabbról: ez az alkotás kapta ugyanis 2013-ban a nagydíjat a Karlovy Vary-i filmfesztiválon.

A nagy füzet egy ikerpár életét követi nyomon valahol Magyarországon, a történet azonban Kelet-Európa bármelyik véráztatta régiójában játszódhatna. A szüleik egy tanyára menekítik a testvéreket, az idős, mogorva és kegyetlen nagymamához, akit a mindig zseniális Molnár Piroska személyesít meg. Ebben a hideg, elszigetelt és ellenséges környezetben csak úgy élhetnek túl, ha minden emberi érzelmet, gyengeséget kiölnek magukból — az összetartozás, valamint a ragaszkodás kivételével. A történet 1944-ben kezdődik civilizált környezetben, olyanban, amilyet a fiúk soha többé nem látnak. A cselekmény rendkívül gyorsan kibontakozik, egyre rémületesebb képek formájában. Mindent a két, tizenhárom éves fiú szemén át látunk: narrációjuk objektívnek, precíznek, szinte robotszerűnek hat. A nagymama korántsem jóságos a gyerekekkel: éhezteti, megveri, és a legváltozatosabb eszközökkel bántalmazza a fiúkat, akik számára minden óra és perc újabb megpróbáltatás. Gondolataikat egy füzetbe írják le, melyet édesapjuk bízott rájuk: a naplójegyzetekből és karakán, határozott felismeréseikből, megfigyeléseikből hamarosan kiderül, csak úgy maradhatnak életben a felnőttek embertelen világában, ha teljesen kiölik magukból érzelmeiket. Ütik, verik egymást, hogy testüket is eddzék, ezáltal szabadítva meg magukat a koplalás és a fájdalom béklyóitól. Felkészülnek arra, amit ők felnőttkornak látnak. Ha édesanyjukra gondolnak, elszomorodnak — ezért száműzik őt a gondolataikból, elégetve minden levelet és fényképet, melyet tőle kaptak. A szomszéd lány hazudni, zsarolni és lopni tanítja őket, végül pedig, amikor minden morális gát átszakad, gyilkolni is megtanulnak. A nagy füzet Kristóf Ágota több, irodalmi díjjal kitüntetett alkotásának, a Trilógiának a filmadaptációja. Ha nem is a teljesség igényével, de Szásznak Szekér András forgatókönyvíróval közösen sikerült kivonnia és mozivászonra vinnie a mű esszenciáját, közérthető, „nézőbarát” narratívát teremtve. A Kelet-Európában zajló háború utáni vergődés, kiábrándultság és katatón állapot minden képkockáról visszaköszön. Ahogyan a regény, úgy a film is törekszik rá, hogy szükségtelenül ne jelenjennek meg benne tulajdonnevek, földrajzi meghatározások (Anya, Apa, Nagyanya, A tiszt, Nyúlszáj stb.).

Zseniális alakításokat láthatunk a vásznon: Molnár Piroska, Tóth Orsolya, Bognár Gyöngyvér és Ulrich Matthes rendkívüli odaadással, hűséggel viszonyul szerepéhez. A gyerekekről azonban sajnos ez már nem mondható el. A Gyémánt ikrek csupán egyetlen arckifejezést mutatnak, alakításuk túlságosan steril és modoros, sőt olykor a többiek játékának varázsát is megtörik.

A finom hanghatások, az egyszerre lenyűgöző és nyomasztó látványvilág, valamint az ügyes animációs megoldások a nézők retinájába égetik a látottakat, így alakulnak a részletek egyetlen, felejthetetlen egésszé.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Mozaik rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A nagy füzet
Mozaik
  • Csermák Zoltán
  • 2019.09.18.
  • LXXIV. évfolyam 37. szám
A nagy füzet
Mozaik
  • Csermák Zoltán
  • 2019.07.11.
  • LXXIV. évfolyam 28. szám
Facebook

Támogatóink