A miniszterelnök csapatában
KISS FEHÉR Zsófia
2014.12.29.
LXIX. évf. 52. szám
A miniszterelnök csapatában

A Budapest mellett 30 km-re elterülő Tárnok településen, családi házában fogadott a sikeres üzletasszony, az Agrotechfood Agrár- és Élelmiszeripari Innovációs Zrt. vezérigazgatója: Ducsai Oláh Zsanett. Pontosan úgy köszöntött, ahogy gyermekkorunkban: „ Szia, Sóta!” — Zsanettel a munkájáról, a siker kulcsáról, üzletpolitikáról, elhivatottságról, családról és a szülőföldjéhez kötődő emlékekről beszélgettünk.

Az Agrotechfood Zrt. élén

* Mit kell tudni a cégedről?

— Két fő tevékenysége van. Az egyik az agrár- és élelmiszer-ipari innovációs projektumok inkubálása, piacképessé, majd külpiacképessé tétele, a másik pedig — szintén egy inkubálandó terület — a kiváló minőségű magyar élelmiszerek összefogása, külpiacra vitele. A termelőknek általában nincs rá pénzük, hogy külpiackutatást végezzenek. Mi integrátorként ebben igyekszünk közreműködni, vagyis piackutatást végzünk nekik, és egységes arculattal, márkanévvel fogjuk őket célpiac-orientáltan külpiacra vinni, mivel teljesen más termékek érdeklik az arabokat, a nyugat-európaiakat és az észak-amerikaiakat. Másak azok a színek, amelyek kiváló minőséget takarnak.

Mind az agrárinnováció, mind a kiváló minőségű magyar élelmiszerek esetében Kárpát-medencei viszonylatban gondolkodunk. A nyáron Tusványoson is volt egy-két cég és termelő, melyeket/akiket be tudtunk fogadni ebbe a márkába, és Vajdaságban is keressük azokat a szervezeteket, illetve termelőket, amelyeknek/akiknek kiváló minőségű élelmiszerük van. Jelenleg a termékportfóliónkban a többi közt megtalálható a szürkemarha-szalámi, mangalicasonka, méz, bor, levendulaszörp, lekvár, tökmagolaj. Vajdaságban már van egy termelő, aki a tökmag- és a szőlőmagolajat hozza nekünk.
 

* Miben különbözik versenytársaitól az Agrotechfood Zrt.?

— Magyarországon más cég nem végez ilyen jellegű tevékenységeket. Mi az agrár- és élelmiszeripar területén hasznosítható innovatív technológiákat karoljuk föl. Ha valaki olyan technológiát, terméket vagy szolgáltatást fejlesztett ki, ami újdonság, akkor segítünk neki azt piacképessé tenni. Egy mérnök nem feltétlenül ért ahhoz, hogyan kell ebből pénzt csinálni. Mi üzleti modellt állítunk fel, márkaépítést végzünk, és felhasználjuk a külpiaci kapcsolatainkat is. Magyarországon az informatika, a biotechnológia területén vannak már ilyen jellegű tevékenységek, de ebben a szektorban ezzel még nem foglalkozik senki. Mi hosszú távon látunk ebben üzleti potenciált. Kevesebb alkalommal kérünk pénzt, inkább befektetésként, üzletrészért cserébe látjuk el ezt a tevékenységet azoknál a projekteknél, ahol látunk benne fantáziát. Magyarországon az agrárinformatika és a funkcionális élelmiszer az, ami a legnagyobb potenciált rejti magában a tudás és a nemzetközi lehetőségek tekintetében.

* Tervek 2015-re?

— A 2014-es év az alapok lerakásának az éve volt. Látszik, hogy kezdenek beérni azok a folyamatok, amikért dolgoztunk. Megvannak azok az emberek, akikre tudok támaszkodni, és az a célom, hogy legyen lehetőségem mélységeiben is és stratégiájában is megerősíteni a céget, új kapcsolatokat szerezni, új lehetőségeket hozni, hiszen megvan a csapat, a koncepció, megvannak a termékek. Most üzleti lehetőségeket kell melléjük hoznunk.

Ducsai Oláh Zsanett az elmúlt hét évben civil, állami és vállalati szektorban egyaránt több milliárd forint értékben generált és valósított meg projekteket hazai és nemzetközi K+F+I területen.

Először az Innostart Alapítvány, majd az ITD Hungary szervezetében dolgozott kiemelt projektek megvalósításán, 2010-től pedig a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium munkatársaként a Zöldgazdaság Fejlesztési Főosztályon folytatta szakmai tevékenységét. 2013-tól a TiJöttök tudománynépszerűsítő program szakmai vezetője és megvalósítója, miközben külsős szakértőként piaci szereplők számára állított össze kutatás-fejlesztési projekteket.

A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségében elnökségi tagként, illetve az Entrepreneurship Foundation Hungary keretein belül számos programot vezetett, amely lehetővé tette a startup cégek számára, hogy ismertté váljanak hazai és nemzetközi partnerek és befektetők előtt.


Zsanett férjezett, és egy kislány, Emese édesanyja.

 


„Hosszú folyamat volt, amíg belenőttem a kabátba”

* Vezérigazgató vagy. Hogyan jellemeznéd a vezetési stílusodat?

— Az elmúlt másfél év nagyon jó iskola volt számomra. Előtte sokat dolgoztam csapatban. Hosszú folyamat volt, amíg „belenőttem a kabátba”, arról nem is beszélve, hogy egy olyan üzleti modellt próbáltam működtetni, amelyre még nem volt példa. A céggel együtt magát a tevékenységet és annak módszertanát is fel kellett építeni. Öten vagyunk. Mivel cégépítésről is van szó, nagyon fontos a bizalom, ezért olyan embereket gyűjtöttem magam köré, akikben megbízom, és akikre szakmailag is tudok támaszkodni. Nagyon fontos a lojalitás is. Egyfajta baráti viszony van köztünk. Nincs napi számonkérés, és a lojalitásomért cserébe ők is lojálisak, amit kérek tőlük, azt megteszik.

* Civil, állami és vállalati szektorban valósítottál meg projekteket. Mik voltak az alapvető különbségek?

— Az elvárás sok esetben más, bár hozzá kell tennem, hogy amit most csinálok, az is egy kicsit állami feladat. Az agrárinnováció hosszútávú befektetés és nem egészen egy piacorientált tevékenység, két-három éven belül hozhatja meg az elvárt sikert. Állami szférában jóval kevesebb pénzért dolgoztam, de ott is napi tizenkét órát. Mindez az elhivatottság kérdése. Az állami szférában nyugodtan hazamentem fél 5-kor és senki nem szól érte, de ha úgy éreztem, hogy van még feladatom, akkor nem mentem haza. Ez nem arról szól, hogy milyen szektorban dolgozol, hanem hogy mennyire vagy elhivatott. Nagyjából a feladat mindenhol ugyanaz, csak egy piaci szférában, egy pénzorientéltabb közegben nagyobb az elvárás, mint az államiban. Nálam sosem ez volt a szempont, hanem a saját belső indítattás, ezért nem éreztem a különbséget.

A sikeres vállalkozás három kulcsa

* Mit tanácsolnál a fiatal vállalkozóknak?

— Manapság létezik a startup és egyéb trendi dolgok. Sokan nem azért akarnak vállalkozni, mert van egy jó ötletük és megfelelő kompetenciájuk ahhoz, hogy sikerre vigyenek valamit, hanem csak azért, mert azt gondolják, hogy ez divatos. Nem kell mindenkinek vállalkozónak lennie, annak viszont mindenképpen érdemes, aki érez magában ambíciót, és kellő kockázatkezelési, -viselési képességgel van megáldva, valamint van egy jó ötlete. Nagyon fontos, hogy jó legyen a csapat, nem érthet mindenki mindenhez. Kell valaki, aki szakmai, kell valaki, aki üzleti szempontból rátermett, és kell valaki, aki el tudja adni a terméket. Nagyon ritka, hogy egy ember mind a három területen kiváló. A megfelelő csapat az egyik fontos tényező, a másik pedig, hogy lépésről lépésre kell haladni. Lehet, hogy ez több időt igényel, de megfelelő alapra helyezi a működést. A harmadik fontos szempont pedig, hogy a vállalkozó validálja az ötletét, mert nyithat ugyan egy huszonhatodik zöldségest, de érdemes megvizsgálnia, mielőtt időt, energiát és pénzt fordít a vállalkozásra, hogy van-e rá igény, lesz-e, aki megveszi a terméket.
 

Orbán Viktor csapatában

* Hogyan kerültél Orbán Viktor miniszterelnök csapatába?

— A Nemzeti Kereskedőház több olyan utat is szervezett már, amelyen exportképes termékeket árusító cégek kaptak helyet egy-egy miniszterelnöki delegációban. Egy ilyen küldöttséggel utaztam a tavasszal Szaúd-Arábiába, Rijadba, most pedig további száz üzletemberrel együtt én is meghívást kaptam Dél-Koreába.

* Üzletasszonyként és turistaként is válaszolj: milyenek a koreai tapasztalataid?

Turistaként sokat nem sikerült látnom, mivel csak két félig szabad délutánom volt. Nagyon érdekes az, ahogy vegyítődik náluk az tradicionális történelem és a modern kor közötti átmenet. Tehát az égig érő üvegépületek, és előttük a helyszínen készített, és szárított élelmiszerek standja. Amit már más dél-kelet ázsiai utak alkalmával tapasztaltam, az itt is érvényes, hogy hihetetlen alázattal és munkabírással rendelkeznek az emberek. Szakmailag nagyon hasznosnak bizonyult. Tizenhat megbeszélésem volt, melyeket a dél-koreai partner szervezett. Én importőr és szállodaellátó cégekkel tárgyaltam, olyanokkal, akik minőségi alapanyagot szeretnének megvenni. Már tudom mi az, ami a koreaiakat érdekli, pl: a gyümölcs- és zöldségsűrítmény, méz, lekvár, sonka, szalámi. Van egy kollégám, aki már 10 éve van ebben a szakmában, akire felnézek és rengeteget tanulok tőle. Szerinte, ha a tizenhatból egy megállapodás születik, az nagyon jó arány. (Képes beszámoló a koreai útról)

A feleség, az anya és az üzletasszony

* Család és üzlet. Hogyan tudod ezeket összeegyeztetni?

— Ha nem lenne egy ilyen férjem, aki a hátteret biztosítja, akkor nyilván nem férne bele, hogy feleség, édesanya és cégvezető is legyek egyben. Ez csak úgy működik, ha az ember mögött ott áll a család. Ettől függetlenül sem könnyű, mert mikor az ember elmegy öt napra otthonról, akkor át kell alakulnia üzletasszonnyá és nem azon gondolkodni, hogy a gyerek hogy van és éppen mit eszik, hanem a munkára, feladatra koncentrálni. Amikor meg otthon van, akkor feleségként és anyaként viselkedni. Ez a legnehezebb: áttállítani magát az embernek, és csak arra koncentrálni ahol éppen van, és amit csinál.

* Az ünnepek...

— Ilyenkor végre minden csak a családról és a pihenésről szól. Ilyenkor más sem dolgozik és nincs az, hogy máshol kellene lennem, mert különben elmegy mellettem valami, és én nem vagyok ott. Ez az év legnyugodtabb időszaka és egyben a legszebb is, hiszen december 21-én van Emese szülinapja is.
 

A vajdasági gyökerek

* Vajdasági kötődés, emlékek?

— Az ember abból tud táplálkozni, amit a gyökerei adnak neki, és abból, amit kap attól, ahonnan származik. Nagyon sok esetben az, hogy én határon túli magyar vagyok egy pozitív visszacsatolást jelent, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban a vajdasági emberekkel kapcsolatban is értek csalódások. Persze mindenhol vannak jó és rossz emberek, de az, hogy milyen vagyok és milyen lettem én, az a vajdasági mivoltomból fakad. Mind a mai napig anyukámék és én is azt a karácsonyt emlegetjük, amikor Moholon voltunk nálatok és ti énekeltetek az éjféli misén. Emlékszem, sétáltunk haza a templomból, hogy együtt együk meg a szármát, és minden csupa fehér volt. Azóta sem láttam olyan szép havat, mint akkor, az este. A karácsonyról még mindig ez a legszebb emlékem, amit felidézek és minden más, ami veletek együtt elkísér az életben.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..