Dr. Zsoldos Ferenc, a zentai Nyári Ifjúsági Játékok egyik főszervezője minapi nyilatkozatában arról beszélt, hogy 90 százalékban biztos benne: jövőre nem szervezik meg a rendezvényt. Mivel napilapunkban a Dombos feszt főszervezőjének nyílt levele után vita bontakozott ki a témáról, s mi az érintetteken kívül arra kértük ifj. Horváth Lászlót, hogy rövid interjú keretében ossza meg olvasóinkkal véleményét. Józsa Lászlót, az MNT elnökét, illetve Siflis Zoltánt, az MNT Intézőbizottságának kultúrával megbízott tagját arról kérdeztük, hogy szerintük mit lehet tenni a jelenlegi helyzetben, illetve miben látják a kiutat. Dr. Szöllősy Vágó László, a VMMSZ főtitkára az őket ért kritikára válaszol. Megkerestük mgr. Hajnal Jenőt, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatóját is, de ő elutasította a válaszadást azzal, hogy a Magyar Szóban már mindent elmondott.
Nincs társadalmi támogatottság
- Régebb óta érlelődik bennünk ez a gondolat - kezdi Zsoldos Ferenc. - Kezdettől fogva érezni lehetett némi ellenhangot a Játékokkal kapcsolatban. Először egyértelműen Zentán lehetett ezt kitapintani, ami érthető, hisz az ittenieknek kellett ,,elszenvedniük'' a rendezvényt. Azok, akik nem látják a Játékokat teljes mivoltában, azok a negatív oldaláról közelítik meg azt: zajos, nem lehet aludni tőle, a várasban a fiatalok neveletlenül viselkednek, meg ,,csúnyán'' festenek, isznak stb. Ezen talán változtatnunk kellett volna, annak ellenére, hogy úgy gondolom, ez nem a mi feladatunk volt, hiszen nekünk elsősorban a Népkertben kellett a rendre, a biztonságra felügyelnünk. Idővel egyre bővült azoknak a tömege, akik kezdetben még támogatták a rendezvényt, később viszont csak a negatívumait látták.
Ha a költségek oldaláról közelítjük meg a kérdést, akkor a belépőjegy ára még mindig messze a legolcsóbb volt az egész Kárpát-medencében a hasonló rendezvényekhez képest. 2004 után a magyarországi támogatások lényegesen megcsappantak, ekkor voltunk kénytelenek átállni a jegyrendszerre. Az idén szerettünk volna váltani egy olyan rendszerre, amely már fesztiváljelleggel bír. Eddig mindenki önkéntes munkával dolgozott, azt gondolom ez a mai világban kevésbé megengedhető. Úgy érzem, nem sikerült a továbblépés, a változtatás, jóllehet az idén sokkal többet költöttünk a kultúrára, a csapatversenyekre, mint a korábbi években. Emellett más fesztiválokkal ellentétben nálunk a szponzorok száma elenyésző, hisz ez egy kisebbségi rendezvény, nem könnyű támogatókat találni. Többször is tárgyaltunk nagyobb cégekkel, amelyeknek a javaslata a következő volt: vegyük egy kicsit multikultisra az egészet, akkor kapunk támogatást. Ezt mi nem akartuk, nem ezért szerveztük meg a Játékokat. Ez a rendezvény elsősorban a magyar ifjúság rendezvénye kellett volna, hogy legyen. Hangsúlyozom: nem a pártfogók vagy a szponzorok hiánya volt a döntő tényező, ami miatt úgy döntöttünk, hogy jövőre nem lesznek játékok, legalábbis nem a mi szervezésünkben. Ez a közösség ebben a gazdasági helyzetben nem tudta piaci alapon fenntartani ezt a rendezvényt. Voltak és vannak pénzügyi nehézségeink, de ezek még kezelhetőek voltak - nem emiatt buktunk meg. Pénzügyileg mindig a pozitív nulla környékén végeztünk. A lényeg nem ez, hanem a társadalmi támogatottság hiánya. Egyre több a negatív felhang a rendezvénnyel kapcsolatban. Azt vettük észre, hogy a zentai Nyári Ifjúsági Játékok már nem olyan fontosak - még a fiatalok körében sem -, mint korábban voltak. Ezt mi tudomásul vettük, elfogadjuk, ahogyan azt is, hogy más kulturális rendezvények, mint például a Dombos Fest, más táborok - mint az EMI Tábor - fontosabbak lehetnek.
- Számomra ez a kilenc év sok volt, megülte a gyomromat. Próbáltuk átadni a stafétabotot, de nem lehetett. Az igazság az, hogy a főszervezők közül még nagyon sokan szívesen csinálnák a Játékokat. Beszélni fogunk külső szereplőkkel, most már tőlük függ minden. Mi befejeztük.
Rossz a támogatási rendszerünk
Ifj. Horváth László, a Dombos Fest egyik főszervezője, lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy állandó pénzügyi nehézségek közepette tudnak csak megmaradni a Vajdaságban a színvonalas kulturális rendezvények. A támogatási rendszer átalakítására lenne szükség, ugyanakkor nagy veszteség érné a délvidéki ifjúságot, ha véget érne a mese, vagyis a zentai Nyári Ifjúsági Játékok.
* Az elmúlt évek alapján mit mondana: melyek a vajdaságiak valós szórakozási igényei?
- Szerintem a vajdasági polgárok is szeretnének európai módon élni, amihez hozzátartozik, hogy színházba, moziba, koncertekre, fesztiválokra járnak. Régiónkban kétféle szerveződés létezik: egyrészt a politika kitalálja és élteti, pénzeli a nagy rendezvényeit, ahol érthető módon nincsenek pénzügyi akadályok (de nincs is jelentős színvonal), a civil szféra jól pedig kitapintja és kiszolgálja a valódi igényeket, de állandó pénzügyi nehézségek árán, habár színvonalas szórakozást kínál.
* A Gyöngyösbokrétának, a Durindónak, a VMMSZ programjainak - köztük a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékoknak - más a közönsége, mint a Dombos Festnek vagy a zentai Nyári Ifjúsági Játékoknak. Beszélhetünk-e sokszínűségről, vagy valami másról van szó?
- Egyrészt sokszínűség, másrészt hagyomány is. Aminek több tíz éves hagyománya van, annak a rendezvénynek is meg kell újulnia, mert tetszhalottként még sok évig megmaradhat, csak már senki sem lesz kíváncsi rá, ellentétben azokkal a rendezvényekkel, amelyek állandóan tükröt tartanak a produkciók elé, szembesítik a nézővel, a kritikával, a világgal - ezek a rendezvények az életképesebbek.
* Mi a baj a támogatási rendszerünkkel?
- Kiszámíthatatlan a politikai befolyásoltság (így lesz ez még egy darabig), a magyarországi pedig határon túli ügyekben nagyon ellentmondásos.
* Mekkora veszteség érné a vajdaságiakat, ha megszűnnének a zentai Nyári Ifjúsági Játékok?
- Nagy veszteség lenne. A jövő év egy próbatétele lesz az elitnek, hogy hajlandó-e elfogadni és elismerni a fiatal generáció kulturális szokását, vagy sem.
* Milyen nehézségekkel kell szembenézniük a rendezvények szervezése során?
- Állandó nehézség a működésre szánt pénz hiánya, a tervezhetetlenség, a pályázatok megléte, nem léte, az elő- vagy utófinanszírozás kérdése, az infrastruktúra fejletlensége és hiánya, amely nehézségeket szabadtéri fesztiválok esetén az időjárás is tetézheti...
Át kell gondolni a dolgokat
Józsa László, az MNT elnöke:
- Úgy érzem, nem olyan reménytelen ennek a rendezvénynek a sorsa, ahogy az elmúlt hetekben felvetődött. Azt azonban be kell vallanom, hogy jelen pillanatban nekem más eszközöm és ötletem nincs, mint a kincstári optimizmus. Ezen viszont azt értem, hogy magát a rendezvényt fontosnak tartom, s meggyőződésem, hogy nem csupán én, hanem mindazok, akik az MNT-ben kulturális ügyekkel foglalkoznak. Azt hiszem, hogy a főszervezőnek a jajkiáltása most arra mindenképpen alkalmas, hogy mindazok, akik ebben ilyen vagy olyan módon érintettek, mélyrehatóbban elemezzék, hogy mit jelent ez a rendezvény a vajdasági magyarság számára. Alapjában véve nem tartom rossznak azt az elképzelést, hogy egy ilyen nagy tömegeket megmozgató rendezvény saját jövedelmet teremtve maradjon fenn. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy a Vajdaságban élünk, s ahhoz, hogy egy ilyen rendezvényt teljesen kommerciális alapokra helyezzünk, a mi társadalmunk még nem nőtt fel, hiszen olyan ár- és bérviszonyok vannak, amelyek ezt lehetetlenné teszik. Amikor mi támogatáspolitikában gondolkodunk, akkor mindig azt próbáljuk érvényesíteni - úgy látszik, nem teljes sikerrel -, hogy jól meghatározott prioritásokat állítunk fel, világosan megnevezzük azokat az eseményeket, rendezvényeket, amelyeket a ranglétra elejére kell helyezni. Attól tartok, ebben az esetben nem történt meg ez a körültekintő besorolás. Tudni kell azt is, hogy nem lehet nagyobb pénzforrásokra számítani, mint amivel az itteni döntéshozók rendelkeznek, hiszen sem a tartományi kormányzat kulturális és oktatási tényezői, sem pedig a Szülőföld Alapból a Vajdaság számára biztosított kis összegű támogatások nem elégségesek ahhoz, hogy jelentős pénzeket biztosítsanak. Viszont a Szülőföld Alapban a helyes prioritások meghatározásával és azok érvényesítésével a jövőben sokkal többet lehet és kell segíteni.
Szeptemberben üljünk le
Siflis Zoltán, az MNT Intézőbizottságának kultúrával megbízott tagja
- A legkiemelkedőbb ifjúsági tömegrendezvényről van szó, ennek a rendezvénynek fenn kell maradnia. Ez nem lehet vita tárgya, ahogyan az is tény, hogy igény és szükség van rá. Megítélésem szerint a döntéshozók valóban nem követték megfelelő figyelemmel a rendezvény sorsát és alakulását. Ezért most, a sajtó révén tisztelettel arra kérem a szervezőket, hogy az ősz folyamán keressék fel a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottságát. Vizsgáljuk meg a rendezvény anyagi helyzetét, a felmerülő gondokat. Lehetőségünk szerint megteszünk mindent, hogy ha a szervezőkben van energia és ambíció, a továbbiakban is aránylag zavartalanul megszervezhessék a rendezvényt.
Elutasítom a kizárólagosságot
Dr. Szőlősy Vágó László, a VMMSZ főtitkára a sajtóban a Játékok körüli kibontakozó eszmecserében ernyőszervezetüket ért kritikákra a következőket mondta el lapunknak:
- Nem szállnék vitába azokkal, akik szerint szükségesek a felsorolt rendezvények. Viszont, aki kizárólagos, annak sosincs igaza. Azt, hogy ebbe a történetbe minket egy meglehetősen kizárólagos szempontból vontak be egyesek, számomra érthetetlen, ráadásul súlyosan torzítja az igazságot, mivel ebből a felsorolásból kimaradt egy sereg olyan művészeti ág, amely nélkül a délvidéki magyar kultúra nem teljes. Lehetne sorolni a gondokat a kórusművészetben, a színművészetben, a népzenében. Példának okáért az, amit a minket támadó népzeneként aposztrofál, nem egészen az, amit én értek ezen. Személy szerint nem vitatom azt, hogy a kozmopolitizmus a többségi nemzet számára nagyon dicséretes, viszont a kisebbségek számára ez a halált jelenti. Mindent összegezve, talán célszerűbb lenne a különböző rendezvényeket szétválasztani, s nem általánosságban vádolni másokat. Azt sem vitatom, hogy ezen rendezvényeknek van létjogosultságuk, viszont megítélésem szerint más rendezvények hasonló jogát sem bölcs dolog elvitatni. A kizárólagosság, a saját fontosságunk túlbecsülése sohasem vezetett jóra.