Ikonikus tárgyak, hírességek esküvői ruhája, a történelem kerekén fordító törvények, melyek a nőkre nézve előnyösek vagy kevésbé előnyösek voltak, ötven nő ötven története s még sok más vár azokra, akik betérnek a fent említett kiállításra, melyet igazi, lelkes kreatív energiával állított össze annak kurátora, Simonovics Ildikó divattörténész. 

Az emberi élet sorsfordító eseményei közül kiemelkedik a két felnőtt közös útjának, szexuális életének, esetleg egy új ház, háztartás, egy új család alapításának kezdetét hordozó házasságkötés. Az esküvő, a lakodalom eseménysora ezt a fontos átmenetet kísérte és kíséri mind a mai napig. A házasságkötés formáját és a párok, családok együttélésének módját az aktuális kor, hatalom által hozott törvények, valamint a tágabb és szűkebb közösség által kialakított szabályrendszer határozza meg. A házasság egészen a XIX. századig két család, uralkodók esetében dinasztiák és birodalmak szövetsége volt. Az érzelmek befolyása a frigyekre a növekvő individualizáció, a romantika, az iparosodás és a modernizáció eredményeként a XIX. század közepétől érzékelhető. Magyarországon a múltban — a kelet-közép-európai régióhoz hasonlóan — általában az úgynevezett korai (nők esetében húsz, a férfiakéban huszonöt éves kor körül) házasságkötés volt szokás, azaz a felnőtt lakosság házasságban élte le a rövidebb-hosszabb életét. Az egyházak kizárólagos fennhatósága a frigyek fölött a polgári házasságkötés bevezetésétől, 1895-től megszűnt, így mindenki számára lehetőség nyílt a válásra, a válást követő újraházasodásra, a vegyes felekezetűek egybekelésére. Ennek ellenére a megromlott házasságokat csak a II. világháború után kezdték el tömegesen felbontani. Ez összefüggött a nők egyre magasabb iskolázottságával, az egyre szélesebb körben való foglalkoztatottságukkal, az önálló egzisztencia megteremtésének lehetőségével, a gyerekhalandóság visszaszorításával, a várható életkor emelkedésével és a hatékony születésszabályozással. A hullám értékrendváltozással, a házassági normák átalakulásával járt egész Európában. A XX. század utolsó évtizedeiben divattá vált a házasság intézményének elutasítása. Az emberek jelentős része már nem a társadalom és a szokások elvárásai szerint cselekszik, hanem saját elhatározásból, az őt érő impulzusok, divatok befolyására — áll a kiállítás bevezetőjében, majd következik a történelmi áttekintés, egészen az 1000 előtti időktől napjainkig. Olyan dátumokat választottak ki, amelyek mérföldkőnek számítottak a nők életében.

Például 1000 előtt együtt élt a pogány házasságkötés, a lányrablás, majd a feleségvásárlás gyakorlata, 1000 körül azonban már a Szent István-i törvénykönyv alapján tilos volt a nőrablás, az özvegy nők pedig felmentést kaptak a levirátus, azaz azon kötelezettségük alól, hogy az elhunyt férj valamelyik férfi rokonával házasodjanak össze. A gyűrűváltás szokása a XI. század környékén jelent meg, 1222-ben pedig az Aranybulla lefektette a női öröklés alapelvét. Ugrunk egyet az időben, 1731-be, amikor is a Carolina resolutio rendelkezett a vallási értelemben vett vegyes házasságokról. Ilyen házasságot csak katolikus pap előtt lehetett kötni, a nem katolikus félnek írásbeli kötelezvényt kellett adnia, melyben vállalta, hogy születendő gyermekeit katolikusnak neveli. További fontos dátumok még például 1828, amikor Brunszvik Teréz megnyitotta az első óvodát, vagy 1846, amikor Teleki Blanka megalapította Pesten az első magyar nyelvű világi iskolát főúri hölgyek számára. 1874-ben a 34. törvénycikk kimondta, hogy a nők huszonnégy éves koruktól vagy házasságkötésük időpontjától magánjogilag egyenlők a férfiakkal, 1879-ben diplomázott az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma Zürichben. Még néhány évet kellett várni (1884), hogy szülés után négy hét fizetés nélküli szabadságot és gyermekágyi segélyt kapjanak a munkásnők. 1914-ben ünnepelték először a nemzetközi nőnapot, 1918-ban kaptak a huszonnégy éven felüli írni-olvasni tudó nők választójogot, 1949-ben mondta ki egy törvénycikk a nők teljes egyenjogúságát, majd egy keményebb időszak következett, az abortusztilalom 1952-től 1955-ig. 1967-ben jelentek meg az első fogamzásgátló tabletták Magyarországon, 1997-ben vált bűntetté a házasságon belüli nemi erőszak, 2004-ben újításokat vezettek be a felvehető névformák terén, ettől kezdve a férj is megváltoztathatja a nevét. A tábla utolsó dátuma 2023, amikor Karikó Katalin megkapta a Nobel-díjat. Miközben végigolvassuk a dátumokat, illetve az új szabályozásokat, nem árt belegondolni, hogy milyen sok évnek is kellett elmúlnia ahhoz, hogy ott tartson a világ, ahol most (melyen azért továbbra is van még mit javítani).

A következő terem tekinthető számomra a kiállítás központi részének, hiszen itt tölthetünk el legtöbb időt, és szépen araszolva egyik hölgytől a másikig, ötven női sorsot követhetünk végig. Ismert és ismeretlen nők történetébe látunk bele évszázados távlatokban. Az első 1522-ből Habsburg Mária és II. Lajos magyar király találkozása és esküvője, az utolsó az időben két online randioldalon megismerkedett pár. A történetek mellé tárgyak is párosulnak, például Szendrey Júlia naplója, Szegedy Rózának, Kisfaludy Sándor feleségének ruhásszekrénye, Alekszandra Pavlovna hozományként kapott étkészlete Szentpétervárról, egy menyasszonyi ruhából szabott vecsernyepalást, szerelmes levelek, Hugonnai Vilma válóperes irata és még sok más. Az egyes történetek címet is kaptak, alatta pedig — helyenként kellő humorral — a páros életének fő motívumait kiemelő kulcsszavak olvashatóak, csak ezután következik közös történetük. Például a Slachta Etelka és Szekrényessy József melletti szavak: Liszt Ferenc kesztyűje / reformkor / honleányszerep / eltitkolt érzések. Vagy Putti Amáliánál és Szepessy Zoltánnál ez áll: olasz vér / az álmok elől házasságba kényszerítve / irány Amerika / a végzet asszonya / félrenyelt csirkecsont. Megéri tehát végigolvasni ezeket a szép, romantikus (vagy éppen kevésbé romantikus) történeteket, nem találunk közöttük két egyformát, az bizonyos. Egészen meglepőekkel is találkozunk: börtönből kikönyörgött férjekről; egy esküvői ruháról, mely generációról generációra szállt, majd egy halott leánygyermek ruhájává vált; szembesülhetünk múzsákkal és féltékeny férjekkel; szerelemmel első látásra; elrendezett házassággal; gyermektelen és tizennyolc gyermeket világra hozó asszonnyal; tanár-diák szerelemmel; lázadó nőkkel.

A következő állomás főszereplője a menyasszonyi ruha s a kiegészítők — cipők, kendők, ékszerek —, illetve egy egész falat borítanak be a bekeretezett menyasszonyi koszorúk. A néphagyományok sem maradnak ki a sorból, különféle menyasszonyi népviseletek pörögnek előttünk, közben videón lakodalmas szokásokat nézhetünk, vagy vőfélyek szövegeit élvezhetjük a fülhallgatón.

A kortárs művészek alkotásai zárják a sort, itt többek között a vajdasági Szabó Benke Róbert Hajadonok című sorozata is helyet kapott, de Göblyös Luca Férjhez akarok menni című videóinstallációja is itt szerepel, vagy Marjai Judit Örök menyasszony című sorozata, de bekukkanthatunk Seller Luca „szüzességi kabinetjébe” is, mely tizenkétféle hímzett szűzhártya ábrázolásával mutat rá annak máig tartó téves mítoszára. 

Egy egészen kreatívan összeállított kiállításról van szó, melyet nem csak menyasszonyoknak ajánlott megtekinteni.

Fotók: A szerző felvételei