home 2024. április 16., Csongor napja
Online előfizetés
A megértés zsákutcája — Szembenézés a haraggal (5.)
Dr. SÁGI Zoltán neuropszichiáter, pszichoterapeuta
2013.03.06.
LXVIII. évf. 10. szám

Amire mindannyian képesek vagyunk, az az, hogy tudatosítjuk magunkban: van bennünk harag, de nem mi vagyunk a harag. Amikor harag keletkezik bennünk, figyelmünket rá tudjuk irányítani, és észleljük, hogy vagyunk mi, illetve van bennünk a harag. Ennek köszönhetően nem fogjuk elveszíteni az irányításunkat az érzelmeink fölött

Amire mindannyian képesek vagyunk, az az, hogy tudatosítjuk magunkban: van bennünk harag, de nem mi vagyunk a harag. Amikor harag keletkezik bennünk, figyelmünket rá tudjuk irányítani, és észleljük, hogy vagyunk mi, illetve van bennünk a harag. Ennek köszönhetően nem fogjuk elveszíteni az irányításunkat az érzelmeink fölött. Nem fogunk kikelni magunkból, ha haragszunk. Ameddig a tudatos figyelmünkkel azonosítani tudjuk magunkat, képesek vagyunk szilárdnak érezni magunkat. Képesek vagyunk arra, hogy kreatív módon dolgozzuk fel haragunkat, mert az az akadályok eltávolítására vagy elpusztítására szolgál, ezért mindig kárt okoz.
Feldolgozva azonban már el tudjuk engedni.

A harag elengedése

Miután sikerült megfékezni haragunkat, a folyamatnak azzal a részével kell szembenézni: mi a teendő ezután az akadállyal, mert nem szeretnénk lemondani róla, nem szeretnénk elveszíteni. Megvizsgáljuk az akadály minden apró részletét. Amikor valamilyen tárgyról van szó, tüzetesen átnézzük, felmérjük, mik azok a lehetőségek, amelyekkel és ameddig hatni tudunk rá, és hol vannak azok a határok, ahonnan már nem tehető semmi se. Ezek után felfedezhetjük, hogy hasznosabb lehet célunkat egy másikkal felcserélni. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor fel is adhatjuk — és ha ebbe bele tudunk törődni, akkor a probléma meg is oldódik.
Legtöbbször persze nem ez történik, és mások a lehetőségeink, főleg ha az akadály nem tárgy, hanem személy. Konfliktus történt köztünk és a partnerünk között, és a vitában alul maradtunk. Miután megfékeztük haragunkat, arra a következtetésre jutunk, hogy mégis szeretnénk elérni célunkat, szeretnénk visszatérni a témára. Ehhez elengedhetetlen, hogy ismét elindítsuk a beszélgetést. Persze a szituációtól és a körülményektől függ, hogyan kezdődik el ismét a kommunikáció, amely korábban legtöbbször (ha rövid időre is) megszakadt. Nem baj, ha az elején a beszélgetés ügyetlenül, akadozva indul, az a fontos, hogy jelezzük a másiknak, hogy készek vagyunk megértést tanúsítani iránta, és nem kezdjük el vádolni.
A siker érdekében elengedhetetlen az is, hogy nyíltak legyünk a másik iránt, és elmondjuk, hogy minek örültünk volna, mire vágytunk, és milyen fontos számunkra ez a vágy, mennyire fájlaljuk, hogy nem teljesült. A másik vádolása helyett nyíljunk meg. Amikor nem a haragot hagyjuk magunkból beszélni, partnerünk érezni fogja, hogy megértjük az ő helyzetét is. Nyugodt hangnemben esetleg elnézést is kérhetünk tőle az indulatosságunk miatt. Ilyen módon tiszteletet mutatunk iránta, és ez támogat bennünket abban, hogy esetleg azt is megkérdezzük tőle, ő hogyan élte meg a szituációt, amikor nekitámadtunk, mit értett azon, amit mondott, mit akart valójában, mit remélt és várt. 
Bárhogyan teszünk is, az a fontos, hogy a lehető legteljesebben elmondjuk, mi volt a bajunk, nyíltan tárjunk fel mindent, ami a haragot kiváltotta belőlünk. Emellett persze ugyanilyen lényeges, hogy miután megkérdeztük a másikat, hogy élte meg a kérdéses helyzetet, odafigyeléssel és megértéssel meghallgassuk, amit mond, bármi legyen is a mondandója. A leggazdaságosabban ez akkor kivihető, ha lehetővé tesszük, hogy mindketten (a másik megszakítása nélkül) elmondhassuk, amit a problémával kapcsolatban el szeretnénk mondani.
Természetesen annak is megvan az esélye, hogy a másik nem ért meg bennünket, és azt gondolja, hogy csupán másik szerepet játszunk. Ha azonban mi magunk tiszteletben tartjuk a saját érzéseinket, akkor jórészt sebezhetetlenné válunk a másik meg nem értésével szemben. Nem fogjuk azt érezni, hogy gyorsan elbánhatnak velünk, inkább azt ismerhetjük fel, hogy a másik nem tudja fogadni a mi érzéseinket, és így nem is tudja őket tiszteletben tartani. Ezért saját magunknak kell kiállnunk érzéseink mellett, mondjon bármit is a másik a kommunikáció során. A nyugodt következetesség pedig mindig meghozza a várt eredményt: a tisztázó beszélgetés lefolytatható.
Amikor a konfliktus tisztázódik bennünk, az akadályhoz kapcsolódó indulataink és érzéseink a helyükre tevődnek. Az akadályozottság okozta haraggal is képesek vagyunk szembenézni, és úgy tudunk a másokkal való megértés ügyében tenni, hogy nem kell lemondani önmagunkról.
Így a harag már könnyen elengedhető.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..