A majdnem Freddie

A majdnem Freddie

Amikor kicsi voltam, a hosszú téli estéken a család közösen tévézett. Pontosabban csak hárman — apu általában fülhallgatóval a fején ücsörgött a rádió mellett, és zenét hallgatott. Mi, többiek hamar rájöttünk, hogy csak a feliratos filmekbe érdemes belemerülnünk, mert a családfő fülébe bömbölő dallamok általában elnyomták a tévé duruzsolását.

Apu zenei ízlése formálta az enyémet is, észrevétlenül, de hatásosan. Hogy ezért-e, nem tudom, de nekem a Queen együttes valahogy mindig a könnyűzene csúcsa volt, a fokozhatatlan tökéletesség, a harmónia és az összevisszaság ragyogó egyvelege, melyet újra és újra hallani akar az ember.

A Queen frontembere, Freddie Mercury huszonöt éve hunyt el. Az együttes többi tagja egy ideig szünetelt, majd újra zenélni kezdett. Időről időre újabb énekesekkel koncerteznek, mindmáig aktívan. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én hiába néztem és hallgattam végig az utóbbi időben a legtöbbször beugró Adam Lamberttel előadott Queen-dalokat, azok már halványan sem emlékeztettek a Freddie-féle, számomra tökéletes felvételekre.

Talán ezért is voltam nagyon szkeptikus, amikor a születésnapomra koncertjegyet kaptam ajándékba. A The Bohemians emlékzenekar lépett fel Belgrádban, szimfonikus zenekarral. Természetesen örültem az ajándéknak, de az ál-Freddie Mercurynak még a gondolatától is kirázott a hideg. Láttam magam előtt a képet: egy ugribugri előadó utánozza Freddie mozdulatait, felveszi a jellegzetes színpadi ruháit, és legfeljebb közepes szinten előad egy-két Queen-feldolgozást...

Ehhez képest katartikus élményben volt részem. Az énekes, Rob Comber CD-minőségben, tökéletes „freddie-séggel” énekelte el a legnagyobb slágereket. Lehunyt szemmel én, a legnagyobb „utánzatkritikus” sem tudtam volna megmondani, hogy nem Mercuryt hallom. Érezték már úgy, hogy nem tudnak megszólalni, még lélegezni sem? Hogy a tüdő robbanni akar, de semmi sem történik, csak a könnyek folynak, patakokban? Én igen.

A varázslatot semmi sem tudta megtörni. Annak pedig külön örülök, hogy a közönség soraiban kisgyermekes szülőket is láttam. Elgondolkodtam, milyen lett volna, ha hat-hét évesen engem is elvihettek volna a szüleim egy ilyen koncertre. Valószínűleg végig élveztem volna, ahogyan ezek a gyerekek is. Belőlük már biztosan nem lesz turbófolkrajongó.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A majdnem Freddie
Heti Jegyzet
A majdnem Freddie
Heti Jegyzet
  • Tomek Viktor
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink