— Az előadás lényege, hogy a magyarság történelme nagyon nagy történelem, mind időben, mind térben nagyon messzire nyúlik vissza. Rendkívül érdekes, és talán annyiban más, mint sok más európai, hogy egészen messzire, keletre nyúlik, tehát van egy olyan szakasza, ami nagyon távoli tájakon indult, és végül itt, a Kárpát-medencében tetőzött, itt alapítottak államot az őseink, és itt élünk a mai napig, de ez a szál minket összeköt a kelettel. Ez egy hatalmas téma, én magam antropológus kutató vagyok, és igazából a cím úgy hangzana helyesen, hogy A magyarság kialakulása és vándorlása a természettudományos kutatások tükrében. A technikai fejlődés révén, ami az utóbbi évtizedekben nagyon gyors volt, a DNS-technológia, a biológiai, genetikai és a régészeti kutatások különböző technikai elemei olyan fejlődésen mentek keresztül, hogy rengeteg új információ került birtokunkba, ráadásul most már bizonyos elemeket sokkal jobban tudunk, mondjuk azt, hogy modellezni. Minden népnek nagyon összetett a történelme, hiszen több komponensből áll. Egy népnek az eredetét lehet genetikai értelemben, kulturálisan vagy nyelvileg vizsgálni, ma a magyar egy nagy nemzet, 15 millió ember, ráadásul több országra szétszóródva. A kérdés tudományosan nem úgy merül fel, hogy ma hány százalék ki mi — mert ma az a magyar, aki annak vallja magát, a magyar kultúra része, magyar az anyanyelve —, hanem mindig ki kell választani egy adott időpillanatot. A mi esetünkben azt próbálom végigvinni egy logikai szálon, a természettudományok mentén, hogy az a magyar, amit biztosan magyarnak lehet hívni. Például amikor az Árpád-féle törzsszövetség megérkezik a Kárpát-medencébe, birtokba veszi, a fejedelemségből alakul ki a magyar királyság, ők, akik ide megérkeztek, ennek az Árpád-féle magyarságnak a genetikai-antropológiai eredetét mennyire tudjuk visszavezetni, milyen tájakra, ez talán érdekes lehet. A genetikai és antropológiai vizsgálatokkal — ma már több mint 600 honfoglalás kori koponyát tudunk mérni antropológiai módszerekkel — az is lehetővé válik, hogy az antropológiai kinézetet az antropológiai statisztikákkal össze lehet hasonlítani más népeknek és korszakoknak a különböző karakterével, tehát mind időben, mind térben lehet párhuzamokat keresni. Emellé jön még az, hogy a genetika annyit fejlődött, hogy egykor élt emberek csontjaiból is lehet DNS-t kivonni, és össze tudjuk hasonlítani a mai emberekével, így a genetika és az antropológia legújabb kutatási eredményei révén próbálok felvázolni egy olyan modellt, hogy a mai magyarságnak hol alakulhatott ki a magja, főbb komponensei, és azok hogy érkeztek meg ide a Kárpát-medencébe. A szálak sokkal keletebbre vezetnek, és a magyarság kialakulásának főbb komponensei messze, be Közép-Ázsiába nyúlnak, és a legtöbb rokonságot a különböző türk népekkel mutatják, természetesen vannak szibériai és uráli kapcsolatok is, de a fő elemek onnan érkeztek. Szerintem a kultúra rendkívül fontos, hogy a magyar kultúrát ismerjük, használjuk, büszkék legyünk az őseinkre, ismerjük a történelmet, és a szép anyanyelvünkön beszéljünk, de mindemellett nagyon fontos, hogy azt is részletesen megismerjük, ez a kultúra honnan táplálkozik, milyen nagy, milyen szép. Sokan attól félnek, amikor keleti szálakról, a magyarság keleti eredetéről beszélünk, hogy valamit veszítünk az itteni pozíciókból, az európaiságunkból, pedig azt nem kell bizonyítani, 1100 év magáért beszél. Az, hogy nekünk van egy nagy, keleti múltunk, egy kicsit érdekesebbé teszi, és még messzebbre, egy még nagyobb történelmi perspektívára enged rávilágítani — hallhattuk Bíró András Zsolttól.