A szabadkai Jadran Színpadon tartotta meg a magyar forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére rendezett vajdasági központi ünnepségét a Vajdasági Magyar Szövetség, miután Palicson megkoszorúzták az ’56-os hősök emlékművét. A forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából ünnepi beszédet mondott dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Barthel-Rúzsa Zsolt, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának államtitkára, majd Lobogó jegenyék címmel ünnepi műsort mutattak be Ralbovszki Csaba rendezésében.
— Egy nemzet, egy közösség ereje nem a lélekszámon múlik, hanem az összetartásán, hitén, elszántságán és kitartásán. Magyarország és a határon túli magyar közösségek ezt nap mint nap bizonyítják. A nemzet ereje abban rejlik, hogy képes és hajlandó áldozatot hozni önmagáért, és hogy van önbecsülése, eszméje, jövőképe. A magyaroknak mindig volt, még akkor is, amikor 104 éve több országba szakították őket — emelte ki dr. Pásztor Bálint. — 1956 megmutatta, hogy az összefogásból és elszántságból származó erő képes fellázadni a zsarnokság ellen. Bár idegen világbirodalom katonáival, túlerővel és brutalitással elfojtották a szabadságharcot, a magyarok szabadságszeretete örök. Évszázadokon át őriztük és továbbadtuk ezt a vágyat, küzdve a szabadságért és méltóságért. A magyarok példát mutattak Európának és a világnak, hogy nem csupán túlélni akarják a mindennapokat, hanem méltó életre vágynak. Lehettek volna csendes elszenvedői a zsarnokságnak, de a lelkes fiatalok és az idősebbek, akik nem törődtek bele az önkényuralomba, szembeszálltak egy világhatalommal. Európa közepén, egy kicsiny országban egyedül álltak ki, miközben a világ, bár megtehette volna, nem segített. Az 1956-os forradalom nem csak Budapestre korlátozódott, az ország városai mind megmozdultak, és a határon túlról is segítettünk, ahol csak tudtunk. A forradalom hőseire ma minden magyar hálával emlékezik, bárhol éljen a világon, hiszen ők voltak azok, akik a szabadságot még az életüknél is többre becsülték. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mindössze 12 napig tartott, mégis világszerte csodálattal és tisztelettel beszélnek róla. Az események jelentőségét sokan akkor sem, és azóta sem értik, hiszen a szabadságharcnak kevés esélye volt a sikerre. Felmerült a kérdés: miért harcoltak mégis? A válasz a magyar történelemben rejlik. Ha a magyarok nem cselekedtek volna hasonló módon számos alkalommal a múltban, ma már talán nem létezne a nemzet. A magyar nyelvet a kihalt nyelvek között emlegetnék, és csupán néhány vezetéknév vagy történelemkönyv utalna ránk. Mintha sorsunk része lenne, hogy a lehetetlennel vagy az esélytelennel küzdjünk — mutatott rá a VMSZ elnöke.
Pásztor Bálint hangsúlyozta, hogy az elmúlt csaknem 360 nap a Vajdasági Magyar Szövetséget is próbára tette. A VMSZ mindössze két nappal a parlamenti választás kiírása előtt veszítette el elnökét. Logikus következményként sokan fejetlenséget, tanácstalanságot és a párt összeomlását várták volna, ám Pásztor István tanítása szerint a gyász mellett is folytatták a küzdelmet a megmaradásért és az elért eredmények megvédéséért. A VMSZ az elmúlt időszakban egységesebb és elszántabb volt, mint valaha, ami a közösség és a párt minden tagja közös erőfeszítésének köszönhető. A legfontosabb feladat a közösség érdekképviselete folytonosságának biztosítása volt. Ha egyetlen alkalmat is elmulaszt a VMSZ, az elmúlt 30 év eredményei veszélybe kerültek volna. Minden választás sorsdöntő, hiszen a közösség jövőjét határozza meg. A VMSZ teljes erőbedobással küzdött a kedvezőtlen körülmények között is. A decemberi és a júniusi választások során sikerült megerősíteni jelenlétét és felhatalmazását országos, tartományi és önkormányzati szinten egyaránt, mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalomban. Emellett európai parlamenti képviselője is lett a pártnak, és a vajdasági magyarok szavazatai hozzájárultak a Fidesz—KDNP sikeréhez is. Az elmúlt időszakban meg lettek erősítve a belgrádi és a budapesti szövetségek is, utóbbi lehetővé tette a gazdaságfejlesztési program újabb pályázati fordulóinak meghirdetését. A gazdasági válság ellenére, melyet a harmadik éve zajló háború okozott, fél év alatt 1080 támogatást sikerült biztosítani 12,5 millió euró értékben.
— Köszönöm Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a támogatását és külön azt is, hogy intézkedett a határátlépésre vonatkozó kérésünk ügyében. Ennek köszönhetően a Horgos 2 — Röszke 2 közúti határátkelő az ingázók kérésére hosszabbított munkaidővel, 4 és 23 óra között üzemel. Kormányhatározatok születtek a határátkelők határrendészeti állományának bővítéséről és a szükséges technikai eszközök biztosításáról is. Magyarország Kormányával folyamatosan egyeztetünk az egységes nemzetpolitikai intézkedésekről. A Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével az oktatás, a kultúra, a média és az örökségvédelem területén biztosított támogatási rendszer rendszerszintű és kézzel fogható eredményeket hoz minden településen. Óvodák, iskolák, művelődési házak, templomok újulnak meg, és folyamatban van a 80 éves Magyar Szó épületének felújítása is. Aleksandar Vučić köztársasági elnökkel megerősítettük, hogy folytatjuk az együttműködést minden hatalmi szinten. A Szerb Haladó Párttal szeptember 13-án aláírtuk a negyedik koalíciós szerződést, amely biztosítja, hogy a VMSZ prioritásai a Szerb Köztársaság kormányprogramjának részét képezik. Ennek eredményeként már több beruházás is folyamatban van. Újraindítottuk a Szabadka és Szeged közötti vasúti forgalmat, és a Belgrád—Budapest gyorsvasút szerbiai szakasza november 24-én kerül átadásra. További vasúti és közúti infrastrukturális beruházások is szerepelnek a megállapodásban, amelyek átalakítják a szülőföldünk lehetőségeit. Sikerült elérnünk, hogy 15 fő alatti létszám esetén is induljon magyar tagozat az iskolákban, és évről évre fejlesztjük közoktatási intézményeinket az épületek felújításával és az oktatási feltételek korszerűsítésével. A vajdasági magyar fiatalok szülőföldön maradása vagy hazatérése elengedhetetlen közösségünk életképessége szempontjából. Minden, ami ezt szolgálja, a Vajdasági Magyar Szövetség számára a prioritások prioritása.
Pásztor Bálint kiemelte, hogy a célok eléréséhez szövetségeseket kellett keresni. A VMSZ önállóan indult a választásokon, és a közösség bizalmának köszönhetően ismét egyenrangú tárgyalófélként vehetett részt a folyamatban. A VMSZ kezdeményezte, illetve megkerülhetetlen szerepe volt a szerb—magyar történelmi megbékélés elérésében, valamint a Szerb Köztársaság és Magyarország közötti jószomszédi viszonyok kialakításában. A két ország együttműködése mindössze tíz év alatt stratégiai partnerséggé fejlődött. Pásztor kifejtette, hogy ismét a magyar szabadság megőrzése a tét, ahogyan 1956-ban is. A magyar nemzet alapelve a nemzeti érdekek elsőbbsége és tiszteletben tartása: ragaszkodunk a nyelvünkhöz, hagyományainkhoz, szokásainkhoz, kultúránkhoz, őseink hagyatékához, legyen az épített vagy szellemi kulturális örökség. Amíg 1956-ban a kommunizmus próbálta elnyomni a magyar nemzetet, ma Európa a nemzetközi ideológiákat próbálja rákényszeríteni a nemzetekre, köztük a magyarokra is. Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz—KDNP képviselői Brüsszelben békés eszközökkel küzdenek Magyarország függetlenségéért és méltóságáért. Magyarország ma is az önazonosság és a nemzeti érdekek megőrzéséért harcol, miközben Európa intézkedései veszélyeztetik a nemzet kultúráját, hagyományait és történelmét. Pásztor kiemelte, hogy Magyarországot akadályozzák és büntetik, mert nem fogadja el a nemzetek feletti ideológiákat, az illegális migráció támogatását és az európai kultúrát romboló elveket.
Beszéde zárásaként Pásztor Bálint aláhúzta, hogy a megemlékezések során mindig kiemelik, hogy méltónak kell lenni hőseink áldozatvállalásához, és véleménye szerint méltók is vagyunk, mert nemcsak emlékezünk rájuk, hanem folytatjuk is a küzdelmüket.
Barthel-Rúzsa Zsolt, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának államtitkára ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a szabadság iránti vágy és annak megőrzése a magyarok öröksége. A történelem nehézségei erősítették meg a magyarokban ezt a küzdőszellemet, amely a nemzet túlélésének záloga lett. A szabadságért folytatott harc mindig bátorságot és elszántságot követelt. Mint mondta, voltak, akik a könnyebb utat választották, és elárulták nemzetüket. A mártírok áldozata emlékeztet arra, hogy az árulókat mindig számon kell tartani.
— A történelem az elmúlt időszak békeidejében nagy lehetőséget adott Európának a biztonságos és fenntartható fejlődésre, de ezzel, ahogy látjuk, az Európai Unió vezetése nem tudott élni. Változásra van szükség, hogy az Európai Unió újra gazdaságilag erős és biztonságos hellyé váljon, amelyben minden európai országnak, így Szerbiának és benne a magyar közösségnek is helye van, és ezért a célért is kell most harcolnunk. Ebben a harcban szövetségesekre és az erőink egyesítésére van szükség az Európai Unión kívül és belül. És tudjuk, hogy ebben számíthatunk szerb barátainkra is. Napjainkban sorsfordító időket élünk: a nyugati társadalmak átalakulóban vannak, sajnálatosan vesztik el nemzeti identitásukat és zsidó-keresztény gyökereiket. Szembe kell néznünk azzal, hogy a függetlenségünket, a szuverenitásunkat most nem idegen katonáktól kell megvédenünk, mert a szabadság hiányát az is jelenti, ha más hatalmak akarják nekünk megmondani, hogy mi módon kormányozzuk a saját életünket és nemzetünket, hogy mit gondoljunk önnön történelmünkről, avagy miként alakítsuk a mindennapi életünket meghatározó törvényeket. És belegondolva, bizony, nem egyszerű a mai demokráciánk függetlenségét, országunk szuverenitását megvédeni, bár nem állnak idegen hadseregek a határainknál, de komoly politikai erők szövetkeztek ellenünk. Mi azonban nem a behódolás útját választottuk. Egy jottányit sem vagyunk hajlandóak feladni a szuverenitásunkból. Ha nem mi szabjuk meg, hogy milyen törvények szerint éljünk, a hazánk már nem a miénk. Méltatlanok leszünk elődeinkhez, akik vállalták a harcot, a száműzetést vagy akár a halált is.
Barthel-Rúzsa Zsolt továbbá azt is hangsúlyozta, hogy a függetlenség megőrzése ma már nem fegyveres harcot, hanem kitartó munkát igényel, és a nemzet iránti teljes elkötelezettséget. Mint mondta, az őseink már példát mutattak ebben, és ezt az utat kell követni, mert ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig születnek újak.
Az alkalmi beszédek után a Jadran Színpadon Lobogó jegenyék címmel mutattak be ünnepi műsort, melyet Ralbovszki Csaba rendezett.
Fényképezte: Kartali Róbert