* Ön szerint mi volt vagy miben fejezhető ki leginkább a 1848—49-es szabadságharc jelentősége? Mi az, amit a forradalom teljes mértékben megváltoztatott, és ami még napjainkban is fontos lehet?

— Maga a 1848—49-es forradalom és szabadságharc mind a mai napig hívószónak minősül, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a ’48-as történések a magyar nemzeti öntudat jelentős részét alkotják. Egy olyan polgári és katonai átalakulás történt, amely a magyar történelemben is példátlan, illetve ez az az időszak, amikor olyan társadalmi összefogás valósult meg, amely a teljes magyar társadalom egészét lefedte a paraszttól egészen a nemesekig. Tudnunk kell azonban, hogy ’48-at megelőzte a reformországgyűlések kora. Ezek alapozták meg a szabadságharc programját. Március 15-ével kapcsolatban a pesti események a legismertebbek. Jókai és társai ekkor nyomtatták ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Ezek még viszonylag békés napok voltak, hiszen a forradalom vér nélkül zajlott le. Ezekben a napokban az igazán fontos események Pozsonyban és Bécsben történtek. Pozsonyból indult el az a küldöttség, a „magyar argonauták”, amelynek tagjai között volt Kossuth Lajos, Széchenyi István, Batthyány Lajos és Deák Ferenc is. Ekkor fogalmazódott meg az a követelés, hogy Batthyány Lajost nevezzék ki miniszterelnöknek. Visszatérve a szabadságharc jelentőségéhez, nem szabad elfelejtenünk, hogy az úgynevezett áprilisi törvényeknek köszönhetően egyrészt megvalósult a jobbágyfelszabadítás, azaz eltörlődött a feudális rendszer és megszülettek a magyar társadalom alapjai. Minden polgár egyenlő lett a törvények előtt. Másrészt megteremtődtek a modern polgári parlamentarizmus alapjai.

Ress-Wimmer Zoltán (forrás: gorgey.hu)

* A szabadságharc csatái, ütközetei az egykori Magyarország teljes területén zajlottak. Számos jelentős csata helyszíne a jelenlegi határon túli területeken volt. Elég csak Arad, Eszék és Komárom ostromára vagy a gyulafehérvári, segesvári, temesvári csatára gondolni. Mit érdemes kiemelni ezekről?

— A legfontosabb talán az, hogy május 17-én Batthyány Lajos közreműködésével megalakult a Magyar Honvédség. Eleinte Mozgó Önkéntes Nemzetőrségnek hívták a honvédséget. Szóval megalakult az első tíz honvéd zászlóalj, mely a nemzetőrségtől eltérően már reguláris alapokon működött. Ezeknek a zászlóaljaknak a legnagyobb részét pontosan a Délvidékre a szerbek elleni küzdelemre vezényelték. Az egyik leghíresebb a Szegeden megalakult harmadik („fehértollas”) honvéd zászlóalj volt, melynek a parancsnoka a szerb származású Damjanich János lett. Számára nagyon fontos volt a magyar ügy képviselete. Fontos kiemelni, hogy a szabadságharc elitalakulatai a Délvidéken pallérozódtak. A tavaszi hadjárat során a fentiekben említett zászlóaljak már teljes mértékben professzionálisan működtek. Ami a csatákat és az ütközeteket illeti, az első, melyet kiemelnék, a felvidéki branyiszkói ütközet. Itt 1849. február 5-én Guyon Richárd hajtott végre áttörést, melynek jelentősége, hogy Görgei csapatai üldözöttből üldözővé váltak. Kiemelendő a Komárom erődje körüli három csata és a szabadságharc utolsó győztes összecsapása, Klapka György 1849. augusztus 3-ai kitörése az erődből. A déli hadszíntéren kiemelendő Arad ostroma, majd a temesvári csata 1849. augusztus 9-én, mely a szabadságharc döntő csatájának minősül. Ekkor bomlott meg ugyanis a magyar honvédség egysége és morálja.

* Délvidék kapcsán mindenképp a Szabadka közelében elterülő Kaponya nevű térségben lezajlott csata volt a legfontosabb. Miért volt ez egy lényeges történelmi esemény?

— Ezen a helyszínen Gaál László alezredes csapatai csaptak össze a szerb határőrökkel. A magyar csapatok itt túlerővel álltak szemben. Az alezredes jól felmérte, hogy nem érdemes megrohamozni a szerb állásokat, ezért elrendelte a visszavonulást. Ezáltal kicsalogatta a szerbeket az előnyösebb állásokból, és sikeres ellentámadást indított. Visszaűzték a szerb csapatokat, és így Szabadkát, Szegedet, de az egész térséget is a magyar csapatok biztosították a továbbiakban. Bár az is igaz, hogy Paganini József honvéd százados súlyosan megsebesült az ütközetben, és másnap belehalt sérüléseibe.

Forrás: gorgey.hu

* Ha jól tudom, az utolsó szabadságharcos is egy határon túli, egészen pontosan erdélyi magyar volt. Mennyit tudunk manapság a szabadságharc névtelen hőseiről, vagyis az egykori nemzetőrség szervezéséről?

— Igen, az utolsó szabadságharcos szerintem Geszti Mihály volt, aki 1935 áprilisában hunyt el Nagyváradon. Geszti Mihály egyébként egy napon született Ferenc Józseffel. Maga a forradalom kapcsán kétségtelenül a katonai, illetve a hadtörténeti rész a legfontosabb, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a 12 pontban is előkelő helyen szerepel a Nemzetőrség felállítása és a magyar katonák külföldről történő hazavezérlése. Jó néhány alakulat vissza is tért. Például Lenkey János csapata Galíciából szökött haza Máramarosszigetre. Később a Délvidékre irányították ezt az alakulatot.

* Mi a helyzet az 1848—49-es szabadságharc hadisírjaival, melyek Kárpát-medence-szerte helyezkednek el? Minden területen méltó emlékhelyek vannak?

— Említettem például Paganini Józsefet, akinek a sírja emlékhellyé vált. Az ő sírját például 1866-tól gondozzák. Hadisíroknak egyébként azok a ’48-as honvédségi sírok minősülnek, amelyekbe a ’48—49-ben elesett katonákat temették. Azoknak a katonáknak viszont, akik túlélték a forradalmat, a sírjai már teljesen változó képet mutatnak. Valamelyiket azóta is gondozzák, valamelyiket pedig nem. A határon túli honvédsírok és -emlékművek egyébként a nemzeti megemlékezés lényeges részei, és nagyon fontos identitástudatot adnak az érintett településeknek.