Falurészlet

Elsősorban egy helybeli, ébren álmodó család vállalkozásának köszönhetően néhány esztendeje egyre nagyobb népszerűségnek örvend a több mint százhúsz esztendős múlttal, hagyománnyal és szívóssággal rendelkező település a falusi turizmus kedvelőinek körében. Székelykeve, a Bukovinából kirajzott al-dunai székelység fellegvára, egy újabb rendezvénnyel, a Magyar Konyha Napjaival öregbítette hírnevét az Öko-Rurális Vendégfogadó Házigazdák Egyesületének a bábáskodásával.
Magyar ízek vonzásában
Igaz, ezt még csak próbának szánták a helybeliek - tudtuk meg Dani Ernő szervezőtől, aki azt is elmondta, hogy kezdetben csak 3-4 bográcsra gondoltak, de látva az érdeklődőket - többek között Csantavér, Fejértelep, Szeged, Kunszentmiklós, Ráckeve, Magyarország belgrádi nagykövetsége stb. - több mint tízre növekedett a felállított tűzhelyek száma. Az egyedüli kikötés az volt, hogy a csapatok csak magyar ételkülönlegességeket készíthetnek. És eredeti, háztáji termékeket: túrót, mézet, pálinkát, bort, valamint kézműves alkotásokat, például székelyvarrottasokat értékesíthettek a standjukon. - Nem szeretnénk, ha ebből az eseményből pár év múlva amolyan vásárszerűség lenne. Maradjon meg a magyar gasztronómia, kultúra és hagyomány dicséretének - jelentette ki Dani Ernő.
Az anyaországi vendégek üsző- és birkapörkölttel, valamint halászlével rukkoltak ki, a fejértelepiek vadpörkölttel próbálkoztak, a csantavériek a kakasnemzetséget borították gyászba, de volt itt még disznóláb- és pacalpörkölt, tányéros bogrács és székelygulás is. Sajnos, a messzi földről idegurult, élményre és riportalanyokra buzgón vadászó tudósítóknak csak az üst fenekén maradt egy kis mártogatnivaló. A többiről lekéstek, mert időközben a Szakadónál jártak. Még szerencse, hogy a napot egy igazi, helyi jellegzetességgel, a forralt pálinkával kezdték.
A rendezvényt a székelykevei önkormányzat, a helyi intézmények és magánvállalkozók mellett a VMSZ is támogatta, de a harminchárom nevet tartalmazó listán nyolc kevevári, három pancsovai és egy-egy delibláti, illetve hertelendyfalvi védnök is szerepelt. Teret kértek maguknak a Papp, Túri Lajos, Burján és a Plavi Dunav húsfeldolgozó magánüzemek is, és szorgalmasan kínálgatták finomságaikat.
- A Varrócska Hagyományápoló Kézimunkacsoport a hajdani női szervezetből nőtt ki tizenkét évvel ezelőtt - nyilatkozta Kozsán Ilona óvónő, a helybeli Žarko Zrenjanin Általános Iskola előcsarnokában nyílt alkalmi kézimunka-kiállítás szervezője, a Varrócska csoportvezetője. Örömmel hangsúlyozta, hogy a csokorba szedett bukovinai székely népdalokkal előző este éppen asszonykórusukat illette meg a rendezvény megnyitásának tisztje, és hogy az őszi terménybetakarítás ellenére is sok pártfogója akadt a fehér-, az úri- és a kalocsai hímzésből, illetve a hagyományőrző székelyvarrottasokból álló bemutatónak. Képzőművészeti tárlat nyílt a diákmunkákból is, az iskolaudvar játszóterén pedig íjászati és középkori harcbemutató zajlott a kunszentmiklósi vendégek jóvoltából. Déltájban Belgrádból egy kerékpáros csapat is megérkezett a faluba.
A nap végén, az utcabál és az esti táncmulatság előtt, Pirkov Ilija, a helyi közösség tanácsának az elnöke még egyszer megköszönte a védnökök segítségét és a helybéliek összefogását, majd Lesi Árpád, Kunszentmiklós alpolgármestere és dr. Dávid László, Ráckeve polgármestere válogatta gondolatait a búcsúzáshoz. Végezetül szót kért dr. Bíró András kunszentmiklósi antropológus is, akinek sikerült Kazahsztánban megtalálnia az ősi magyar törzs leszármazottait.
- Nem a számok rekordját kell továbbvinni - hangsúlyozta -, hanem a szeretetet! Hozzáfűzte, a magyar közösség területben mérve nagy, de lélekben ennél is hatalmasabb, és vannak még Magyarországon is ,,vér szerinti" testvérek, akikből nem veszett ki az ősi együvé tartozás érzete, a szeretetteli ragaszkodás a kívülrekesztettek iránt.
Élményporták és diákturizmus
Dani Ernőt arról faggattuk, hogyan indult el Székelykevén, a legdélebbi vajdasági magyarlakta településen a falusi turizmus.
- Hét vagy nyolc évvel ezelőtt néhány helyi vállalkozóval azon gondolkoztunk, mivel lehetne foglalkozni a faluban, hogy az emberek keresethez jussanak. Itt a családoknak kevés, 10-15 lánc földjük van, amelyből öregapáink és apáink még meg tudtak élni, de ma már ez lehetetlen. A faluturizmus azért jutott eszünkbe, mert a településen sok az üres ház, sőt, minden házban akad egy-két üres szoba. Bármely vállalkozáshoz jelentős kezdőtőke kell, itt viszont adva van a közismert székely vendégszeretet, ami a kezdethez elég is. Volt ugyan egy kis vonakodás a házigazdák részéről, de ez az idegenkedés a turistacsoportok számának és a bevétel növekedésével fokozatosan megszűnt. Kezdetben 3-5 csoportot fogadtunk évente, tavaly 35, az idén pedig csaknem 40 csoportunk volt, vagyis egy-egy alkalommal legalább negyven ember. Az ötlet kiteljesítése után kapcsolatba léptünk egy-két olyan magyarországi utazási irodával, amelynek fő ajánlata az anyaországtól elszakított területekre való utaztatás. Az érdeklődés folyamatosan nőtt, a vendégek köre bővült, tavaly már ötezer vendégéjszakát jegyeztünk. A tavasszal megalakítottuk Székelykevén az Öko-Rurális Vendégfogadó Házigazdák Egyesületét, melybe huszonheten társultak. Ez összesen 120 helyet jelent, ami nem túl nagy százalék, ha tudjuk, hogy a falunak kétezer lakosa van. De ha bármilyen üzemet létesítettünk is volna, az 20-30 embernek adna munkát, a faluturizmusba viszont közvetlenül ötvenen kapcsolódtak be, de közvetett módon még legalább kétszázan érdekeltek. A Varrócska tagjai kézimunkákat készítenek eladásra, a Szalmaszál Ifjúsági Művelődési Egyesület műsort ad, mások például szekerezést vállalnak a faluban...
- Halljunk valamit a gondokról, amelyek bizonyára vannak, a tervekről, további ötletekről.
- Az idén csak azért nem sikerült túlszárnyalnunk a tavalyi teljesítményünket, mert a rendkívül bizonytalan szerbiai belpolitikai helyzet ebben a tevékenységben is tükröződött. Kosovo kiválása, Karadžić elfogása és a zavargások oda hatottak, hogy májusban öt csoport mondta le a hónapokkal azelőtti foglalását. El kell mondanom, hogy folyamatosan igyekszünk pénzt szerezni a kapacitás növelésére, a szolgáltatás minőségének a javítására. A Tartományi Fejlesztési Alapnál vannak a faluturizmus fellendítéséről szóló pályázatok, amelyeken vissza nem térítendő összegeket lehet nyerni. Tavaly négy, az idén viszont három projektummal szerepeltünk sikeresen.
Jövőre tervezzük az élményporták kialakítását, ami azt jelenti, hogy a lovasportán lovagolni, sétakocsikázni lehetne, egy-egy házban kovácsműhely, takácsműhely, fafaragó mester működne. Mivel a fővárostól alig 40 kilométerre vagyunk, szeretnénk a diákturizmust is beindítani. Az ideutazó gyermekek láthatnák a különböző háziállatokat, megsimogathatnák a kiscicát, kisnyuszit, kergetőzhetnének a kacsákkal, tyúkokkal.
- A helyi programokon kívül milyen kirándulási lehetőségek várják a látogatókat?
- Mi legalább tíz napra kínálunk tartalmas időtöltést, amiből mindenki kiválaszthatja a neki leginkább megfelelőt. Az utazási irodával érkezők általában Budapestről indulnak, Újvidék, Pétervárad, Karlóca megtekintése után jutnak el hozzánk. A reggeliről a házigazdának kell gondoskodnia, a vacsorát étteremben költik el a vendégek. Elmehetnek Nándorfehérvárra, Zimonyba, hajózhatnak a Dunán, vagy választhatják a Kazán-szorost, Szendrő várát, Galambócot, esetleg a Delibláti-homokpusztát vagy Versecet, Kevevárát. Érdekes foglalatosság a rostélyos estebéd az ezeréves határon, a déli végeken, vagyis a Duna partján, ahova fogatos kocsikkal megyünk. Hazatérőben útba ejthetik Nagybecskereket, Elemért, Zentát, Szabadkát, Palicsot. Nekünk számos vajdasági városban van kapcsolatunk, ami azt jelenti, hogy a csoportoknak testreszabott programokat állítunk össze.