home 2024. április 20., Tivadar napja
Online előfizetés
A magyar hadsereg fekete napja
Talpai Lóránt
2023.01.30.
LXXVIII. évf. 4. szám
A magyar hadsereg fekete napja

Pontosan nyolcvan esztendővel ezelőtt a Don-kanyar a hadsereg fekete napjaként íródott a magyar történelembe. Az ott elesett katonák nem születtek hősnek, hanem akaratuk ellenére váltak azzá. Mit érdemes napjainkban tudnunk az egykori gyógyíthatatlan történelmi sebekről? Erről beszélgettem Szabó Péter hadtörténésszel, a Magyarok a Don-kanyarban című monográfia szerzőjével.

* Bizonyára sokan hallottak a tragikus emlékű Don-kanyarról, de talán nem árt felfrissíteni mindenki emlékezetét. Valójában mi is történt 1943 januárjában?

— A magyar politikai és katonai vezetőknek — jóllehet, ismerték a 2. hadsereg ezernyi problémáját és az 1942 őszére leromlott állapotát — nem volt távlati tervük a kialakult helyzet megoldására. A csapatok személyi és anyagi veszteségeinek pótlását, az állomány fokozatos felváltását illetően számos kérdés maradt megválaszolatlanul. Az áldatlan helyzet megoldását a felettes német hadvezetés vállán hagyták. Kovács Gyula vezérőrnagynak a német 2. hadsereg vezérkari főnökével folytatott, 1943. január 11-ei telefonbeszélgetése a helyzet téves megítéléséről tanúskodott: „Pillanatnyilag nem számolok egy nagyobb jelentőségű támadással, az urivi hídfőben, valamint Davidovka térségében újabb erők fellépését állapítottuk meg. Véleményem szerint, ha az ellenség akcióba lép, saját erőnkből fogjuk tudni a támadást elhárítani.” Idő kérdése volt, hogy a szovjet csapatok megindítsák támadásukat. A várt offenzíva 1943. január 12-én 10.30-kor kezdődött. Az arcvonal első áttörése az urivi dombháton következett be.

* A felelősség kérdéséről azóta is nagy vita folyik. Vajon felelősen viselkedett-e egykor a magyar hadvezetés, illetve parancsnokság? Továbbá arról is megoszlanak a vélemények, hogy a magyar sereg újoncokból vagy harcedzett frontharcosokból állt-e.

— Az 1941. évi moszkvai csata után a német hadvezetés minden erejét latba vetve tudta stabilizálni a keleti hadszínteret. Ezen körülmények felértékelték a szövetséges államok szerepét. Románia és Finnország Magyarországhoz képest kezdettől fogva jelentős erőkkel vett részt a hadműveletekben, ezért elsősorban a magyar honvédség nagyobb mértékű bevonása tűnhetett esélyesnek a németek számára. Ribbentrop külügyminiszterre, Keitel tábornagyra és a német vezérkarra hárult az a feladat, hogy a honvédség eddiginél nagyobb katonai részvétele után tárgyalások útján erőszakolják ki. Bárdossy miniszterelnök e kérdés alól nem akart, de nem is tudott volna elzárkózni. A visszakapott területeket és a magyar államiságot féltve a politikai és katonai vezetők e követelések mérséklésére törekedtek. Az 1942. január 22-ei megállapodás értelmében kilenc könnyűhadosztályt, egy páncéloshadosztályt és egy repülőköteléket küldtek a keleti hadszíntérre. A pártállami történetírás szerint a 2. hadsereget tudatosan feláldozták, és meghalni küldték a Don menti hadszíntérre. A hadsereg személyi veszteségeinek pótlására már kezdettől fogva többnyire tartalékos-, illetve póttartalékos-állományba tartozókat küldtek ki a hátországból. Az érvényes hadrend szerinti tartalékállományuknak is a felét vehették igénybe. A fennmaradó hányadot a harminc és negyvenöt év közötti korosztályokból egészítették ki. A nemzetiségi hadkötelesek — főleg románok és ruszinok — 20%-os arányban voltak jelen. A besorozáskor nem válogatták ki a szegényeket, és a katonák átlagos életszínvonalát az alacsony magyar átlag határozta meg. A tisztikar ezzel csak a krízishelyzetekben találkozott.

* A hadműveletekről mit érdemes röviden kiemelni?

— A Kurszkig felvonuló magyar csapatok részben harcok árán, illetve 1000 km-es gyalogmenetben tették meg az utat. Az elsőként kiérkező III. hadtest a német Weichs-seregcsoporttal június 28-ától vett részt a támadó hadműveletekben. 300 km szélességben törte át a szovjet arcvonalat, és jutott ki a Donhoz. Július 7-e és 10-e között 3000 fős veszteségeket szenvedett. A 200 km széles védővonalat csupán 18 gyalogezrede szállhatta meg, és azt 80-90 000 fős állomány tartotta. A Don mögé visszavonult ellenséges csapatok erőteljes támadásokat indítottak, hogy ott hídfőállásokat foglaljanak el. Támadásaik középpontjába az Uriv és Sztorozsevoje által határolt folyókanyar, illetve Scsucsje és Korotojak került. Ezután csupán a korotojaki hídfőt és Sztorozsevojét sikerült visszafoglalni. Vesztesége 26-27 000-re nőtt. A Sztálingrádnál megindított szovjet offenzíva egymás után tördelte le a német és a vele szövetséges hadseregek védelmi vonalát. Jány Gusztáv vezérezredes határozottan sürgette az általa kért fegyverzetet és a német csapaterősítést. 1943. január 13-án a szovjet főtámadás kibontakozása következtében válságosra fordult a magyar csapatok helyzete. A német Cramer-hadtestet csak ezután vetették harcba. A 2. hadsereg hadosztályai bekerítésükből kitörve vonultak vissza nyugat felé. A parancsmegtagadásra nem hajló Jány vezérezredes őrlődött a feltétlen engedelmesség és a csapatai megóvásának kötelezettsége között. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter optimista értékelést adott 1943 márciusában a parlamenti véderőbizottság előtt. Bár elismerte a szovjet hadsereg sikereit, mégis úgy gondolta, hogy „a német haderő a további hadviseléshez ugyanabban az erőben van az újabb tartalékok hozzászámításával, mint volt 1941-ben, amikor győzelmet győzelemre halmozott”. A hadsereg tragédiája szomorú eseményként vonult be a magyar hadtörténelembe.


Szabó Péter: Magyarok a Don-kanyarban — A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története (1942—1943). Kossuth Kiadó, 2019.

* Számokban hogyan lehetne vázolni az egykori eseményeket, mekkora volt a különbség a harcoló felek között, és mekkora veszteséget szenvedett a magyar honvédség?

— 127-128 000 főre tehető a sebesültek, a hősi halottak és a hadifogságba esettek száma. Közülük 50 000 elesett, csaknem ugyanennyien megsebesültek, és a hadifogságba jutottak száma is 27-28 000 fő lehetett. Amíg a szovjet hadművelet megindulásáig a tisztikar, addig utána a munkaszolgálatosok szenvedték el arányában a legnagyobb veszteségeket. Az anyagi kárt 70%-ban, ezen belül a nehézfegyverzetét csaknem 100%-ban állapították meg. Szovjet források szerint a támadók is súlyos veszteségeket szenvedtek. A 347 200 fős Voronyezsi Front magasabb egységeinél összesen 33 331 fő esett el, a sebesültek, betegek számát pedig 62 384 főben állapították meg. A Brjanszki Front 95 000 fős 13. hadseregénél 13 876-an vesztették életüket, a sebesültek, betegek száma pedig 23 547 fő volt.

* Mi történt a túlélőkkel, folytatódott a kálváriájuk? Ön egy teljes kötetet szentelt a témának Magyarok a Don-kanyarban címmel, mely a 2. hadsereg tragikus történetét foglalja össze. A kötetből is sokat megtudhatunk erről.

— A szerencsésen hazatértek frontszolgálata ezzel valóban csak egy időre fejeződött be. Számos visszaemlékezés, korabeli dokumentum maradt meg a 2. hadsereg tragédiájáról. A következő évben újból mozgósították a Don-kanyart megjártakat is, és immáron a Kárpátok előterében, majd a magyarországi hadszíntereken kellett szembeszállni a már nem hazájukat védő szovjet csapatokkal.

* Ön szerint nyolcvan év elteltével milyen üzenetet hordoz a Don-kanyar emléke? Milyen következtetéseket érdemes levonni manapság a történtekből?

— A történész célja nem lehet más, mint a dokumentált hitelességre törekvés. A harcokban részt vett túlélő beszélhet hősies helytállásról, a magyar katona ősi erényeiről. A politika minősítheti a háború poklát megszenvedetteket hősöknek vagy áldozatoknak, és tetteiket, cselekedeteiket felhasználhatja, kisajátíthatja saját céljaira. A történelem kutatóját azonban más szempontoknak kell irányítaniuk. Az objektivitásra való törekvésében nem téveszthetik meg az olykor erősen érzelmi ihletésű, szemtanúk által készített leírások, még ha átérzi is azok személyes indítékait.  

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..