1840. augusztus 29-én készült először fénykép egy publikus eseményen – a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén –, amelyet akkor még dagerrotípiának neveztek. A forrásmunkák arról számolnak be, hogy ezen a napon, a Magyar Tudós Társaság 11. nagygyűlésén, Vállas Antal, az akadémia rendes tagja egy általa készített képet mutatott be a társaság többi tagjának, mely a Dunát és a Várat ábrázolta. Vállas ezzel azt akarta bizonyítani, hogy birtokában van a fényképezés tudásának, így képes élethű képet alkotni a minket körülvevő világról a fény felhasználásával.
A valóság minél pontosabb rögzítésének igénye vitte a fényképezés művészetét előbbre. Louis Daguerre és Nicéphore Niépce által kifejlesztett találmányt a francia kormány megvásárolta, majd „a felfedezést 1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozták, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ez a nap egyben a fotográfia megszületésének napja is.” A következő évtizedekben rohamosan fejlődött a fotográfiák készítésének találmánya: 1861-ben James Clerk Maxwell bemutatta az első színes fotót, és William Fox Talbot megalapozta „a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás”-t.
Az elmúlt közel két évszázadban hatalmasat fejlődött a fotókészítés technológiája a nyolc órán át készülő képtől a mobiltelefonnal való fényképezésig.

Néhány magyar (vagy magyar származású) fotográfus: Robert Capa, André Kertész, Moholy Nagy László, Munkácsi Márton, Brassaï (Halász Gyula), Hoffmann Dezső, Stefan Lorant, Petzval József, Máté Bence és még sokan mások tettek szert művészetükkel és tehetségükkel világhírnévre és díjakra.

Forrás: Magyarnemzet.hu, jakd.hu