Története messzire nyúlik vissza, és kulináris szerepe vitathatatlan, legyen szó klasszikus francia konyháról vagy más nemzetek különlegességeiről. A libamáj fogyasztásának története több ezer évvel ezelőtt kezdődött. Az ókori Egyiptomban már ismerték és nagyra becsülték a hízott libamájat. A régészeti leletek bizonyítják, hogy az egyiptomiak szándékosan tömték a víziszárnyasokat, hogy azok mája nagyobb és zsírosabb legyen. Később a görögök és a rómaiak is átvették ezt a gyakorlatot, és különösen a római lakomák kedvelt fogása lett. Természetesen ekkor még nem kukoricával tömték a libát, hanem a szintén magas energiatartalmú füge indította hízásnak a madarakat. A liba- és kacsahizlalás tudománya később hamar átterjedt Európába, elsőként a mediterrán térségbe, majd a népvándorlásokkal a kontinens belsejébe is eljutott.

Gasztronómiailag kétségkívül Franciaországhoz köthető leginkább a hízott máj fogyasztása, 2006 óta a foie gras a francia nemzeti kulturális örökség része. A középkor folyamán a libamáj készítése különösen a zsidó közösségekben terjedt el, mivel a kóser előírások miatt nem használhattak disznózsírt, így a libamáj és a libazsír fontos szerepet kapott az étkezésben. A Kárpát-medencében élő magyarság körében is több száz éves hagyománya van a hízott libamáj termelésének és fogyasztásának. Amíg más országok a 2000-es években sorra tiltották be a töméssel hizlalt libamáj termelését, addig Magyarországon a libamáj felkerült a törvény által védett hungarikumok listájára. Úgyszintén Szerbiában is engedélyezett a víziszárnyasok tömése és a libamáj forgalmazása.

A libamáj előállítása speciális technikát igényel, melynek során a libákat mesterségesen hizlalják. Ezt a folyamatot hizlalásnak vagy tömésnek nevezik (franciául: gavage), mely során a madarakat bőségesen etetik, hogy a májuk megnövekedjen, és gazdagabb textúrát nyerjen. Ez a módszer azonban számos vitát robbantott ki az állatvédő szervezetek és a gasztronómiai hagyományokat őrző közösségek között. Egyes országok, például az Egyesült Királyság, már betiltották a libamáj előállítását és értékesítését az állatjóléti aggályok miatt. Más helyeken, különösen Franciaországban, Magyarországon és Spanyolországban, továbbra is kulináris különlegességként tartják számon.

A libamáj rendkívül sokoldalú alapanyag, mely számos formában elkészíthető. Két fő típusa létezik: a hízott libamáj, mely a legkeresettebb, és a közönséges libamáj, mely kevésbé zsíros és intenzív ízű. A legnépszerűbb elkészítési módok a következők:

• Terrine vagy pástétom: A libamájat lassan főzik vagy párolják, majd krémes állagú pástétommá dolgozzák. Gyakran fűszerekkel, tokaji borral vagy brandyvel ízesítik.
• Sült libamáj: Egy egyszerű, de ízletes módja az elkészítésnek, amikor a májat forró serpenyőben rövid ideig sütik, így kívül ropogós, belül pedig lágy marad.
• Libamájmousse: Egy habosított, könnyed állagú verzió, melyet gyakran pirítóssal vagy kézműveskenyérrel tálalnak.
• Libamáj és gyümölcs kombinációja: A libamáj gazdag, vajas íze jól harmonizál édes elemekkel, például karamellizált almával, birsalmalekvárral vagy fügével.

Élettani szempontból a libamáj zsírsavösszetétele bizonyos tekintetben nagyon hasonlít az olívaolajéhoz, mivel nagy arányban tartalmaz egyszeresen telítetlen zsírsavakat.

A libamáj nem csupán egy étel, hanem egyfajta státuszszimbólum is. A francia gasztronómiai hagyományokban kiemelt szerepet tölt be, és gyakran az ünnepi asztalok dísze, különösen karácsonykor. Magyarország szintén jelentős libamájtermelő ország, és az itteni libamájat a világ egyik legjobbjaként tartják számon. Emellett a libamáj jelenléte a fine dining világában is megkerülhetetlen. A legnevesebb séfek előszeretettel használják kreatív ételeikben, legyen szó Michelin-csillagos éttermekről vagy exkluzív menüsorokról. A gasztronómiai versenyeken és főzőműsorokban is rendszeresen megjelenik mint az egyik legdrágább és legkülönlegesebb alapanyag.

Sajnos egyre inkább elfelejtjük a libahús és a libamáj fogyasztását, miközben tegyük hozzá, nem olcsó mulatság. Szerbiában az élő liba kilogrammonkénti ára 1100 dinár, a libahúsé (mell, comb) 1500, a libazsíré 2000, a libamájé pedig 3500 dinár.

Bár az előállításával kapcsolatos viták nem csillapodnak, az ínyencek számára továbbra is az egyik legkülönlegesebb csemege marad. Franciaországban, Magyarországon és más tradicionális libamájtermelő államokban a libamáj gasztronómiai kincs, mely generációk óta fennmaradt, és továbbra is az elegancia és a kifinomultság szimbóluma az étkezés világában.