* Miért esett a választásod az orvostudományi karra?

— Már általános iskolában megfogalmazódott bennem, hogy a természettudományok iránt vonzódom, ezért a szabadkai Egészségügyi Középiskolában folytattam a tanulmányaimat. A terveim között mindig ott szerepelt az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Kara, ahová 2017 júniusában sikeresen felvételiztem. Tudtam, hogy amikor az orvostudományi ágakról beszélünk, akkor valójában hivatásról van szó, a beteg ember ugyanis a nap 24 órájában jelentkezhet, tehát nem egy keretek között működő tevékenységről beszélünk.

* A középiskolai gyakorlati képzésen nem vette el a kedved a kórházaink fejletlensége?

— Nagyon szerettem és élveztem az oktatás gyakorlati részét, és úgy láttam, hogy mindenki igyekezett a legtöbbet kihozni az aktuális helyzetből, állapotból. Azt gondolom, hogy ez az egyetlen megfelelő megoldás.

* Milyen nehézségekkel kellett szembenézned az egyetemi tanulmányaid elején?

— Nem volt kiváló a szerbnyelv-tudásom, amikor Újvidékre kerültem. A továbbtanuláson gondolkodva egyfajta hátráltató tényezőnek éreztem ezt a hiányosságomat, de minden félelmemet eloszlatta a tanáraim és az évfolyamtársaim segítőkészsége. Az első nagyobb vizsgán, az anatómián, kézzel-lábbal próbáltam elmondani a tanárnőnek a választ, aki nagyon készséges volt, mert segített abban, hogy helyesen fejezzem ki magam. A tanulásban is lassított egy kicsit a nyelvtudás hiánya, hiszen nem értettem meg mindent első olvasásra, de így egyszerűen tudtam, hogy több időt kell szánnom a tananyag elsajátítására. Még mindig van hova fejlődnöm ezen a téren, de már nincs bennem akkora félelem, mert a tanárok rendkívül segítőkészek, nekünk csak nyitottnak kell lennünk. Ezen a szakon kevesebb tantárgy van, mint a legtöbb helyen, viszont ezek nagy terjedelmű, sok pontot érő tárgyak, melyekhez kitartóan kell melegíteni a széket.

* Hogy kell elképzelni a karon a gyakorlati oktatást?

— Az orvosi képzés hatéves, és az első három éven az egyetemen folynak a gyakorlatok. Az első három év tantárgyai felkészítenek bennünket a klinikai gyakorlatra, mely a negyedik éven kezdődik, és az orvostudomány különféle területeire nyújt betekintést. A járványhelyzet sajnos a gyakorlati képzést is megszakította, egy hónap után abba kellett hagynunk, és nagyon várom, hogy ismét a részesei lehessünk. Az idősebb kollégák szerint a tudás nagy részét a beteg mellett lehet elsajátítani. Jelenleg teljes mértékben online folyik az oktatás, és egyre több tanár gondolkodik azon, hogyan fogjuk bepótolni a lemaradást.

* Az Artériás hipertónia kezelése az elsődleges egészségügyi ellátás szintjén című dolgozattal nyertétek el Mihalek Nórával a Junior díjat. Mesélnél erről a közös munkáról?

— A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete által meghirdetett pályázatról a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően értesültünk tavaly januárban. Nóra jelenleg a kötelező gyakorlatát végzi, de hatodéves orvostanhallgató volt, amikor úgy döntöttünk, együtt írjuk meg a dolgozatot. A pályázatban olyan irányvonalakat találunk, amelyek kötődnek a családorvosláshoz, tehát bizonyos irányvonalak közül lehet választani. Dolgozatunkban azzal foglalkoztunk, hogy a magas vérnyomás nagyon nagy százalékban fordul elő Vajdaságban. Az egyik szakirodalmi forrás szerint az artériás hipertónia nincs megfelelő szinten kezelve. Úgy gondoltuk, felmérjük a fiatalok tudását a magas vérnyomás kapcsán. Ennek érdekében az Európa Kollégium lakóival kitöltettünk egy kérdőívet, majd feldolgoztuk az adatokat. Fontos megemlítenem, hogy a magas vérnyomás igen gyakori jelenség a megkérdezettek családjában, viszont a válaszadóknak csak a fele tudta pontosan megmondani, hogy milyen értéktől beszélünk magas vérnyomásról — egyébként a 139/89 feletti érték számít magasnak. Tudvalevő, hogy a legnagyobb rizikófaktor a helytelen táplálkozás, a stresszes életmód és a fizikai aktivitás hiánya. Mindezt figyelembe véve igyekeztünk olyan megelőző eljárásokat kialakítani a kollégiumban, amelyek valamilyen módon kiküszöbölhetik ezt a problémát. Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy a már működő sportszakkörön belül megpróbáltunk feltárni ilyen lehetőségeket, bizonyos rendszerességgel pedig véradást szerveztünk, melynek keretében vérnyomásmérés is történik. Az is fontos, hogy a fiatalok informálódjanak a helyes táplálkozásról, ezáltal is megelőzhető a magas vérnyomás. Megtiszteltetés volt számomra ez a díj, hiszen a munka által betekinthettem a háziorvoslás előszobájába, belekóstolhattam egy kis szeletébe. A magas vérnyomás sajnos nem csak az idősek betegsége, egyre gyakrabban jelentkezik fiataloknál is, és nem lenne szabad kezeletlenül hagyni.

* Melyik betegséget látod a legaggasztóbbnak térségünkben?

— A COVID-19 van most a középpontban, de nem szabad megfeledkezni a kardiovaszkuláris, vagyis a szív- és érrendszeri gondokról, valamint a daganatos elváltozásokról sem. A betegségeknek ez a két csoportja elképesztően elterjedt. Nagyon fontos a kezelés, de még fontosabb a megelőzés. A prevenciós eljárásokkal, különféle szűrésekkel, vizsgálatokkal már a korai stádiumban felfedezhető a kóros elváltozás. Ha az emberek ellátogatnának a szűrésekre, és figyelnék a testüket, a szervezetüket, akkor sokkal kevesebben betegednének meg, és nem lenne ilyen mértékben megterhelve az egészségügy.