* Hogyan lett önből vőfély?

— A szakmába úgy kerültem, hogy az iskolában nagyon jó voltam fogalmazásból és versmondásból. Később megszerettem a lakodalmas zenét, és nagyon örültem, ha lakodalomba mehettünk. Akkor még sok ilyen esemény volt. Középiskolába jártam, amikor felvetették, miért nem csatlakozom a vőfélyek közé. Ambiciózus fiatalként belevágtam, és kitanítottak. Akkoriban még külön voltak a lakodalmak, a vőlegényes és a menyasszonyos háznál. Az első lakodalomban, soha nem felejtem el, egy fiú és egy lány, szóval testvérpár, nősült meg, illetve ment férjhez. Rögtön bele a mély vízbe, így kezdtem. Sikeres lettem, már negyvenhárom éve ez a hivatásom. Ez az egyik legszebb szakma vagy hivatás, ha annak lehet nevezni, mert mi azon az eseményen vagyunk jelen, amely az ünneplésről szól. A boldogság kinyilvánításáról, amikor két szerelmes szív egymásra talál, és ezzel megünneplik a szerelmüket, egybekelnek, és közös életbe kezdenek. Boldogok vagyunk, mert boldoggá tesszük az embereket.

* Ha visszatekint az elmúlt évekre, ki tudna emelni különlegesebb eseteket?

— Sokféle lakodalomban voltam, a különlegesebbek között olyan is akadt, amikor az ifjú pár között harminckét év korkülönbség volt, de előfordult haláleset is a lakodalom előtti napon. Mivel ilyenkor már nem lehet lemondani, az ünnepség lezajlott, majd az est végén, a forgatás után elcsendesedtünk, és megemlékeztünk az elhunytról, s éjfél után már erről szólt az összejövetel. Egy alkalommal valószínűleg kényszerházasságról lehetett szó, kikísértem a mennyasszonyt, hogy átöltözzön, és soha többet nem jött vissza. Megszökött. De ez már régen történt. Annyi mindent megéltem, hogy abból könyvet lehetne írni.

* Milyen érzés egy pár nagy napjának a részese lenni?

— Mi emberekkel dolgozunk, érzésekkel, a boldogság és a szomorúság ránk is hatással van. A vendégeken keresztül látjuk a munkánk szükségességét, az a legnagyobb öröm, ha egy-egy folyamat levezetésekor az emberek elhalkulnak, a figyelmük ránk irányul, és bekapcsolódnak, átélik a pillanat jelentőségét. Mint a színészeknél a közönség tapsa, nekünk ez a jutalom, így tudjuk, hogy jó munkát végeztünk. Egyre több lakodalom van már vőfély nélkül, de az olyan, mint a nyáj pásztor nélkül. Egyre többször kapjuk azt a visszajelzést, hogy nem is gondolták, mekkora szükségük volt a munkánkra. Megkönnyítjük a háziaknak a napját, hiszen sok helyzetet oldunk meg, odafigyelünk a részletekre, így a szülők és az ifjú pár felszabadulva ünnepelhetnek. Megtiszteljük és emeljük az ünnep hangulatát.

* Miről szól ez a bál?

— A vőfélytalálkozó a barátkozásról és a hagyományok felelevenítéséről szól, bemutatkozunk a közönségnek, a vendégseregnek, és tanulunk egymástól. A hagyományok régiónként mások, ezeket próbáljuk összegyűjteni, és utána kiválogatjuk, hogy mi az, amit fel tudunk használni, és a mi tájunk jellegzetességeihez igazítjuk. A vőfélyek rigmusokban beszélnek, aminek különös jelentősége van, mert ezekkel a szövegekkel tudunk nevettetni és sirattatni, tömegeket megmozgatni. A vőfélytalálkozón a hagyományok megjelenítése van előtérbe helyezve, a lakodalom bizonyos elemeit mutatjuk be az est folyamán.

A vőfélyek Vajdaságból és Magyarországról érkeztek, és különleges történeteikkel szórakoztatták az est vendégeit.

Gogolák Tímea Bajsáról jött, és immár huszonkét éve nőfély:

— Gyerekkoromtól fogva szeretem a lakodalmak hangulatát, szeretek mulatni, szeretem a jó zenét, és ennél több nem is kell egy vőfélynek. Magával ragadó a búcsúztatás pillanata, amikor mindenki elérzékenyülve hallgat, ez indított el ezen a pályán. Sokat számít, hogy másokkal is megoszthatom a tapasztalataimat, sok új szokást, hagyományt és verseket tanulhatunk, megtapasztalhatjuk, hogy mások mit csinálnak egy lakodalom alatt.

A magyarországi Tóth István ötven éve vőfély, és 939 lakodalmat vezényelt végig, ajándékba egy lakodalmas kalácsot is hozott:

— Kalács nélkül menyasszonyért sose mentünk, a lányos háznál ezzel az ajándékkal tudtunk békésen lenni, kettétörtük, megbontották a bort, a jelenlévőket megkínálták, és ezután jöhetett a fiús ház részéről a násznép. Az őseink szerint az igazságnak, a békességnek és az együttlétnek a jelképe.

Kádasi Zoltán ünnepmester, aki egy személyben ceremóniamester, vőfély, konferanszié és házigazda is.

— 167 esztendeje van a családunkban vőfély, családi hagyomány lett. Az ünnepmesteri cím 1343 óta van a magyar királyi udvarban, és három ember viselheti egy időben ezt a címet. Ez egy életre szóló választás, megtisztelő, hogy a kollégáim érdemesnek találtak rá és megválasztottak. Régen a feladatok közé tartozott a dámák ruhájának díszítése és színének kiválasztása, valamint a lovak díszítése is, ezért is volt háromra szükség, mert sok ünnepséget tartottak.