Tevékenységének eredményeit monográfiákban, tanulmányokban közölte, emellett teológiai írásokat is megjelentetett. Kutatói munkáját az idén a VMMSZ Plakett elismerésével jutalmazták.

* Mikor alakult ki önben a történelem iránti szeretet?

— Elemi iskolásként az ókor és a középkor történelme vonzott. A tanító ezt hamar észrevette, és folyamatosan az újkor eseményeiről, azon belül a szocialista forradalom vívmányaiból feleltetett, ami nagyon bosszantott. Sehogyan sem tudtam megérteni, hogyan zajlott a „nagy októberi szocialista forradalom” novemberben, ezért ebből a tantárgyból sorakoztak a gyönge osztályzatok. Neveltetésem során mindig is lázadó egyéniség voltam, amit az 1960-as években nem néztek jó szemmel. Évtizedekkel később nem volt nehéz feltárni a szépítgetéseket és a sok mellébeszélést, mellyel a kommunista ideológiát retusálták. Akaratlanul is a XX. századnál kötöttem ki, mely szerintem 1914-től, az I. világháború kezdetétől számítható, amikor megkezdődött a nemzetünk agóniája. Egymás után jöttek a történelmünk nagyjai, akik a lehető legostobább eszmékkel és végzetes háborúkra buzdításokkal tették tönkre a jövőnket. Ennek utóhatását ma is érezzük. Közvetlenül az I. világháború után Oswald Spengler német filozófus a Nyugat alkonya művében éppen erről írt, amikor profetikus módon előre látta a mai helyzetet, vagyis Európa lassú összeomlását.

Szalai Attila felvétele

* Hogyan kezdett helytörténeti kutatásokkal foglalkozni?

— Csantavérnek van néhány jellegzetessége, mint a templom, több látványos épülete vagy a Csík-ér. Kezdetben sok találgatást, mesét hallottam hol az egyikről, hol a másikról, de ezeket kétkedve fogadtam, ezért elkezdtem kutatni. Mondhatom, nagyon amatőr módon vágtam neki. A helytörténeti kutatás igazából levéltárak, könyvtárak, múzeumok anyagába való beletemetkezés. Rengeteget kell olvasni, jegyzetelni, előadásokon, konferenciákon részt venni, nagyon sok szakemberrel kapcsolatot tartani, valamint egyazon témáról több véleményt, vitát meghallgatni. Nagyon fontos volt egy-egy homályos eseményről kikérdezni a még élő szemtanúkat, és az elmondottakat összevetni a történelmi feljegyzésekkel, melyek gyakran hiányos vagy téves adatokat közöltek. Ezeket kellett kiigazítani, ami nem volt könnyű feladat. A helytörténész oknyomozást folytat, a zavaros események miértje után nyomoz, az okot igyekszik feltárni, vagyis azt, hogy mi miért történt meg a múltban. 

* Melyek a főbb kutatási területei?

— Első átfogó munkám a Csantavér hitvilága című könyvem volt, melyben alaposan feldolgoztam az egyházközség életét az újratelepítés után, valamint a templom építését. Ezt követte az általános iskola és az oktatás 225 éves története, majd néhány kisebb volumenű munka a temetőkről, az Önkéntes Tűzoltó Testületről, természetesen idetartoznak az 1998 óta folyamatosan megjelenő, a Csantavéri Újságban leközölt rövid, helytörténeti írások, melyekből több mint kétszáz látott napvilágot. Igazán nagy munkának tekintem a Királyért és a Hazáért — Csantavér az első világháborúban című könyvemet, melyhez a szakmai tanácsokért és a szerkesztésért köszönettel tartozom Molnár Tibor zentai fő levéltárosnak. Ő kiváló kutatója és szakértője ennek a háborús korszaknak.

* Vannak érdekességek a falu történetében?

— Példának említeném Csantavér falu nevét. Mátyás király adománylevelében Chonthafeyer néven szerepel, melynek középkori és mai jelentését az etimológusok (szófejtők) sikertelenül próbálták megfejteni. A lakosok közül sokan naiv módon találgattak, ami nem vezet semmire sem. A Csonta lehet főnév vagy személynév, míg a fejér egyértelműen fehéret jelent, és ebben az esetben is csupán találgatunk. Szabadkát egy 1391-ben keltezett dokumentumban említik először, melyben szerepel egy Chonta nevű, körözött jobbágy. Érdekességnek számít, hogy 1962-ben éppen az egykori 7 NAP Csonta nevű jobbággyal köti össze Csantavér középkori elnevezését. Aligha hiszem, hogy akasztani való gazember lett volna a falu névadója. 

Kép forrása: családi archívum

* Miben segíthet településünk történetének feltárása?

— Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Több olyan drámai esemény történt ebben a faluban, amelyet ki így, ki úgy értékel, magyaráz. Természetesen ez rendszerfüggő. A Trianon után, 1920-tól a mai napig történt változások nevezetesen hol irredenta törekvések voltak, hol fasiszta megszállás, hol pedig elhamarkodott magyar öldöklések, deportálások, partizánmegtorlások stb. Helytörténészként roppant zavar, ha rá akarnak szedni valamilyen aktuális, rendszerhű kijelentésre vagy publikálásra. Egyet mindenkinek illik tudni: az itt élő nép nagyon nagy árat fizetett a különféle, mondhatni, parancsuralmi rendszerek önbíráskodásáért. A helytörténészeknek és a történészeknek is objektív, tárgyilagos módon kell visszatekinteniük, különben nem győzzük utólag kijavítani a téveszmék ostobaságait. A tragikus eseményeknek bizony voltak okaik, nemcsak okozóik. Többen kérték tőlem, hogy nevezzem meg az okokat, illetve okozókat, de megtagadtam a kérést. Régi sebeket feltépni Csantavéren azzal járna, hogy a falu egyik fele összeveszne a másikkal, a te nagyapád megölte az én nagyapámat jelmondat felesleges izgatást és sérelmet idézne elő. A hivatásos történészek globálisan, azaz egyetemesen tanulmányozzák a világ eseményeit, ezen belül egy-egy ország történelmét. A helytörténész olyan eseményeket is felderít, amelyeket egyes hatalmak vagy diktatúrák korábban hitelesítettek, de kiderül róluk, hogy sötét bűntények voltak, és a szálakat el kellett varrni. Erről a Bácsország 2024. évi legutóbbi számában írtam.

* Kutatói munkája mellett kiadványok szerkesztőjeként is tevékenykedett. Ezekkel a feladatokkal hogyan nézett szembe?

— A Csantavér története — helytörténeti írások című könyv tartalmába több elhunyt, illetve élő szerző munkáját is bevontam, azt éreztetve, hogy egy közösségben élünk, és mindenki egyért, illetve egy mindenkiért igyekszik tenni valamit a közösségért. A könyv ezért lett sikeres. Nem kis feladat volt, mert az előző évben két kiváló helytörténész, Ozsvár Vilmos nyugalmazott állatorvos és Virág Gábor nyugalmazott tanár, publicista elhunyt. Ismerőseim azt mondták, én vagyok az utolsó mohikán, aki ezt a feladatot elvégezheti, mert más nem fogja. Súlyos betegségből lábadoztam, amikor 2022-ben nekiláttam a munkának, és még abban az évben sikerült kiadni a könyvet.

* Milyen jelentősége van a díjnak? A fiatal kutatóknak mit tanácsolna?

— Nem vártam, mert nem díjakért dolgozom, hanem azért, mert szeretem ezt a munkát. A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság a munkásságomért először Szabó József-díjjal, később Kalapis Zoltán-díjjal tüntetett ki. Jóleső érzés volt a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet figyelme. Természetesen ösztönzőleg hat a további munkámra. A Bácsország folyóiratban 1999 óta közlök átfogó helytörténeti írásokat. Az idén a folyóiratnak lesz egy újabb különszáma a vajdasági vasutak történetéről, ennek a szerkesztését rám bízták, mivel szívügyem a vasúttörténet. Jelenleg ezen dolgozom. Néhány ismerős megjegyezte, hogy kutatásaim során oknyomozást végzek, akár egy detektív, s ez valóban így van. A fel nem tárt helytörténeti események kutatása és feldolgozása közben újabb titokzatos történetek bukkannak fel, melyek gyakran kötődnek egymáshoz. Izgalmas munka az ilyen kutatás. A mai fiatalok információk sokaságával vannak ostromolva, melyek nagy többsége silány tartalmú, gyakran vitákra, összetűzésekre ingerlő. Még a felnőttek sem mentesek tőle. A sikeres munkához fel kell nőni, higgadtnak lenni. Ha jól tudom, Lao-ce mondta a következőt: tanulmányozd a múltat, hogy megismerd a jövőt. Nos, ha visszatekintünk nemzetünk múltjába, számos hatalmi harcot, uralmak, rendszerek bukását vagy emelkedését látjuk, s ez a jövőben is várható lesz. A sikeres helytörténeti munka és kutatás rámutat a régi hibákra, téves döntésekre, de arra is, miként kell ezeket a jövőben kikerülni, orvosolni. A mai tévedéseket és bukásokat a jövő korosztálynak kell kiértékelnie. Ehhez pedig tömérdek információ fog rendelkezésére állni. A könyvtáramat és a jegyzeteimet szívesen felajánlom az érdeklődő kutatóknak.