home 2024. május 28., Emil napja
Online előfizetés
A közös gondolkodás és a magányos séták embere
Fehér Márta
2023.11.03.
LXXVIII. évf. 44. szám
A közös gondolkodás és a magányos séták embere

Brenner János, a Forum Könyvkiadó Intézet szerkesztője, munkatársa vette át a Bazsalikom-díjat a nemrég Szivácon megrendezett Szenteleky-emléknapon. Ebből az alkalomból beszélgettünk a munkájáról, illetve az is szóba került, hogyan tud kikapcsolódni.

Az elismerést a díjazott a szerb—magyar középszótáron végzett szerkesztői munkájáért, elektronikus verzióján való közreműködéséért, Györe Géza A horvát és a szerb irodalom magyar recepciója című, 6500 tételt és 3000 nevet tartalmazó, két évszázadot felölelő bibliográfiájának szerkesztéséért, illetve a magyar—szerb frazémaszótáron végzett jelenlegi munkájáért, valamint több szerb—magyar, magyar—szerb tankönyv, kézikönyv, tanári kézikönyv, szótárfüzet szerkesztői, konzultánsi és lektori közreműködéséért érdemelte ki.

„Nemcsak szerkesztő kap most díjat, hanem ez a díj azoknak is szól, akik szintén egy-egy könyv mögött dolgoznak, és nevük, munkájuk sohasem vagy csak ritkán jut előtérbe. Szóljon tehát ez az elismerés a műszaki szerkesztőknek, a lektoroknak, a korrektoroknak, a jogi, pénzügyi személyzetnek, a forgalmazóknak, a támogatóknak és végül annak a személynek is, aki lehetővé tette a munka zökkenőmentes, zavartalan elvégzését. Csak ilyen együttműködés eredményezhet jó könyveket” — mondta a díj átvétele utáni beszédében Brenner János, s ez engem nagyon megfogott, merthogy a XXI. században különösen nemes tett egy elismerést és egy szakmai teljesítményt a háttérben dolgozókkal megosztani, és azon frissében a díjátadón ennek hangot adni.

* Azt gondolná az ember, hogy egy-egy könyv, kötet — legyen az szakirodalom vagy szépirodalom — egyetlenegy embernek az érdeme, mégpedig a szerzőé. Háttérbe szorul sokak munkája. Előre megfontolt szándékkal mutattál rá erre?   

— Egy kompromisszumos csapatmunka eredménye maga a könyv, és ez egy tudatos szakmai köszönetnyilvánítás volt részemről. Komolyan gondoltam azt, hogy ez a díj ilyen szempontból nem csak nekem szól: egy egyszerű kéziratból csak úgy lesz könyv, ha közösen gondolkodunk. Sokszor került szóba a szakmaiság, adott esetben egy-egy könyv megjelenését illetően, miközben alkalmazkodni kell a hierarchiához, a különböző szerepkörökhöz egy könyvkiadás során. Egy könyv arculata számos (műszaki) tényezőtől függ, alapvetően nem a szépség a kiindulópont, én azt szoktam mondani, hogy olyan legyen a könyv, hogy felhívja az ember figyelmét. Nyilván vannak bizonyos műszaki, grafikai, tipográfiai szabályok, amelyeket nem hághatunk át, bár a mai világban gyakran tapasztalhatjuk azt, hogy éppen ezek „megszegésével” lesznek tetszetősek a könyvek. A formát és a tartalmat illetően egyiket sem helyezném a másik fölé, ezek egyenrangú viszonyban álló kérdéskörök.

* Több évtizedes várakozásnak tett eleget a Forum Könyvkiadó Intézet a szerb—magyar középszótár megjelenésével 2016-ban, hiszen addig a fél évszázados szótárra kellett hagyatkozni. Várjuk a magyar—szerb középszótár megjelenését. Miért ennyire időigényes ez a munka?

— A most megírás alatt levő, rendkívül sok időt igénylő magyar—szerb szótárról nem beszélnék, mert abban a csapatban a munka elején vettem részt. A szerb—magyar szótár megjelenésének lehetősége bő tíz éve merült fel, 2014 környékén „élesedett be” a folyamat. Mirjana Burzan és Kacziba Ágnes tanárnőktől, szerzőktől megkaptuk a több ezer oldalnyi kéziratot, és ezen kezdtünk el dolgozni. Maga a szótárírás a mai korban már elektronikus módon történik, különféle adatbázisok használatával, tehát a programozóktól kezdve a nyelvészeken át különféle fordítóknak a munkája egy-egy ma megjelenő szótár. Korunkban a szótárkiadás egyre inkább áthelyeződik az internet felületére, tehát webes platformokon elérhető szótárakat készítenek manapság. Ehhez képest nekünk — kiadóként — ilyen lehetőségeink nincsenek. Akkoriban lassította a folyamatot, hogy kézirat formájában jutott el hozzánk a szótár állománya, így több embernek, lektoroknak, korrektoroknak, szerkesztőknek kellett hozzáfogniuk a rendezéséhez. Konkrétan a Burzan—Kacziba-szótár esetében megkaptuk ezt a több ezer oldalt, hetekig tartott, mire elolvastuk, és annak alapján szűrtük le azokat az egységesítési kérdéseket, amelyek szerint végül egy áttekinthető, követhető arculatot teremtettünk a kiadványnak, és ez rengeteg munkával járt, nem beszélve a közben történő javítási folyamatokról vagy például azokról a munkákról, amelyek a két nyelv különbségéből adódnak — ilyen például az igeszemlélet kérdése, amely jelentősen eltér a magyar és a szerb között. Sokkal nagyobb és nehezebb feladatot rótt ránk az, hogy szövegszerkesztőben születik meg egy-egy szótár, a most készülő is, de ezek a lehetőségeink, ezzel tudunk élni.

* Persze nem ez az egyetlen munkád, moderátori szerepkörben is láthatunk, és más könyvek szerkesztésével is megbíznak.

— Az elmúlt időszakban sok időt fordítottam a magyar—szerb frazeológiai szótár rendezésének, szerkesztésének kérdéskörére is. A szótár munkálatai mellett kaptam néhány szépirodalmi kéziratot, elsősorban Lovas Ildikó vagy Fehér Miklós könyvét emelném ki. Kellettek ezek a könyvek, a más jellegű szövegek, s ezek tartalmi, irodalmi-esztétikai értéke ahhoz, hogy a szótárszerkesztés mellett az egyes szótárakon való munka során kikapcsoljanak, lelkileg helyrebillentsenek, mert nem lehet reggeltől estig csak olyan összefüggéseket keresni, amelyek mögött nem húzódik meg esztétikum. Idetartoznak a beszélgetések is, mert egyrészt mindegyik más, másrészt emberi szempontból is fontosak számomra, hiszen ha interjút, beszélgetést készítek szerzőkkel, szabadabbra engedhetem a fantáziámat, kibővíthetem az érdeklődési körömet, jobban megismerhetem a szerzőt. Ezek kellenek ahhoz, hogy a magányos szerkesztő közösségi emberként is funkcionálni tudjon.

* A határidős munkák mellett mit csinálsz, amikor nem dolgozol?  

— Ha tehetem, olvasok — bár nagyon nehéz szerkesztőként nem szerkesztői szemmel olvasni és élvezni egy könyvet, ezt nem lehet háttérbe szorítani, úgyhogy inkább a filmek, sorozatok felé szoktam orientálódni, alapvetően ez tud kikapcsolni, bár az elmúlt pár évben erre sajnos nagyon kevés idő jutott. Egy-egy séta előbb belefér, ami igen fontos, amikor az ember olyan munkát végez, ami jelentős koncentrációt igényel. Palicsot és a tó környékét szeretem. A lényeg a fény, a zöld. Az elmúlt időszakban nagyon fontosnak tartottam, hogy a COVID után újra találkozzunk, beszélgessünk a barátaimmal, ismerőseimmel.

* Mennyire fontos számodra a tér, a közeg, a vajdasági, a magyar, a szabadkai-palicsi?

— Itt érzem itthon magam, itt mozgok otthonosan, és ezt különösen akkor veszem észre, amikor elutazom. Ezt a közeget érzem maximálisan otthonomnak. Itt érzem jól magam.

Fényképezte: Fehér Márta

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..