„Ó, maradj, világosság, mivelünk fényeddel, te vezess a sötétben, hogy ne tévedjünk el.”
(a 172. dicséret 3. versszaka; Magyar református énekeskönyv; Kolozsvár, 1999.)
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján!
Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért,
Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért
És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állít,
De lélekben itthon vannak mind egy szálig!...
Kiket — mint tékozló gyermekeket — már elveszettnek hittünk.
Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk
És a magyar röghöz láncoló szeretet,
Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet,
Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet.
Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot.
Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!
— Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján,
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Ligeti János: Karácsony éjszakáján... (1958)
A lencsevégre szólított majd meg is kapott fények a felújítás alatt álló református templomban gyúltak, a karácsony-szentesti istentiszteletre hangolódva. Torontálvásárhelyen.
Fényképezte: Martinek Imre