Legyünk-e most büszkék arra, hogy többségi politikusaink az utóbbi időben mind gyakrabban hangsúlyozzák és utalnak rá, hogy a kisebbségek hidat képeznek két nép, két ország között? Hiszen a NATO is a hidakat bombázta le legelőször, és bizony azt sem lenne szabad elhallgatni, hogy a híd nemcsak összeköt, hanem azon taposnak is, megterhelik, sőt az öngyilkosok le is ugorhatnak róla. A szocializmus mézes-mázos szónoklataiban szerették különösen hangsúlyozni, hogy a nemzeti kisebbségek hidat képeznek, ezért büszkének kell lenni rájuk, és nem tehernek tekinteni őket. Aztán az is tény és való, hogy a hídverés, a hídépítés se megy könnyen. Az újvidéki Szabadság hidat már ötödik éve építik, a Trianon nevű hidat, immár nyolcvanöt éve.
Mi több, az lehetne az első benyomásunk, hogy ennek a trianoni hídnak nem is örülnek túlságosan. Legalábbis nem mindenki. A trianoni hídról szóló filmet például már látatlanból is úgy elmarasztalták és legorombították, hogy szégyelljük majd megnézni. Vagy egyáltalán, merjük-e majd? A nagyobb pártok egyelőre hallgatnak, de a kicsik már hangoskodni kezdtek, és arra a veszélyre figyelmeztetnek, hogy ez a kétórás film visszahozhatja azt, ami 85 év alatt nem sikerült: a sárga-fekete monarchiát. Meg azt, hogy Habsburg Ottó nemcsak Magyarkanizsára látogat el, hanem fehér lován tovább is megy. Meg aztán, a 85 éves honvéd veteránok is csörtetni kezdték kardjaikat, ráhozva a frászt az átszervezéssel és a különböző gyilkosságokkal bajlódó Szerbia és Montenegró-i hadseregre. Ehhez képest a kosovói albánok sokkal veszélytelenebbek, hiszen ők csak hógolyóval és tojással dobálták meg az odalátogató, illetve odamerészkedő szerb elnököt. Igaz, hogy a kosovói albánok nem is kisebbség.
Amit azonban hallhattunk az utóbbi időben többször is: mi vajdasági magyarok híd vagyunk a két nép és a két ország között, ráadásul Európa felé. És ez a tény bizony sok mindent egészen más fényben mutat be. A hidakat ugyanis a hídverők építik, ami arra a következtetésre utal, hogy a nemzeti kisebbségeket molesztáló és őket verő nacionalisták tulajdonképpen -- hídverők, és nem huligánok! Hidat verni pedig nem bűn, hanem egyenesen dicsőség. És most legyünk büszkék mi kisebbségiek is, hogy részesei vagyunk ennek a dicsőségnek?