Berényi Mihály az idén töltötte be a 70. életévét. Ennyi évesen már nem olyan könnyű megfogni egy 3 kilós kalapácsot, és dolgozni vele, de a hobbi az hobbi, így kedvenc szerszámának mindkét vége úgy el van lapítva, mint egy nittszög feje. Amióta nyugdíjba vonult, csak kézművességgel foglalkozik. A rokonoknak alkalomadtán kivételesen elvállal egyéb, a kovácsszakmához köthető szolgáltatást, de azt is csak nagyon ritkán. Mint mondja, a kovácsszakma nem egy finom szakma, ezért az idő múlásával már leginkább csak díszkovácsolással foglalatoskodik.

Berényi Mihály és kedvenc kalapácsa

— Azért választottam ezt a szakmát, mert ezt szerettem volna csinálni, de az élet úgy hozta, hogy más területen is dolgoztam, mert azt jobban megfizették. 1993-ig kovácsként kerestem a kenyerem egy mezőgazdasági birtokon, akkoriban a nagy traktorok után kapcsolt ekevasakat kézzel kellett verni, nem voltak még erre modern segédeszközök. Ezután az építőiparban voltam gépkezelő, először egy nagy rakodógépet, majd egy hatalmas betonkeverőt kezeltem, mellyel a silók építéséhez készítettünk betont. Vízépítészetben is dolgoztam, voltam daruszerelő, majd hegesztő is. Sok mindent csináltam, de a kovácsszakma megmaradt a szívem csücskében — mesélte lapunknak életútját Berényi bácsi.

Eredeti szakmájára hobbiként tekint. A nyugdíjba vonulása után, 2003 júniusától csak kézművességgel foglalkozik. Amit csinál, azt mind úgy teszi, mint egykoron, mindent gép nélkül, pusztán a legszükségesebb szerszámokkal és a saját két kezével alkot.

* Milyen termékek készülnek a kovácsműhelyében?

— Csinálok gyertyatartókat, virágkapákat és nyesőket, melyek erősebbek, mint a boltokban kapható hasonló termékek. Többfajta kést, még bozótvágót is előállítok. Egyszer jött egy megrendelő, aki elmondta, szedi ki a gyümölcsöséből a fákat, és a vékonyabb gallyak levágásához rendelt egy macsétát, mely, ugye, egy késre hasonlít, csak jóval nagyobb és nehezebb. Egy másik megrendelő a cirokszedéshez használatos kést csináltatott velem. Készítettem neki egyet, de egyet magamnak is, melyet később egy vásáron meglátott nálam egy szegedi vendéglős, aki ezt a fajta kést a hal pucolására és darabolására vette meg. Gondoltam magamban, én ezt nem is erre terveztem, de hát igaza volt a vevőnek, arra a célra is tökéletesen megfelelt. Csinálgatok én másféle késeket is, attól függően, kinek mi a kérése, kisebbeket, nagyobbakat, gallyazókéseket, de bárdokat is.

* Milyen rendeléseket fogad még?

— Fahasogató éket, ácspajszert, különböző baltákat, ásókat, kapákat. De az öregedés miatt ott tartok, hogy leginkább csak ismerősöknek és rokonoknak vállalok el munkákat, mert ezt hobbiból csinálom, nem a pénzért. Azokért a portékákért is, amelyeket a vásárokban árulok, csak annyit kérek, amennyi fedezi a költségeimet, nem a nagy haszonért csinálom ezt. Volt, amikor fokost is kértek, de mindig a megrendelés alapján dolgozom: ha az emberek el tudják mesélni, vagy le tudják rajzolni, mit szeretnének velem készíttetni, akkor én azt meg tudom csinálni. Ha valakinek van elképzelése, akkor szívesen megcsinálom, de ezeket a dolgokat csak kérésre készítem. Egyszer a horgosi néptáncosoknak kovácsoltam birkafogó kampót, olyat, amilyet egykoron a juhászok használtak, de ez nekik a táncosbot végét díszítette. Ennek híre ment, és azóta már vagy hetven táncosnak csináltam ilyen kampós botvéget. Volt olyan is, hogy jött egy ember, és azt mondta, kell neki egy olyan gereblye, mint amilyet több száz évvel ezelőtt gyártottak a kovácsok. Ez egy sokkal nehezebb szerszám, mint a maiak, tartósabb is, és a kemény, rögös feketeföldet is meg lehet vele munkálni. Az általam készített termékek minősége azért is jobb, mert olyan alapanyagot választok, hogy az tartós legyen. Manapság az ember olyan kapát vesz a boltban, amelynek három húzás után kimegy az éle, mert olyan anyagból készült. Én viszont merek olyan kést ajánlani a megrendelőimnek, amelyre azt tudom mondani, hogy egy emberéletben nem kell megfenni. Szerencsepatkókat is készítettem már szép számmal, vittek az Egyesült Államokba Ohióba, továbbá Kubába, Argentínába és az Európai Unió számos országába is.

* Honnan szerzi be ezekhez a megfelelő anyagot?

— Különféle helyekről. A vastelepekről származó anyagokkal dolgozok legkevesebbet, nincs olyan minőség, amely nekem megfelelne: egyik azért nem jó, mert nagyon kemény, a másik meg nagyon puha. Az anyag minőségére, milyenségére nagyon kell figyelnem, mert nem mindegy, hogy mit miből csinálok. Például amikor a fatelepről kiselejtezik a nagy körfűrész lapkorongjait, melyeknek kikopott az élük, lekopott a vídia a fogazatból, azt lecserélik, és én elkapom, a fűrészlap vastagsága ugyanis nem változik, és az anyaga is nagyon jó minőségű. Ebből késeket vagy akár nagyobb bárdokat is tudok készíteni. Nem rozsdásodik, és félacél, ezért nem pattan el. Néha szalagfűrészlapokat is beszerzek, azok is nagyon jó anyagból készülnek. Ezek ugyanis jobbak, mint a boltban kapható alapanyagok.

* Mindegyik késnek más a nyele, ezek miből készülnek?

— Általában fából, de megkértem a falubelieket, hogy amikor a here vagy a széna bálázásakor agancsot találnak, melyet őz vagy szarvas hullajtott el, azt hozzák el nekem. Amikor van időm, kedvem és türelmem, akkor ezekből az agancsokból csinálok nyelet a késeknek. De ez nagyon nehéz munka, oda kell figyelni, hogy a kifúrt lyuk kövesse az agancs formáját. Valamikor azt mondták, hogy minden szakmának megvannak a titkai. Ezek valójában nem titkok, de aki nem csinálja, az nem ismeri a folyamatot. Itt is az a helyzet, hogy el kell sajátítani a technikát, mert amikor görbe az agancs, azt nehéz kifúrni, de meg lehet oldani.