Szeptember végén nyílt meg a kiállítás a Kör Galériában. Sipos Tibor, az óbecsei alkotók és újítók klubjának elnöke és Szél Gabriella üdvözölte a vendégeket, többek között a hódmezővásárhelyi Nagy Zoltánt, az Ötlet Klub elnökét, valamint Bogdan Todorov belgrádi akadémikust.
Láthattam kabinos biciklit, fahasogatót, autóemelőt, mogyoró- és diótörőt…
A magyarkanizsai Bábin Szabolcs diplomamunkája azonban külön említést érdemel. Elmondása szerint a miskolci Bosch cég már negyedik alkalommal hirdette meg a kizárólag nyolc akkumulátoros fúróval és csavarozó géppel létrehozható jármű tervének és kivitelezésének pályázatát. Tanára, Sóti Attila segítségével készült el a ma már elsős egyetemista Szabolcs munkája. A szuperjárgány egyelőre három kilométernyi utat képes megtenni…
A másik találmány, a számítógép vezérlésű daru és a villás emelő pedig az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola egykori tanulóinak — ma már az adai Petar Drapšin Műszaki Középiskola elsőseinek —: Gortva Csabának és Hadnagy Csongornak az alkotása. Ők tavasszal remekeltek az Újvidéken megtartott körzeti műszaki oktatási és informatikai versenyen, és megnyerték az első meg a második díjat.
Pecze Ferenc tanár úrtól megtudtuk, hogy néhány évvel ezelőtt hirdették meg a repülő-, autó- és rakétamodellezési ún. interface versenyt. 
— Az interface két, rendszerint elektronikus rendszer közti csatlakozási felületet jelent. Ez a robotika alapja. A számítógépes programunk megvolt, Csongor és Csaba pedig elkészítette a modelleket. Nagyon ügyesek, mindent ők készítettek, én csak „asszisztáltam” hozzá. A hatvankét versenyző közül Csongor első, Csaba második lett. Mindkettőjük munkája maximum pontszámot érdemelt. Az elméleti részből azonban teszt is volt, és úgy látszik, Csongornak az jobban sikerült — mondja a tanár úr.
Csabát már kiskorában érdekelte az elektrotechnika, szétszedte a kisautókat, főleg a távirányításúakat…
— Már alsós koromban gyártottam fúrógépet, csiszológépet — emlékezik vissza Csaba —, mégpedig úgy, hogy négy távirányítású kisautóból kiszereltem a kis villanymotorokat, ráépítettem őket egy furnérlemezre. Ha fúrót is szereltem rá, akkor fúrt… Nyolcadikban a műszaki szakcsoportban már magasabb fokon foglakoztunk a robotikával, s a tanár úr ajánlatára neveztünk a versenyre. Én darut készítettem. A kínai boltban vettem egy műanyag játékdarut. Gondoltam, megveszem, és átalakítom. Mivel egy motorja volt, de nem felelt meg arra a célra, amire szántam, kiszereltem, s helyette hármat építettem be. Készítettem egy szíjmeghajtású reduktort, majd vezérlőt is hozzá.
Valahol azt olvastam a Lego játékokról, hogy fejlesztik a gyermek értelmi képességét, mozgását, ügyességét, figyelmét, akaratát, kitartását. Általuk elsajátítják a helyes magatartási formákat, a szerénységet, a mértéktartást... Csongor ennek a játéknak köszönhetően jutott el e rangos versenyre.
— Mióta az eszemet tudom — mondja Csongor —, volt Lego játékom. Sok mindent készítettem belőle. Hetedikes koromban már egy saját tervezésű számítógép-vezérlésű robotról álmodoztam. Elkezdtem csinálgatni, de nem sokra jutottam vele, ezért abbahagytam. Nyolcadikos koromban újra nekiláttam a robot elkészítésének. Kikértem a műszaki tanárom véleményét, s ő mindenben segített, támogatott. Fölajánlotta, hogy dolgozzam nála, mivel neki otthon megfelelő szerszámai, alkatrészei vannak. Elgondolkodtam, hogy mit is alkossak. Végül a villás emelő mellett döntöttem. Ezt a szerkezetet, vagyis a pályamunkámat, Legóból és egy műanyag dobozból készítettem. Reduktor hajtja. Ez utóbbit is Lego fogaskerekekből raktam össze. A vezérlőkártya a komputerhez csatlakozik. Az első két kerék van meghajtva. Az emelő tehát mozog előre és hátra, azonkívül egy helyben is tud forogni. A daru villás emelője egy régi számítógépből kiszerelt CD-olvasó... A kétágú villa mindent felemel. Az ezt működtető motort egy szíjtárcsa köti össze egy nagyobb motorral, amely viszont meghajt egy még nagyobbat. Ezen található egy kis fogaskerék. A kis fogaskerék meghajt egy nagyobbat, az pedig le-fel járkál egy fogaslécen, felemelve az említett villát... 
Csak remélhetem, hogy Attila, Csongor és Csaba nevével még találkozom majd a jövő nagy feltalálói között...