Romok akácerdővel - Ahová a csillagok is belátnak

Vajon a házaknak van-e sorsuk? Amely előre meg van írva a csillagokban. Amely az építés idejétől és pontos helyétől függ. Vagy a ház sorsa csak a tulajdonostól, a benne lakóktól függ? Ludason minden lehetséges házsorsra van példa. Sokat lebontottak, és a valamikori falusi házacska helyére modern épület került. Néhányat felújítottak, egyiknél szem előtt tartva, a másiknál figyelmen kívül hagyva a táj jellegét. Van, aki a vidéki életet választva ki is költözik, van, aki a felújított házba pihenni jön hétvégeken, s van, aki a faluturizmus fellendülésére számít. A Ludasi-tónak köszönhetően Ludas a környék legrégebbi települése. Vajon e modern időkben a tó megmenti a falut az elöregedéstől, vagy megsemmisíti annak falusi jellegét, megváltoztatja etnikai összetételét?
Ludas az ellentmondások színhelye. Miközben a falu szebb jövőről álmodik, és tavaszi nagytakarításkor felnőttek és gyerekek együtt gyűjtik lelkiismeretesen a szemetet, a Ludasi soron, a szépen rendezett porták mellett megváltásért kiáltó romokat látni, amint haláltusájukat vívják az idővel. Hirdetve, hogy semmi sem örök, az elmúlás a teremtett világ része. Viszont a tisztes öregkor vagy a méltóságteljes halál kijárna a megfáradt, a mai kor igényeit már kiszolgálni nem tudó családi házaknak is. Otthonok, amelyek menedéket adtak, télen hidegtől, nyáron melegtől óvtak, most elfeledve, tátongó sebhellyel az oldalukon siratják a múltat. Belátni régmúlt életek, szerelmek, veszekedések, a családi élet boldog-boldogtalan perceinek színhelyére. Oda, ahol újszülöttek sírtak föl, ahol a bölcső ringott, finom vacsoraillat várta a mezőről hazaérkező családfőt, ahol esti mese altatta a gyermekeket, oda most bárki beláthat. Kiárusított emlékek!
Ludason, a népi építészet szempontjából értékes, még jó állapotban lévő házak a templom körül találhatók. A szabadkai Műemlékvédelmi Intézet munkatársai 2002-ben nyolc tanyát mértek le és vettek számba. Habár a környék természetvédelmi terület, nincs pénz a házak, műemlék céljára való felvásárlására. Azok jövőjéről az örökösök fognak dönteni. Általában a népi építészettől idegen, a táj jellegétől eltérő stílusú házak épülnek a régiek helyére.
Itt, a templomhoz közel lakott Szűcs Laci bácsi, a falu mesefája, a házban ma a családja él. A volt borbély házát nemrég idegenek vették meg. Itt él a mesemondó Bözsi néni, a söprűkötéshez értő és a hosszú házasság titkát is tudó Óvári Józsi bácsi a feleségével. Sok-sok emberi történet.
Itt található a falu talán egyetlen nádfedeles háza a Komáromi házaspár tulajdonában. A ház és a kerítés mellett álló hombár fehérre meszelve, a pici tornác előtt szőlőlugas, az udvarban és a kertben almafák, cseresznyefák virágoznak, cserépben muskátlik. Az alsókonyha mögött veteményeskert, a kert végében domb, alatta pince, a lejárat felett kis tető. Utód híján nem tudni, kié lesz a szépen rendbenntartott ház. Szonja és Pityu nem gondolkodnak ezzel, nekik most a ma gondjai fontosak.
A falu volt harangozóját, a nyolcvankilenc éves Borsos János bácsit és hat évvel fiatalabb feleségét, Giza nénit látogatom meg. Januárban ünnepelték hatvankettedik házassági évfordulójukat. A ház népies stílusban meszelve, a kerítés melletti gömbakácok megmetszve, az udvar felsöpörve. Lombját bontja a vadgesztenyefa. A hátsó udvarban tyúkok kapirgálnak, aranyos kiskutya szalad elébem. Az idős házaspárral az alacsony, gerendás konyhában ülünk le beszélgetni. A sparheltben ég a tűz, Giza néninek fáznak, fájnak az ízületei. A száznegyven éves, döngölt falú házban 1960 óta laknak. A nádtetőt már ők cserélték le cserépre, bevezették a villanyt, ólakat, hombárt építettek, mindent a két kezükkel. Egy vizes év aztán elvitte a melléképületeket. A ház, hála Istennek, megmaradt. Napszámból éltek, a családfő idénymunkás is volt két vállalatban, de azokat az éveket nem ismeri el a nyugdíjbiztosító. Harmincöt évig János bácsi volt a falu harangozója.
Reggel ébresztette a falut, délben ebédre hívta a mezőn dolgozókat, este nyugovóra intett. Vasárnap a templomba indulás idejét jelezte egy egész falunak. Hozzá igazították az emberek az időt. Mindennap, reggel hatkor, délben és este hétkor. Harangszóval figyelmeztette a falut az élet mulandóságára is. Volt olyan halott, akinek 30-40 verset is el kellett harangoznia. Egy vers negyedóra. A toronyból figyelte, mikor indul a falu széléről a gyászmenet a halottal, elkezdett harangozni, s addig kellett húznia a kötelet, amíg a gyászolók haza nem értek a temetésről. Giza néni sokszor helyettesítette az urát. A kórusból nem bírta húzni a köteleket, hát létrán felment a padlásra, mert onnan könnyebb volt. Ott viszont majd megsüketült a harangzúgástól. S ezért a munkáért nem jár nyugdíj. Nekik azt mondták, azért, mert nincs ki a napi nyolc óra. A szociális segélyhez jutás akadálya pedig a két hold földecskéjük, amelynek az árendájából élnek. Kis valóságukat, míg élnek, el nem adják. Mert a föld biztos, az ígéretekben nem bíznak. Lányaik, unokáik meglátogatják őket, lehetőségeikhez mérten támogatják az idős szülőket. A ludasi házat az utódok biztosan nem fogják lakni.
A szemben lévő, régi stílusú ház sorsa jóra fordult. Egy fiatal házaspár mentette meg az elmúlástól. Óvári Orsolya és Zsolt hét éve döntöttek úgy, hogy Orsi nagyszüleinek a házában fognak lakni. Nekik ez az önálló családi élet, a szülőktől való különélés lehetőségét jelentette. A két évig üresen álló házat felújították a mai élet igényei szerint. Sokat költöttek rá: villanyvezetéket újítottak, vizet vezettek, fürdőszobát alakítottak ki, rendbe hozták a mennyezetet. Az ablakokat, ajtókat kell még kicserélni. De a több mint százéves ház külső kinézete megmaradt, a fal fehérre van meszelve, és a hatvanéves fák is élnek az udvaron. A nyolcvan centiméteres döngölt falak viszont jó szolgálatot tesznek, télen alig kell fűteni, nyáron viszont nem kell légkondicionáló. Elmondásuk szerint, ha kint hőség van, benn akkor is takaró kell, olyan hűvös a levegő. Orsolya a falu boltjában dolgozik, Zsolt a helyi buszjárattal ingázik a városba, a munkahelyére. Tamás fiuk az iskolabuszt veszi igénybe, Palicsra jár iskolába. Nem bánták meg a döntést, szeretnek Ludason, a falu közügyeiből is kiveszik a részüket.