Vajon a befektetők esetében is csáberejűnek bizonyul a falu oázis-szerű hangulata?A községháza felújított, pasztellszínekbe öltöztetett irodáiból már csak a bútorok hiányoznak, az utcára nyíló ablakokon pedig leveleiket bontogató öreg hársfák köszönnek be. Idillikus.- Csak az a temérdek gon...
Vajon a befektetők esetében is csáberejűnek bizonyul a falu oázis-szerű hangulata? |
A községháza felújított, pasztellszínekbe öltöztetett irodáiból már csak a bútorok hiányoznak, az utcára nyíló ablakokon pedig leveleiket bontogató öreg hársfák köszönnek be. Idillikus.
- Csak az a temérdek gondunk ne lenne - ''egészíti” ki a képet Balogi András polgármester úr, akit mindenekelőtt egy igen kényes kérdésben kerestünk fel ezúttal: szabad-e a gazdasági világválság idején is merész falufejlesztési terveket dédelgetnünk?
- Egy fejlődni kívánó település helyi közösségének biztos pénzforrás nélkül vajmi kevés esélye van a hatékony munkavégzésre - nyilatkozta. - Pillanatnyilag is egy igen komoly döntéshozatal újbóli megvitatása előtt állunk. Amióta ugyanis életbe lépett, vagyis ez év január elsejétől, az emberek túlnyomórészt negatív szövegkörnyezetben emlegetik az egyesített költségekre megszabott összeget. Ennek értelmében minden háztartás személyenként 300 dinárt köteles befizetni az antalfalvi Naš Stan közvállalat számlájára. Hogy ez sok-e, illetve hajlandók-e kifizetni, erről maguknak a polgároknak kell dönteniük. Előtte azonban nem ártana tudni, hogy éppen a fentebb említett naptól kezdve a mezőgazdasági járulékok, a nyugdíjak, a polgárok személyi jövedelme már nincs megterhelve a korábban kivetett pótadóval, de a szemétkihordás és a zöldövezetek karbantartási díja sincs külön leszámlázva. Mindezt, továbbá a közvilágítást, az állattetemek elszállítását, a közterületek tisztán tartását és a kóbor kutyák befogását is az említett egyesített költség címén befizetett pénzből kell fedezni. De nem utolsósorban ebből kell biztosítani az oktatás, a sport, a művelődés terén történő megmozdulásokat, a faluban működő civil szervezetek támogatását.
Tervezünk ugyan, de csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Nemrégiben Antalfalva községen keresztül a Spartacus Sportközpont keretében működő műfüves kisfocipálya kiépítéséért pályáztunk meg bizonyos pénzösszeget, az iskolaudvarban pedig egy multifunkcionális sportcsarnok épül. Megengedhetetlen, hogy az utca nevelje a gyermekeinket!
* Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával említette, pályázati pénzekből esetleg az ivóvizes közkutakat is át lehetne helyeztetni egy másik lokációra, a lakosság zöme ugyanis elmarasztalja a csapból folyó víz minőségét. No meg persze annak köbméterenként felszámolt árát.
- A kutak kihelyezése hozzávetőlegesen 80 millió dinárba kerülne, ennyi pénze pedig a helyi közösségnek nincs, és aligha lesz belátható időn belül. Újra átgondoltuk ezt az elképzelést, de félő, kútjainkat hiába helyeztetjük át, a víz minősége aligha javul az elvárásoknak megfelelően. Hogy a csapjainkból jobb minőségű ivóvíz folyjon, ahhoz mindenekelőtt speciális szűrőberendezések beépítésére lenne szükség. Ha pedig ez megtörténik, a víz ára is jócskán több lesz majd a jelenlegi köbméterenkénti 22,15 dinárnál.
* Említette az imént a kóbor kutyák elleni fellépést. Az állatvédőkkel milyen az együttműködésük ebben a kérdésben?
- Az a sikeresnek bizonyult projektumunk, amelyet pár évvel ezelőtt hoztunk létre az ORCA-val közösen, sajnos, abbamaradt, az utcán kószáló ebek száma pedig megkétszereződött. Legutóbb pár hete szerveztünk a befogásukért átfogó akciót egy nagybecskereki vállalattal, de az állatvédő egyesület közbenjárására minden elfogott kutyát szabadon kellett bocsátanunk. Az ebek ugyanis nem ''játszhatók át” az egyik község területéről a másikéra. Itt kell maradniuk a kutyáknak, ahol ugyan létrehozható kutyamenhely, de az rengeteg pénzbe kerülne. De azt sem értenék meg az emberek, hogy miért fontosabb kutyaólakat építtetni, mint segíteni azon a falubelin, akinek megroggyant a lakóháza, a nyugdíja viszont nem elegendő a nagyjavításra?! Sürgősen találnunk kell megoldást erre a kényes kérdésre is, melyet csak tetéz a felelőtlen gazdik nemtörődömsége.
* Az elmúlt hónapokban több, nagyobb telken fekvő, meglehetően attraktív fekvésű családi ház kelt el a faluban, egy belgrádi ügynökség közbenjárására. Az érintettek a szavatolt határidőn belül megkapták a pénzt, ám az új tulajdonos(ok) kilétét egyelőre homály fedi. Lehet-e tudni, mi lesz ezeknek a megvásárolt házaknak, telkeknek további sorsuk?
- Konkrét információval mi sem rendelkezünk. Egyvalami azonban tagadhatatlan: az itt uralkodó békés, oázisszerű hangulatnak mindig is nagy csábereje volt.
* Ön szerint a potenciális, vidékről érkező nagy- és középvállalkozókra is ugyanígy hat(hat) e vonzerő?
- Néhányszor említettem már, hogy falunkban több olyan hely van, amely felkínálható az esetleges nagyvállalkozóknak. Csakhogy éppen ezekből van hiány. Ráadásul az elmúlt hónapokban a helybeli MOF cipészüzemben is létszámleépítés történt. Noha már nem vagyunk szabályos zsákutca, községi viszonylatban továbbra is nehezen tudunk versenyképesek lenni a topográfiailag kedvezőbb fekvésű Torontáludvarral, Antalfalvával, Cserépaljával.
* Híre ment, hogy megindultak Ópáva irányában az útépítő munkagépek...
- Az a tény, hogy a szóban forgó útszakasz megnyitása lényegesen lerövidítené a távot Belgrád felé, nemcsak türelmetlenségre, de találgatásokra is okot ad. Az említett esetben is mindössze a meglévő földút egyengetése, szélesítése történt! A munkálatok megkezdése egyébként 2010-re van előirányozva. Nagyobb valószínűséggel beszélhetünk azonban a falu fennmaradt utcáinak mielőbbi aszfaltozásáról. A peremet képező Moša Pijade utca marad utoljára, mivel annak szélességét és teherbírását a tervezett ópávai útszakasz határozná meg. Ezen az utcán bonyolódna le a közúti forgalom nagy része, kímélve a faluközpontot.