Nemrégiben ünnepelni, barátkozni, beszélgetni, számunkra kedves emberek emlékét felidézni gyűltünk össze Tiszaszentmiklóson, a katolikus parókia udvarában lévő épületben. A rendezvényt abból az alkalomból szervezte meg a helyi Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör, hogy az idén, pontosabban augusztusban volt harmincéves a Szabad Hét Nap és a Hét Nap melléklete, a Bánáti Újság. A helyszínt azért választottuk, mert ebben az épületben találkoztak azok, akik egy lapot szerettek volna létrehozni a piros, vagy ahogyan Cs. Simon István írta, a vörös vonalon inneni Bánátnak, és itt működött éveken át a Bánáti Újság szerkesztősége is.

Egy csoportban: Kőműves Zoltán, Kónya-Kovács Otília, Tóth Lívia, Reperger Miklós, Préc István, Medve Zoltán, B. Varga László, Csizmadia Berák Benitta, Galusz Gabriella, Dudás Károly, Jung Erzsébet

Az eseményen jelent volt Dudás Károly, a Hét Nap nyugalmazott főszerkesztője, B. Varga László, a Bánáti Újság első felelős szerkesztője, Reperger Miklós, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör elnöke. A mellékletnek az elmúlt három évtizedben számos munkatársa volt, a régiek közül eljött Préc István, István Márta, Kőműves Zoltán, Galusz Gabriella, Csizmadia Berák Benitta, Kovács Jolánka, Jung Erzsébet, valamint Kónya-Kovács Otília, akinek az írásait szinte hétről hétre megtalálhatják az olvasók. Sokan betegségre, családi eseményekre hivatkozva mentették ki magukat, de sajnos elég hosszú már azoknak a listája is, akik a Bánáti Újság égi szerkesztőségét erősítik. Az egybegyűltek felállással és egyperces csönddel tisztelegtek az elhunyt munkatársak emléke előtt.

Az ünnepelt tortát is kapott

A tiszaszentmiklósi óvodások és általános iskolások színes műsorral tették emlékezetesebbé a találkozót. A Csengettyű óvoda Katicabogárka és Pillangó csoportja mondókákkal mutatkozott be. Lőrinc Renáta Cs. Simon István Adhatnál aranyhalat, Dunai Adrienn pedig Bogdán József Fohász a déli végeken című versét mondta el. A Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör furulyás és citerás csoportja — Bacsó Léna, Ljubanić Lejla, Csonka Csenge, Szarvák Dominika — gyermekdalokat adott elő, végül Bacsó Léna és Szarvák Dominika karaokeprodukcióval is fellépett.

A Bánáti Újság első száma 1994. augusztus 18-án jelent meg a Szabad Hét Napban 8 oldalon. A felelős szerkesztő B. Varga László volt, az első szerkesztőség tagjai Bogdán József, Cs. Simon István, Kőművesné Nyáry Márta, Kőműves Zoltán, Pozsár Tibor és Sütő István voltak. Ugyanebben a számban Dudás Károly vezércikket közölt Tisztelet Bánátnak címmel.

Az összejövetelen Dudás Károly elmondta, a Bánáti Újság megalakítása rendkívül fontos pillanata volt ennek a közösségnek.

— Számomra ez a történet korábban kezdődött, hiszen a Képes Ifjúságnál fiatal újságíróként beleszerelmesedtem nemcsak Baranyába, hanem a Bánságba is. Nem véletlen, hogy az első könyvemnek a címe, a Szakadó, Dél-Bánáthoz kötődik. Később, a Szabad Hét Napnál pontosan értettük, mennyire fontos az, amit Cs. Simon István vagy Bogdán József atya mondott, hogy ennek a közösségnek nagy szüksége lenne egy lapra. Közös összefogásból született a Bánáti Újság, de egy kicsit számítók is voltunk, mert tudtuk, a felvállalásával emelkedni fog a példányszám. Soha nem teher volt számunkra, hanem öröm, és a színvonal tekintetében sem bizonyult nehezéknek, visszahúzó erőnek. A semmiből teremtettük meg, mert valóban semmink sem volt, gyakran fizetésünk sem, és a papírt is nagyon körülményes volt beszerezni az újság nyomtatásához. Egyszer valakinek körül kellene járnia azokat az időket, mert hatalmas tanulsággal szolgálnak. Kedves barátunk, Cs. Simon István kiválóan megfogalmazta versében a szándékunkat: azért kellett a Bánáti Újság is, hogy ki ne irthassák génjeinkből a maradék reményt.

B. Varga László, a Bánáti Újság első felelős szerkesztője magyartanár volt, Szajánban, a helyi általános iskolában tanított negyven évig magyar nyelvet és irodalmat.

— A háborús évek közepén éltünk, és szerettünk volna itt Bánátban közelebb kerülni egymáshoz, ezért arra a döntésre jutottunk, jó lenne egy regionális újságot kiadni. Jelentkezett az akkori Szabad Hét Nap szerkesztősége, hogy hajlandó mellénk állni, és elkezdődött a munka. Előbb öt-hat, aztán már húsznál is több tudósítója lett a mellékletnek. Nehéz volt a megélhetés, a fiataljaink próbáltak menekülni a behívók elől, és fontos volt, hogy tájékoztassuk egymást. Nagy küzdelmet folytattunk, de most már a jövő felé kell fordulni, az építkezésre van szükség. Itt vagyunk itthon, ahogy Tamási Áron is megírta, mert valahol otthon kell lennünk. Mindenütt legyünk otthon, az egész Vajdaságban.

B. Varga László és István Márta

A jelenlévők felidézték azt az időszakot, amikor írógépen születtek a cikkek, majd faxon küldték a szövegeket a szerkesztőségbe, de az is gyakran előfordult, hogy buszon, vonaton vitték a Bánáti Újság anyagát Szabadkára.

Csizmadia Berák Benitta, aki ugyancsak kipróbálta magát szerkesztőként, így emlékezett vissza:

— Kevesen voltunk akkor is, mint most, és minden, ami a magyarságot érintette, legyen az kultúra vagy tájékoztatás, itt teljesedett ki a parókián. Hálás köszönettel tartoztunk az akkori plébánosnak, Pósa Gyula atyának, aki mindig támogatott bennünket. Itt alakult meg a kultúrkör, itt szerveztük meg a nemezelőtábort, később a pedagógustábort és a Bánáti Újság nyári újságíró-iskoláját is. Én a helyesírásomat itt palléroztam, itt tanultam meg a magyar helységneveket, egy-egy írás megszületéséhez lexikonokat, értelmező szótárakat bújtunk. Szerettük a Bánáti Újságot, nem munka volt, szívügyünknek tekintettük. 

(Ha már szóba került: 2000 júliusában tartottuk meg a Bánáti Újság első újságíró-iskoláját, mely aztán még sok éven át gyűjtötte össze nyaranta azokat a fiatalokat, akiket érdekelt az újságírás. Egy-két évben szlovéniai és kárpátaljai diákokat is köszönthettünk, az erdélyiek pedig rendszeres résztvevői voltak ennek az eseménynek.)

Kőműves Zoltán azt idézte fel, hogy a Bánáti Újságban helytörténeti írások jelentek meg, megemlékeztek a nemzeti ünnepeinkről, és ezeknek a témáknak ő volt a felelőse.

— Abban az időben fizikai veszélyben voltunk, zajlottak a kényszerű toborzások, érkeztek a behívók, nem volt könnyű bízni, remélni, mint ahogy most sem, de bíztunk abban, hogy véget ér a háborús időszak, és van értelme magyar lapot, Bánáti Újságot csinálni. Egyes dolgokban valóban úttörők voltunk, és az volt a jó, hogy tudtunk távlatokban gondolkodni.

A találkozón felvetődött az ötlet, hogy a Bánáti Újság fennállásának 30. évfordulóját egy emléktáblával is nyomatékosítani kellene, melyet a megalakulás helyszínén, vagyis a tiszaszentmiklósi katolikus parókián helyezhetnének el.

A kultúrkör furulyás csoportja (a szerző, Csizmadia Gábor és Kónya-Kovács Otília felvételei)