— Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt kezdtünk el foglalkozni az állatok tenyésztésével, mert akkortájt elég nagy volt a munkanélküliség, és keresetkiegészítést szerettünk volna találni magunknak. Muszáj volt elkezdeni valamit, hiszen az élet sohasem áll meg, így gondoltuk ki a férjemmel, hogy kecskékkel foglalkoznánk a legszívesebben. Legelőször három fejőskecskét vásároltunk, melyek lassan-lassan szaporodtak, és kialakult egy harminc főből álló, állandó állományunk. Persze előfordult, hogy volt több is, kevesebb is, de a harminc darab alá nem szívesen lépünk.

* Milyen fajtájú kecskékről beszélünk?

— Ezek nem fajkecskék, hanem egyszerű házi kecskék, melyekből tartunk fehéret, feketét, vöröset és tarkát is. Különben nagyon szép állatok, és igaz, hogy megvannak a jellemző sajátosságaik, de ettől függetlenül kezes jószágok.

* Ha nem tévedek, önök az állatok tején kívül a húsát is feldolgozzák.

— Felhasználjuk az állat tejét, a húsából kecskekolbászt készítünk, de a kisállatokat is értékesítjük. A tejtermékek igencsak sokfélék: sajtot is előállítunk, mely lehet natúr, füstölt, fokhagymás, erős paprikás vagy kapros, esetleg még bazsalikomos is. Több módon fűszerezzük, hogy ezzel is kielégíthessük a vásárlóink igényeit. Előállítunk továbbá puha, sima túrót, de a savó is nagyon keresett, mivel azt az orvos ki szokta írni májtisztításra. Mindezek mellett a tarhót is kedvelik a kuncsaftjaink. Nem is olyan régen bővítettem a kínálatot szappanokkal, melyeket ugyancsak a kecsketej adottságai miatt ajánlanak bőrápolásra, hiszen arra kiváló.

* Milyen egy átlagos nap a mekegő állatok mellett?

— Kora reggel ébredünk a férjemmel, hiszen ki korán kel, aranyat lel, tartja a mondás. Az ő feladata ilyenkor az etetés, a fejési szezonban pedig az élelem kiosztása után történik a fejés. Ha pedig az ellési szezonban vagyunk, akkor én szoktam ellenőrizni, hogy a gidák szoptak-e. Ezt úgy figyelem meg, hogy megérintem az anyaállatok tőgyét, és ha érzem, hogy még duzzadt a tejtől, akkor körbenézem, hogy melyik fiatal állat nem tudott eleget inni. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy ki kell fejni a maradék tejet, hogy még véletlenül se gyulladjon be az állat tőgye. Az ellenőrizgetés így elvehet jó másfél órát is, mire körbejárom az állatokat. Ha az anyák ellenek, akkor bokszokba helyezzük őket. Erre azért van szükség, hogy ne tudják a többi állat gidáit bántani, illetve hogy ne zavarják egymást a szülés folyamata alatt sem.

* Mit kell tudni a kecskék szaporításáról? Milyen időközönként szokott ez történni?

— A kecskéknél augusztus vége, szeptember és október eleje az az időszak, amikor üzekednek. Ezt próbáltuk már egy kicsikét késleltetni, mivel ezután elapad a tejük, és négy-öt hónapig nem is lehet őket fejni. Ez azért probléma, mert a tej az egyik legfőbb bevételi forrásunk.

* Hány gida jellemző a kecskéknél?

— Az idén nagyon szépen ellettek, két kisállat az átlag, de elvétve lehet három is. Ha többet ellettek, azoknak nem igazán tudok örülni, mert akkor már pótolni kell a tejet, de ha csak egyetlen utód születik, akkor az az egyke nagyon szépen gyarapszik majd, sokkal hamarabb felcseperedik, mint ahol ketten osztozkodnak az anyakecske tején. Néha előfordul, hogy négy kisgida is világra jön, de akkor elég valószínű, hogy vagy az anyakecske, vagy pedig néhány kiskecske nem éli túl. Hallottam már arról is, hogy öt gida született, de erről csak az interneten értesültem. Mint már mondtam, nem túl jó, ha az optimálisnál több kicsinye van az anyukának, mert akkor rengeteg tejet kell pótolni, valamint azt sem szabad elfeledni, hogy elég igényes állatokról van szó.

* Valóban annyira kényes jószágok, mint hírlik róluk?

— Nagyon fontos nekik a tiszta víz, de az sem mindegy, hogy milyen vödörből isznak. Az abrak esetében is hasonló a helyzet, például ha a férjem egy másik gyártótól szerez be vörös lisztet, akkor azt már meg sem eszik, mert érzik, hogy nem a megszokott ízeket és illatokat adja át a takarmány. Ugyanez a hereszénáról is elmondható. Ha nem a megfelelő időben takarítjuk be, esetleg egy kicsit megázik, akkor azt már nem szívesen fogyasztják el. Vagy ha egy picit letapossuk, már akkor sem eszik meg.

* Milyen betegségek jellemzőek erre az állatra?

— Ellésnél szokott lenni probléma, különösen akkor, ha a gida nagyobb a megszokottnál, ilyenkor az anyaállat megerőltetheti magát, és utána valószínűleg meg sem marad. A különféle fölfúvódásoktól is tartani kell. Ez akkor szokott előfordulni, ha nagyon teleeszi magát, vagy túl sok zöld takarmányt fogyaszt. Ez is veszélyes, mert nem biztos, hogy az állat túléli. Az is megtörtént, hogy egyik pillanatról a másikra elpusztult, sajnos többször találkoztunk ilyen megmagyarázhatatlan esetekkel, amikor a kecske az egyik napon semmi tünetet sem mutatott, a következőn pedig nagy meglepetésünkre élettelenül találtunk rá a többi állat mellett. Gondot okoz az is, hogy ezek a jószágok nem tudják könnyen megszokni az új környezetet. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha például vásároltunk valahonnan egyet, és a már meglévőkkel szeretnénk összezárni, akkor előfordulhat, hogy nem mer enni, vagy éppen sehova sem megy. Ilyenkor az új kecskét elzárjuk, és külön etetjük, hogy meg tudja szokni a csapatot. Az új állat esetében az is problémás lehet, hogy a már összeszokott csapat nem fogadja be. Ha nem ügyelnénk az újakra, akkor akár éhen is halnának, mert a többiek nem engednék oda a takarmányhoz. A kecskéknek sokat árthat még a huzat is, tehát a helyiségre is nagyon kell ügyelni, ahol tartjuk őket.

* Tudtommal önök is tagjai a Kecsketenyésztők Községi Egyesületének, és amikor csak tehetik, részt vesznek a különféle vásárokon, kiállításokon.

— Igen, így van, és ezáltal már valóban sok helyre eljutottak a termékeink. Belgrádba is jártunk, több éven át, vagyis a főváros is megismerhette ezeket a ma már ételkülönlegességnek mondható tej- és húskészítményeket. Persze sok más vásáron is bemutattuk a termékeinket, de a járványhelyzet miatt ilyesmiben már régen volt részünk.

* Az állattartásról szerzett tudásuk milyen forrásokból származik?

— Lapoztunk szakkönyveket is, meg persze az internetet is bújtuk, illetve kecsketenyésztő csoportokba is betagosodtunk, melyekben rengeteg információt és személyes tapasztalatot osztottak meg az állatokkal kapcsolatban. Illetve már korábban is tartottunk egy-két kecskét meg tehenet, tehát volt némi fogalmunk arról, mi fán terem az állattartásnak ez az ága. De, mint már említettem, számos megmagyarázhatatlan esettel találtuk magunkat szembe az évek során. Az is gyakran megesik, hogy amikor elmegyünk otthonról, például vendégségbe, mire visszaérünk, addigra biztosan történt valami: beszorult az állat lába, kicsukta magát, stb. Így amikor nem tartózkodunk egy ideig a családi házban, majd megérkezünk, rögtön megnézzük az állatokat, nem esett-e bajuk.