* Meséljen a kezdetekről, tanulmányairól. Honnan az elköteleződés, az érdeklődés a természettudományok és a matematika iránt?

— Már általános iskolás koromban volt egy nagyszerű matematikatanárom, akit Csizmadia Erzsébetnek hívnak. Ő jelenleg is él, és a mai napig külön meg szoktam neki köszönni, ha valamit elérek. Ő vitt engem először versenyre, azaz ő foglalkozott velem először. Mindez nagyon meghatározó volt számomra. Ezért a középiskolában és a felsőoktatásban is egyértelmű volt, hogy a matematika lesz számomra a legfontosabb tantárgy. A Belgrádi Egyetemen tanultam, majd az első posztgraduális képzést Budapesten, az ELTE-n végeztem. Ezáltal mindkét ország iskolarendszerét megismertem. Közben egy számítógépes központban is dolgoztam, ami viszont azért volt nagyon fontos számomra, mert ott sajátítottam el az informatika matematikai alapjait. Visszatérve az ELTE-re, ott egy nagyon erős csapattal működhettem együtt az informatika és a matematika területén. Ebben az időszakban, az ezredforduló előtt, le is doktoráltam. Ez a nemzetközi csapat, melyet megismertem, nagymértékben segítette a későbbi tudományos pályafutásomat.

* Feltételezem, hogy a tudományos munkásságának kezdete egybeesik ezzel a bizonyos csapatmunkával, melyet említett, továbbá a doktori fokozatának megszerzésével.

— Igen, természetesen ez volt az alapja mindennek, csakis így lehet elérni jelentősebb tudományos eredményeket. Az ELTE-n ismerkedtem meg a logika egyik ágazatával, mellyel a mai napig is foglalkozom. Nagyon megtetszett ennek a tudományágazatnak az egész filozófiája, mely arról szól, hogy a matematikai modelleket hogyan is lehet az emberi gondolkodáshoz közelíteni.

* Ez a fuzzy logikán alapuló hierarchikus kutatás? Elég érdekesnek hangzik, mit tudhatunk erről a rendszerről?

— Ez a következtetési rendszerek alapja. Korábban, ha valami bizonyos szabályokkal lett leírva, abban az esetben egy szabály vagy teljesül, vagy nem. Viszont a fuzzy logikán belül úgy gondolkodunk, hogy ha vannak szabályok, akkor megnézzük, hogy azok milyen mértékben teljesülnek, és annak tükrében hozzuk meg a döntéseinket. Mindez a későbbiekben kibővült a neurális hálózatok modelljével, de ez az említett logika még számos formában megjelenik.

* Évtizedeken át oktatott különféle egyetemeken a határon belül és túl is. Mennyire szerették a diákok ezt a bizonyos logikai rendszert, hogyan összegezné a tanári katedrán töltött éveit?

— Valójában az én oktatási alapterületem a matematika és az informatika alapjai. A fuzzy logikát pedig a doktori iskolában tanítom, főként mérnököknek mesterszakon. Bár most már az alapképzésen is tananyag. Itt a tanítóképzőben például a matematikai logika tantárgy keretében szoktam a diákoknak ezt egyfajta érdekességként átadni. A doktori iskolában természetesen alaptantárgy, melyet nagyon szeretnek a leendő informatikusok, mérnökök vagy matematikusok. Főként azért, mert a fuzzy logikát mindenre, mindenféle gondolkodásmódra rá lehet húzni. Használjuk például orvosi alkalmazásokban, szövegfelismerésben vagy éppen képfelismerésben. A publikációimból is az tűnik ki, hogy mennyire szerteágazó ez a rendszer.

* A közelmúltban Tehetséggondozó Nagykövet címet is kapott. A tanítványai között akadnak-e olyanok, akik kutatók lesznek majd? Az új generációnak továbbadni a tudást mindenképp izgalmas feladat lehet. Jól gondolom?

— A Tehetséggondozó Nagykövet cím főként arról szól, hogy az ember az életútjával azt mutatja, hogy érdemes foglalkozni olyan dolgokkal, amelyekben a tehetsége megmutatkozik. Már kezdő egyetemi tanárként is fontosnak tartottam, hogy a fiatalok minél több nemzetközi tapasztalatot szerezzenek. Létre is hoztunk egy konferenciasorozatot, mely nemzetközivé nőtt. Itt a legszorgalmasabb diákok bemutathatták a tehetségüket, és olyan kapcsolatrendszerre tehettek szert, amelyet később kamatoztattak. A tehetség ugyanis jó, ha van, de ha nem fejlesztjük, akkor elvész. A tanítóképzőn ezért egy olyan tantárgyat vezettem be, amelynek a neve: Tehetséggondozás a matematikában. Ez a tantárgy pontosan azokkal a tényezőkkel foglalkozik, amelyek megmutatják, hogy mitől lesz vagy lehet tehetséges valaki.

* Tudományos eredményeinek is köszönhetően számos nemzetközi, valamint Kárpát-medencei magyar érdekeltségű tudományos társaság tagja. Valójában az Arany János-elismerést is pontosan emiatt, azaz a magyar tudományosság határon túli népszerűsítéséért kapta. Hogyan tekint erre a díjra? Megerősíti, hogy érdemes volt a természettudománnyal foglalkozni?

— Mindez számomra egy nagyon kedves történet. Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt kezdődött el az a folyamat, hogy a határon túli intézmények is bekapcsolódhattak az anyaországi vagy a nemzetközi intézmények vérkeringésébe. Emellett mindig fontosak voltak a különféle ösztöndíjprogramok, melyek közül jó néhánynak tagja, vezetője voltam, illetve vagyok jelenleg is. Szóval a továbbtanulók számára a magyar állam által nyújtott ösztöndíjak odaítélésében mindig is segédkeztem. Mindezek miatt, azaz ennek köszönhetően számtalan Kárpát-medencei szakemberrel, oktatóval vagy éppen hallgatóval találkoztam. Emellett a Magyar Rektori Konferencia is megalakította a határon túli magyar intézmények bizottságát, melyben egy ideig szintén elláttam az elnöki tisztséget. A lényeg, hogy folyamatosan egyfajta híd szerepét töltöttem be az anyaországi és a határon túli magyar oktatás között. Van például egy tehetséggondozó ösztöndíjprogram Collegium Talentum néven, ez határozottan tehetségalapú. Vajdaságból körülbelül 6-8 gyerek kapja meg évente, és elég szigorú feltételrendszernek kell eleget tenni. Viszont aki ide bekerül, az rendszeresen találkozhat az egész Kárpát-medence leendő szakembereivel, aminek köszönhetően kiváló kapcsolatrendszert alakíthat ki. Ez a bizonyos háló akkor is működik, amikor ezek a diákok már ledoktoráltak. Szóval nagyon fontos szerepe van ennek a bizonyos kapcsolattartásnak vagy kapcsolati hálónak itt, a Kárpát-medencén belül. Az, hogy közös nyelven tanítunk, és részesülhetünk a magyar állami támogatásból, ösztönzőleg hat, és nagyon sok pozitív hozadéka van. Az Arany János-díj mindenképp ezeknek a fentiekben ecsetelt dolgoknak szól, és természetesen tökéletesen megerősít abban, hogy mindig is érdemes volt a matematikával, az informatikával vagy nem utolsósorban a logikával foglalkoznom.