Készül az interjú

- Mikor kezdtél tornázni, és miért pont a torna mellett döntöttél?
- Négy és fél évesen, 1989 közepén kezdtem tornával foglalkozni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Zuglóban, a családi házunk udvarán nagyon sokat játszhattam. Velünk szemben élt egy tornaedző, aki felfigyelt rám, amint kézen álltam, cigánykereket hánytam... Feljött hozzánk, s alávetett egy gyorstesztnek: ülőtartásba kellett helyezkednem, s megnézte, mennyire vagyok hajlékony. Javasolta, hogy menjünk le a KSI egyesületbe, és nézzem meg, mennyire tetszik nekem ez a sportág. A szerencsés véletlennek tulajdonítom, hogy tornász lettem.
- A hat szer közül miért pont a lólengést választottad?
- A 2002-es patraszi junior Európa-bajnokságra készültem, amikor kétszer is bokasérülést szenvedtem, így a leugrásokat nem bírta a lábam. Edzésképpen csak lovon tudtam gyakorolni, az viszont annyira jól ment, hogy a kontinensviadalon ezüstérmet szereztem. Karrierem ekkor indult, s 2002 végén, a Debrecenben megtartott első szerenkénti tornász-világbajnokságon 17 évesen a felnőttek között a döntőről tizenkét ezreddel lemaradva, a 9. helyen végeztem.
- A felnőttek között 19 évesen szerezted az első érmedet a ljubjanai Eb-n. Mennyire hatott ez meglepetésként?
- Óriási dolognak tartom a szlovén fővárosban szerzett bronzérmemet. Akkoriban a szer fenoménja a román olimpiai, világ- és Európa-bajnok Marius Urzica volt, aki a versenyen egy kis hibát követett el, és ezért első felnőtt Európa-bajnokságomon felállhattam a dobogó harmadik fokára. Ezzel az eredménnyel hatalmas lendületet kaptam, ami még inkább a ló felé irányított.
- A 2005-ös, debreceni Eb-n hazai közönség előtt sikerült megszerezned az első aranyérmet.
- Igen, habár sokan olyan megjegyzést tettek, hogy lejtett a hazai pálya. Szerintem annyira lejtett nekem, mint bármelyik külföldi versenyen az adott nemzet tornászának. Életem legnehezebb Eb-je volt a debreceni, függetlenül attól, hogy ez áll legközelebb a szívemhez, hiszen hazai közönség előtt nyertem, és Urzicát is legyőztem. Érdekes, hogy 2002-ben tizenkét ezreddel maradtam le a döntőről, 2005-ben pedig ugyanennyi előnnyel nyertem meg a versenyt.
- 2006-ban egy világversenyen sem jött össze az érem, 2007-ben azonban következett egy világbajnoki ezüst és egy Eb-arany, de a pekingi olimpiára mégsem sikerült kijutni.
- A voloszi Eb-n óvás miatt a 4. helyre csúsztam vissza, a világbajnokságra pedig nem vittek ki, 2007-ben azonban bebizonyítottuk, hogy van mit keresnünk az európai mezőnyben. Az amszterdami Eb-t megnyertem, a stuttgarti olimpiai kvalifikációs világbajnokságon pedig nyernem kellett volna az olimpiai kvóta megszerzéséhez, én azonban a második helyen zártam. Életem első világbajnoki érme ellenére elszomorított, hogy az ezüstéremmel biztossá vált, nem lehetek ott az olimpián.
- Nehéz volt az újrakezdés?
- Csalódtam, de tisztában voltam azzal, hogy fiatal vagyok, és még néhány olimpiai ciklus bennem van. A stuttgarti verseny után két hétig nem akartam senkivel sem találkozni, kissé magamba zárkóztam. Később azonban reálisan kezdtem nézni a dolgokat, és tudtam, hogy vannak még céljaim, melyek eléréséhez megvannak a képességeim. Tovább haladtunk a megkezdett úton, és 2008-ban újra megnyertem az Eb-t.
- A torna pontozásos sportág. Hányszor érezted pályafutásod során, hogy a pontozás miatt a megérdemeltnél hátrább végeztél?
- Nagyon hamar bekerültem a felnőtt mezőnybe, hamar jöttek az eredmények, és engem a pontozók reálisan pontoznak. A 2009-es londoni vb-n éreztem egyedül azt, hogy az ezüstérem inkább arany volt. A bírók közül is sokan megerősítették, hogy azon a versenyen nem ezüstöt nyertem, hanem aranyat veszítettem, hiszen enyém volt a jobb gyakorlat.
- Mekkora esélyt látsz arra, hogy a londoni olimpián ott lehess?
- Októberben lesz egy kvalifikációs világbajnokság, amelyen eldől, hogy eljutok-e az olimpiára vagy sem. Gőzerővel készülök, a nyáron sem pihenek. Lovon elég dobogóra állnom, de a szabályok értelmében a lólengésen kívül még valószínűleg lóugrásban és nyújtón is indulnom kell, ahol az átlagpontszámok nyolcvanöt százalékát kell elérnem. Nem tűnik ördöngös feladatnak, de ha azt nézzük, hogy már hat éve folyamatosan lovazom, akkor ez óriási megterhelés. A másik két szeren is jó gyakorlatokat kell felmutatnom, de ha ez kell az olimpiára jutáshoz, akkor megcsinálom.
- Tavaly Rotterdamban világbajnoki címet nyertél. Mennyire csökkenti a címvédés esélyét, hogy a lovon kívül másik két számban is indulnod kell?
- Bennem van, hogy jó lenne megvédeni a világbajnoki címet, de már olyan régóta álmodom egy olimpiáról, hogy akkor sem leszek elkeseredve, ha a címemet nem védem meg, csak legyek a dobogón. Az olimpia után lesz még esélyem újabb vb-t nyerni.
- Elvitathatatlan, hogy a nagy elődök (Borkai Zsolt, Magyar Zoltán, Guczogi György) nyomdokaiba léptél. Mennyiben különbözik a mostani torna a régitől?
- A sportágak közül talán a torna változott a legtöbbet. A szereket is folyamatosan fejlesztik, és a versenyzők is egyre nehezebb és veszélyesebb dolgokat iktatnak be a programjukba. Néhányszor azt nyilatkoztam, hogy Borkai és Magyar gyakorlatát melegítésképp is elvégezném, amire egyszer Borkai reagált, hogy megnézné, miként hajtom végre első fogásra az ő gyakorlatát. A maguk idejében ők kiváló tornászok voltak, s ahogy Magyar akkoriban tíz évvel megelőzte a saját mezőnyét, ugyanúgy most nekem is arra kell törekednem. Nagyon jó érzés, hogy velük egy szinten emlegetnek.
- Az idén Berlinben megszerezted pályafutásod ötödik Eb-aranyát, nemrégiben pedig megnyerted a moszkvai Világkupát. Mi vár rád még az idén?
- Néhány Világkupa verseny után Dél-Koreába utazom egy meghívásos versenyre. Az őszi idényben szintén több Világkupa-forduló vár rám, majd következik a világbajnokság, amit eredetileg Tokió rendezett volna meg, de az ismert körülmények miatt most még nem tudni, hol lesz. A vb-n célom az olimpiai kvóta megszerzése, az ötkarikásról pedig majd ráérek akkor beszélni, amikor zsebemben lesz az olimpiai kvóta - fejezte be beszélgetésünket Berki Krisztián.