Emlékszem, kisebb koromban nagyon vártam a húsvétot, hiszen ilyenkor lehetett enni a finom füstölt sonkából. Persze a tojás sem maradhatott el az asztalról, na meg a jó erős torma, mely annyira csípős volt a főzés közben, hogy az egész házat kiürítette. Nagyi hét főre terítette a családi asztalt, és büszkén helyezte a díszterítőre a már jól kihűlt sonkát, valamint az alsó hangon is negyven-ötven tojást, hogy a három fiúunoka könnyen kiszolgálhassa magát az ünnepi lakomán.
A vasárnapot különösen imádtam, hiszen egész nap kiváló filmek mentek a televízióban. Persze ma ez már teljesen értelmét vesztette, pedig mennyire jó is volt az akkor, amikor még kábeltévénk sem volt, hanem csak a két legismertebb magyar kereskedelmi csatorna egyike. A friss fűből rakott nyúlfészekben az idő előrehaladtával egyre kevesebb ajándék bújt meg.
De a lényeg mindig a húsvéthétfő volt, hiszen aznap siettünk a vasparipáinkon meglocsolni a lányokat. Emlékszem, egyszer leesett a kormányom, és szigetelőszalaggal ragasztottam vissza, hogy le ne maradjak a többiektől, akik persze sebesen járták a házakat piros tojásokért.
Én sokáig a kölnis locsolók csoportját képviseltem, de az általános iskola végéhez közeledve rádöbbentem, mennyire csodálatos találmány a szikvíz. A boltosok legtöbbje felkészült erre a napra, amikor a legények megindultak kishuszárként Topolya utcáin, és minden egyes kedves lány ismerősüket a szódavizes palack célzókeresztjébe vették. Csodálatos élmények születtek így. Egyszer az egyik lány anyukájából is előbújt a kisördög, hiszen beinvitált bennünket lábujjhegyen az igazak álmát alvó lánya szobájába, és mint egy szakaszvezető, tüzelésre szólított fel bennünket a készenlétben lévő szódavizes üvegeinkkel. Azok a sikoltozások! Azt hiszem, ott hallottam először a magas C-t. És még az sem okozott gondot, ha a szomszédos településekre kellett átmenni, hogy meglocsolhassuk a szép liliomszálakat.
A 120 méter fékezős versike bicajjal indult, majd motorrá változott, végül pedig autóvá alakult át. Persze a szódavizes palack is újra kölnivé változott, mivel ma már biztosan kitennék a szűrömet, ha megpróbálkoznék bubis vízzel locsolni.
