Sok mindent megmutatnak, de sok mindent el is takarnak a statisztikák. Valaki már régen is azt mondta, hogy a statisztika valójában olyan, mint a bikini: sok mindent megmutat, de a „lényeget” mindig eltakarja. A statisztikai módszerekkel feldolgozott adatokat valóban különböző módokon lehet értelmezni és megmagyarázni.
Nem mindenki követi például folyamatosan az inflációról szóló adatokat. De amikor szétnéznek maguk körül, megállapítják, hogy minden milyen drága. Több ismerősöm szájából hallottam ezt a három szót az utóbbi napokban.
A pénz vásárlóértéke romlik. Nem kell számsorokat elemezni, hogy ezt megállapítsuk. De nem mindenki számára egyforma a romlás mértéke. Ez a furcsa és egyúttal ellentmondásos állítás azzal magyarázható, hogy az egyének, családok, egyéb közösségek fogyasztásának szerkezete merőben különbözhet, és merőben különbözik is. Az áruféleségek és a szolgáltatások díja pedig nem lineárisan emelkedik — vagy csökken, mert van olyan is —, hanem eltérő módon és tempóban.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy az inflációt tekintve kulcsfontosságú tényező a várakozások alakulása. A ’90-es évek elején megtapasztalhattuk azt is, hogy milyen a hiperinfláció, de az utóbbi harminc évben a stagflációra és a deflációs trendek kialakulására is volt már példa. Most ismét pénzromlás van kibontakozóban, amit nemcsak a piacokon, hanem a fejekben zajló folyamatok is gerjesztenek. A várakozások, melyek a gazdaságban pszichés folyamatként írhatóak le, előrevetítik a vásárlók és a gazdasági szereplők későbbi döntéseit is. A várakozások kapcsán számos eset különböztethető meg. Nem mindegy ugyanis, hogy a kibontakozóban lévő infláció emelkedését átmenetinek vagy tartósnak gondolják-e a szereplők. A várakozások ugyanis egy idő után úgynevezett önbeteljesítővé válnak. Kialakul egy általános hiedelem, hogy ami ma egy bizonyos összegbe kerül, azért holnap többet kell fizetni. Megindul a termékek és szolgáltatások átárazása.
A világpiacon nagy kínálati gondok tapasztalhatóak a nyersanyagok és az energiahordozók esetében. A kereslet a szállítmányozásban is túlnőtte a kínálatot. A fejlett világ számos országában több évtizedes csúcson áll az infláció. A globális adatok azt jelzik, alaptalanok azok az érvelések, hogy döntően hazai folyamatokra vagy gazdaságpolitikai hibákra lehet visszavezetni az infláció emelkedését.
A globális értékláncok működési nehézségei nem fognak rövid időn belül megszűnni. A folyamat erősítheti a protekcionista törekvéseket. Mindeközben itthon és világszerte is egyre nagyobb hiány mutatkozik megfelelő szakemberben. Ez a folyamat hátráltathatja a digitalizációt, a meglévő bizonytalanságok pedig rontják az államok közötti együttműködés lehetőségeit. Mindez nem sok jóval kecsegtet.
Az inflációval kapcsolatos eddigi tapasztalatokról, az önbeteljesítő jóslatokról, valamint a statisztikák iránti bizalomról érdemes megemlíteni egy, a közelmúltban publikált tanulmány eredményeit. A Világgazdasági Fórumon ismertették azt a munkát, amelyben 1000 neves gazdasági szakértő elemzését, valamint 124 országban összesen 12 000 helyi vezető véleményét dolgozták fel. A megkérdezettek 41,8 százaléka szerint erősen negatív jövőkép fog megvalósulni. A kevésbé drámai, de bizonytalan, az országokat győztesekre és vesztesekre osztó helyzet bekövetkeztét 37,4 százalék valószínűsítette. Az egészséges szerkezetű gazdasági helyreállításban viszont csak a megkérdezettek 10,7 százaléka bízik. A felmérés tükrében felmerül a kérdés, hogy vajon minden, ami most történik, nem egy önbeteljesítő jóslat-e csupán…
