A szervezők — a zentai Thurzó Lajos Művelődési–Oktatási Központ a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és Zenta Önkormányzata közreműködésével — a két és fél évtizedes hagyománynak megfelelően ezúttal is bemutatkozási lehetőséget kínáltak mindazoknak a szólistáknak és együtteseknek, akik énekelt verseket adnak elő saját megzenésítésükben. Az esemény idei díszvendége Bíró Tímea Sinkó-díjas költő, újságíró volt, a benevezőknek ugyanis az ő két verse — Virrasztás vagy Halászat — közül kellett az egyiket kötelezően dalba önteniük.

Déridő duó

A járvánnyal terhelt évek után az idén ismét tömeges volt a találkozó, mégis szomorú percekkel kezdődött. A mezőtúri Kovács család videófelvételben, egy megható verscsokor előadásával üzente meg, hogy az Ukrajnában zajló háború miatt csak lélekben tudnak a Zentára érkező versenyzőkkel lenni.

A fesztivál küldetése a vajdasági költészet éltetése, éppen ezért minden évben vajdasági költőt választanak ki a kötelező vers megírására — hangsúlyozta Baráth Hajnal Anna szervező, és hozzátette, tavaly elég kevesen jelentkeztek, de az idén tizenkét produkció mérettette meg magát, kettő Vajdaságból, kilenc Magyarországról és egy Erdélyből.

Pető Edina Fadette

— Mivel ez egy Kárpát-medencei rendezvény, az egyik célja a magyarságtudat erősítése. Ezúttal nagyon-nagyon színes produkciókat láthattunk, és ami nagyon fontos, hogy sok fiatal jelentkezett. A legfiatalabb egy kilencéves fiú volt, aki a szüleivel lépett fel, de bemutatkoztak tizenévesek is. A visszatérők már ismerik az itteni hangulatot, ám ezúttal többen voltak azok, akik először jöttek. Úgy érzem, akik még nem voltak, azok is hazataláltak, akik pedig már megfordultak nálunk, azok tudják, jó helyre térnek vissza.

A legfiatalabb résztvevő: Osváth Csaba Ágoston

A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű regionális rendezvényén a zsűri szerepét Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja, Verebes Ernő zeneszerző, költő, Török Máté verséneklő, a Misztrál együttes tagja és Bíró Tímea költő, újságíró látta el. Tőle kérdeztük, milyen érzés volt a saját versét többször, más-más stílusban megzenésítve visszahallani.

— Nehéz volt úgy ülni, hogy kizárjam a saját dallamomat, melyet én a versírás közben ezekhez a szövegekhez társítottam, és ne szubjektíven ítéljem meg a megzenésített változatokat, de nagyon érdekes volt hallgatni a sokféle feldolgozást. Fontos, hogy olvassunk verseket, viszont aki nem szeret olvasni, annál a zene lesz a közvetítő. Ezen a fesztiválon egy olyan szerencsés találkozás történik, hogy ha valaki a jazz-zenét szereti, vagy éppen a szintipop a kedvence — erre is volt példa a mai esten —, esetleg rockrajongó, akkor is tud azonosulni a költeményekkel.

A másik vajdasági fellépő: Emy (Gúth Emília)

Az elhangzott produkciókat Radványi Balázs, a bírálóbizottság elnöke értékelte.

— Köszönöm mindenkinek, aki itt volt, hogy hozzájárult a csoda megteremtéséhez, és 26. alkalommal is létrejöhetett ez a dalnokverseny, ahol együtt ünnepelhetjük nemcsak az egyetemes magyar költészetet, hanem a kortárs vajdasági líra új alkotásait is. Most éppen tizenkét fellépő formációval, köztük nyolc új előadóval. Kell is a jó dal a muzsikusfülnek, a gitárt pengető kéznek, a zsűrinek, a közönségnek, mert a végállomás itt bent van, a lelkünkben. A régiektől, akiknek — Bíró Tímea soraival szólva — nyitott tenyerében mélyülnek már az árkok, nagyobb magabiztosságot láthattunk, de azokat sem kell félteni, akik ma először mutatkoztak be. Az előadó-művészet ugyanis nemcsak tudás, hanem a tudást megmutatni tudása is. A zsűrizés során egy-egy jó és pontosan eltalált megzenésítés élményt nyújtott. A vokálok és az énekszólók felelgetését, a változatos hangszerelést, a ritmusváltásokat, a vers lüktetésének megtalálását elégedetten fogadtuk, csakúgy mint a szép, tiszta énekhangot — szerencsére sok ilyet hallottunk — és a jól összehangolt hangszereket. A vers a zene szolgálója, a zene pedig a versé, és a kettő együtt nagyon jó barátságban megfér, sőt, erősíti egymást. Itt Zentán mindig a legújabb termésből jut nekünk ízelítő, és elmondhatom, Bíró Tímea verseire felkaptuk a fejünket. A döntés meghozásában nem voltak ellentétek, de az ízlésbeli különbözőségek hangot kaptak. Ezeket elfogadtuk egymástól, megbeszéltük, értékeltük a műsorszámokat, és a díjak, különdíjak a megfelelő személyekhez kerültek. Továbbra is lehet verset énekelni, jelentkezni, hiszen jövőre is várjuk az újabb csodát.

Pejin Andrea és Pejin Lea

Az első díjat a zentai Pejin Andrea és Pejin Lea érdemelték ki, akik — legalábbis szerintem — az énekhangjukkal és a belőlük sugárzó összehangoltsággal bűvöltek el mindenkit. A lányok elmondták, az elismerésnek főleg azért örülnek, mert közösen érdemelték ki. Ezen a rendezvényen tizennégy-tizenöt éve szerepeltek legutóbb együtt, habár azóta Andrea már szólóban megnyerte a fesztivált.   

— Kányádi Sándortól és Kosztolányi Dezsőtől választottunk egy-egy verset, és ezeket úgy dolgoztuk fel, hogy mindketten benne legyünk, a kötelező verssel pedig, mint mindig, most is elég sokat bajlódtunk, habár az idén időben összeállt az is. A mi munkamódszerünk, hogy olvassuk a verset, és sokszor adja magát a dallam. Ha megtaláljuk a ritmusát, akkor elkezdünk dalolászni, és jöhet a gitárkíséret, de előfordult már, hogy előbb a dallam született meg, és azt próbáltuk ráilleszteni a versre.

Az elhangzottakhoz én már csak annyit tennék hozzá, hogy — Radványi Balázzsal együtt — mi, nézők is várjuk jövőre az újabb csodát!