A halászházak a városnak a Tiszához közel eső részében találhatóak. Érdemes az autót leparkolni, és gyalogosan nekivágni az időutazással is felérő sétának, mely a Gyökér, az Öregvár és az Ék utca egy részét öleli fel. A macskaköves, kanyargós utcák, a hófehérre meszelt, deszkaoromzatú, egyszerű, de nagyon takaros házacskák mindenkit elvarázsolnak. 

Palásti Anna szobra

A dél-alföldi kisváros lakosainak élete régóta szerves kapcsolatban áll legmagyarabb folyónkkal, a Tiszával. Csongrád legrégebbi része is a Tisza délnyugatról keletre kanyarodó ágában található. A folyó és a Bökény nevű településrész egykori mocsaras, nádas területe védelmet nyújtott az itt lakóknak. Az épületek a régi Belsővárosban helyezkednek el, az évek során ugyanis a város központja is áthelyeződött.  

A halászházak alapjai néhol akár 200-300 évesek is lehetnek. Többségüket halász-, majd a XIX. század közepétől kubikoscsaládok lakták.

Sokáig csak a nádfedelet cserélték időnként rajtuk, hiszen a vesszőből sárral tapasztott, úgynevezett paticsfal igencsak tartósnak bizonyult. Később a vert fal terjedt el, mely deszkák közé rakott törekből, pelyvából és földből kevert anyagból állott. Szigetelőnek nádréteget használtak. Az 1800-as évektől a falakat már vályogtéglából építették, mely ekkoriban a vidéki Magyarország leggyakrabban használt falazóanyaga volt. Vándorló vályogvetők készítették sárból és szalmatörekből az egyforma méretű agyagtéglákat, melyeket a napon szárítottak. A vályogfal nagyon jó hőszigetelő, egyetlen ellensége van, a víz, melyet ajánlatos volt távol tartani. A házak falát fehérre meszelték, az alját pedig kátránnyal húzták el, mely szintén a víztől, nedvességtől védett.

A Belsőváros halászházainak deszkaoromzatát és tetőszerkezetét a Tiszán leúsztatott fenyőfából faragták a hajóácsok.

A mocsaras, lápos területek kedvelt és sokféleképp feldolgozott anyaga a gyékény mellett a fűzfavessző volt. Nemcsak kerítés fonására használták, hanem halászathoz szükséges eszközöket, fenekes és fedett kosarakat, varsákat és tapogatókat is készítettek belőle. 

A Gyökér utca 1. alatti múzeumházban a korabeli halász-, illetve kubikosház berendezése, használati tárgyai láthatóak. A többi épület 2014 végére egy nemzetközi pályázatnak köszönhetően megújult. Egy-egy házban a hagyományos foglalkozások, kézművességek vannak bemutatva, így a többi közt a halászattal és a kosárfonással, a kovács tevékenységével, a fazekassággal, a horgolással, tojásfestéssel ismerkedhetnek meg a látogatók. És mindeközben betekinthetnek elődjeik életmódjába.

Ottjártunkkor két ház szobáit, berendezését, kiállított tárgyait és fotódokumentációját tekinthettük meg, miközben a bennünket beinvitáló, kedves hölgy elmesélte, hogy a gyermekeknek kézműves-foglalkozásokat, táborokat szerveznek.

Felújított nádtető

A csongrádi Ék köz apró terecskéje egy magas oszlopon álló szobrocskát is rejt. Az alkotás Dudás Sándor vajdasági származású szobrászművész nevéhez fűződik. Az általa ábrázolt kendős asszony az 1889-ben született Palásti Anna legendás mesemondó volt. Élete nagy részét a városban töltötte, a Gyökér utcai Hajdú családnál dolgozott cselédként az 1957-ben bekövetkezett haláláig. A mesegyűjtő, ugyancsak csongrádi származású Katona Imrének mintegy nyolcvan főként helyi eredetű vagy vonatkozású mesét mondott el.

És végül ha valaki nemcsak sétálni szeretne, hanem ahhoz is kedve támad, hogy halászházban éjszakázzon vagy szálljon meg akár több napra, azt is megteheti, néhány ugyanis vendégházként működik. A műemlékként nyilvántartott harminchét épület közül több magántulajdonban van.

Múzeumház

Mintha megállt volna az idő

A szerző felvételei