A házigazdák, a Petőfi citerazenekara és vegyes kórusa

Muzslyán megtartották a IV. Szilasi-napot, amely a Petőfi Sándor MME egykori neves citerásának, Szilasi Mihálynak az emlékét hivatott megőrizni. A vendégek között köszöntötték Szilasi Mihály két lányát és családjukat, akik minden évben megtisztelik jelenlétükkel a találkozót. Az egybegyűlteket Dobó József, a Petőfi elnöke üdvözölte, majd Sárkány Zoltán előadásában elhangzott Fehér Ferenc: Apám citerája című verse.
A citeraszólisták, -kettősök és -zenekarok a helybelieken kívül a Vajdaság minden tájáról érkeztek: Szabadkáról, Horgosról, Szenttamásról, Temerinből, Kisoroszról, Szentmihályról, Pancsováról, Magyarcsernyéről, Törökbecséről, Pacsérról. Ugyanakkor a fellépők között szerepelt a vajdasági származású, jelenleg Magyarországon élő Borsi Ferenc népzeneoktató, kiváló művész is, aki szerint megváltozott időben élünk, ahol nemcsak a fiatalság, hanem már a középkorosztály is passzivitásba vonul. Hallgatják a zenét, de nem művelik. Az élőzenével elveszni látszik a kapcsolat, nincs kommunikáció. Hozzászoktunk, hogy a ,,masina” az, amely szolgáltatja a zenét. Egyébként a citera a házi muzsikálás szerszáma volt hajdanán, amikor a családok együtt zenéltek, énekeltek. Manapság pedig a citera a színpadra került, mert a színpad lett az a tér, ahonnan kapcsolatot tudunk teremteni.
A szenttamási Fehér Emánuella 1994 óta foglalkozik az Arany János MME keretében a citerásokkal és az énekesekkel. Ezúttal 11 fellépővel érkeztek, hatan az idősebb, hárman pedig a fiatalabb csoportban játszanak, és van két kisciterásuk, a szólista kisfiú harmadikos, a kislány nagycsoportos óvodás. A fellépési lehetőségekről elmondta: a Szilasi-napon való szerepléssel kezdődik az év, utána következnek a szemlék és a vetélkedők. Nem tartja jónak, hogy minden fellépést a tavaszi időszakba sűrítenek.
A temerini Dévity Valéria kettős szerepben volt jelen: a Markoláb citerazenekar egyik csoportvezetőjeként és a Róna citerazenekar tagjaként. Az utóbbi tizennégy éve létezik, két önálló hanghordozójuk is megjelent. A Markoláb citerazenekart két éve alakították, de már tavaly szép sikereket értek el: arany-elsők lettek a Szólj, síp, szólj! vetélkedőn, és első díjjal tértek haza az Aranycitera vetélkedőről.
A szentmihályi Flaman István fellépőként, de csoportvezetőként is szerepelt. A helybeli József Attila MME és a Sonja Marinković Általános Iskola karöltve dolgozik a gyerekekkel, 12 éve működik a citerások csoportja. Mint elmondta, minden citerásnak elsőként a saját tájegységét illik megtanulnia, a dél-alföldi, vajdasági népdalokat, de ők a szentmihályi gyűjtést is szívesen játsszák. A Flaman--Hézső citerakettős már 10 éve játszik -- tudtuk meg Hézső Zsolttól, aki azt is elmesélte, hogy amióta Csókáról Szabadkára költözött, azóta még nehezebb összehozni a próbákat.
Kelemen Zsolt, a topolyai Kodály Zoltán MMK csoportvezetője arról számolt be, hogy a citerazenekaruk 1976-ban alakult, akkor még az Ipartestület szárnyai alatt, 1990-től pedig a művelődési központ keretében működnek. Mint mondta, az utánpótlásról gondoskodni nagyon nehéz feladat.
A törökbecsei Micsik Béla kedves szomszédjával, Kószó Jánossal lépett a közönség elé. Az összeállítás címe nagyon hangzatos volt: népdalok és egy nóta házunk tájárú... A csokorban volt lassú és betyárnóta, csárdás, valamint frisses. Érdekes, hogy Béla az utolsó szakaszt úgy játszotta, mint a néhai Szilasi Miska bácsi, erőteljes sántaütéssel.
Dr. Szöllősy Vágó László a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület citerazenekarának csoportvezetője bejelentette: egyesületük fennállásának 110. évfordulóját ünnepli. Az utóbbi néhány évben a tagság megháromszorozódott, az új tagokból új együttesek nőttek ki.
A két és fél órán át tartó citerajáték ünnepe alkalmából leszögezhettük: létjogosultsága mindenképpen van ennek a találkozónak, amelynek az egyik célja, hogy a citeraművészeknek fellépési lehetőséget adjon. A Szilasi-nap közösségteremtő hatása immár olyan erős, hogy a népzenekedvelők tudatából nem lehet kitörölni.