A nagy, amerikai filmeposzok sorában egyebek mellett ott van A keresztapa első és második része, a Volt egyszer egy Amerika, a Casino vagy a Vérző olaj. Olyan, nagy terjedelmű alkotások, amelyek a legnagyobb amerikai filmes panteonban foglalnak helyet, és általában a nagy, amerikai mítoszokról és elsősorban az amerikai álom beteljesüléséről szólnak. Hősökről, sorsokról és nagy történelmi korszakokról, melyek közvetlenül formálták az Amerikáról kialakított kulturális és társadalmi képet.
Merem állítani, hogy már Brady Corbet filmjét, A brutalistát is ezek közé kell sorolni. Ez a mintegy három és fél órás mozi nem az álomról, hanem a mítoszról szól. Az európai háborúk poklából vagy korábban az elnyomó rezsimek elől az ígéret földje felé tartó emberek számára olykor megvalósult az oly sokat emlegetett amerikai álom, mások számára pedig inkább mítosz maradt. A brutalista inkább ez utóbbiról, a mítoszokról szól. Egy bonyolult, mély rétegekkel operáló, nehéz film, melyben még egy rövid szünet is van. Egy film, mely ugyanúgy szól az emigrációról, mint az elidegenedésről, a mester-tanítvány kapcsolatról, a mindent túlélni képes szerelemről vagy a holokausztról.
Képek: imdb.com
Hogy A brutalista valójában egy holokausztfilm, csak a legvégén tudatosul bennünk: a történet hősei, a magyar Tóth László és felesége, Erzsébet, megjárták a koncentrációs táborokat, ahogyan örökbe fogadott unokahúguk, Zsófia is. Közvetlenül a háború után elszakadnak egymástól, László előbb érkezik meg Amerikába, ahol Attila, gyerekkori barátja várja. A minden tekintetben asszimilációra és saját származásának leplezésére törekvő férfi philadelphiai bútorüzletében kezd el dolgozni, hogy aztán Attila felesége — a katolikus Audrey — egy hazugsággal szó szerint elzavarja. Miután összehozza a sors a gazdag vállalkozóval, a félműveltségét mindenáron leplezni akaró Van Burennel és családjával, hamar kiderül a nézők számára is, hogy László egy, a Bauhaus iskolájában tanult híres, magyar építész, az akkoriban teret nyert brutalizmus egyik legfontosabb úttörője. Ő maga egyébként nem valóságos személy: a rendező, Brady Corbet egyik legfőbb inspirációja például Marcel Breuer magyar származású építész volt, aki Tóthoz hasonlóan az USA-ba emigrált.
De mi is a brutalizmus? A háború utáni újjáépítési mozgalmak egyik fontos építészeti irányzata, mely az egyszerűséget, a funkcionalitást helyezte előtérbe az ornamentumok helyett. Ormótlan és nyers betonfelületek jellemezték, ráadásul a beton olcsósága miatt is ideális volt. A brutalista valójában mind szerkezetében, mind történetével éppen olyan, mint egy brutalista építmény: hatalmas, nyers és még olcsó is — hiszen mindössze 10 millió dollárból készült, ráadásul úgy, hogy helyenként a ’60-as évek óta eltűnt VistaVision formátummal lett felvéve, melyet Hitchcock is használt, például a Vertigóban.
Azzal jó tisztában lenni, hogy a történet kevésbé szól magáról az építészeti irányzatról, sokkal inkább a kreatív tehetségről és az azt elnyomni vagy birtokolni kívánó hatalomról, valamint az emberi gyarlóságról és az önazonosságról. Merthogy Tóth László a film végéig megmarad gyenge, összetört, gyarló embernek, aki ennek ellenére mindvégig kitart amellett, hogy elkészítse művét, melyről a film végére ugyan bebizonyosodik — bár már korábban is érezzük —, hogy sokkal fontosabb számára egy megbízásnál. Illetve arról a toxikus kapcsolatról is szól, amely mecénásához, Van Burenhez köti, aki felbéreli egy olyan monumentális épület megtervezésére, amely igazából egy saját magának állítandó templom, közösségi háznak és sportközpontnak álcázva.
A brutalista mintegy negyven évet mutat be László és Erzsébet életéből: az épület elkészítésén túl a házaspár kapcsolatát, az Amerikához fűződő viszonyukat, Van Buren és László küzdelmét, a helyi zsidóság életét, legvégül pedig az elvándorlást Izraelbe. Az amerikai álom csupán út, nem pedig cél a történet hősei számára, vagy ahogyan Zsófia megfogalmazza, bárki bármit is próbáljon elhitetni velünk, olykor a végcél sokkal többet jelent, mint maga az út.
Adrien Brody tökéletes alakítását felesleges újra hangsúlyozni — napjaink egyik legjobb színésze kiválóan hozza a három és fél óra alatt többször is teljesen megsemmisülő, agonizáló építészt. Guy Pearce is nagyszerű Van Buren szerepében, ahogyan Felicity Jones is László feleségének szerepében. Ő az egyetlen, aki képes megmenteni László lelkét, akár az Atlanti-óceán túloldaláról is.
A brutalista minden kétséget kizáróan egy újabb nagy, amerikai filmeposz lett, mely rengeteg mindenről szeretne emberien mesélni — és semmiben sem vall kudarcot.
