A boldogság erőforrás

A boldogság erőforrás

Köztudomású, hogy a testünk egészséges működésében hatalmas szerepe van a lelkiállapotunknak. A csantavéri Bakos Petra, a CEU doktorjelöltje, jógaoktató A boldogság politikája című, hat héten át tartó budapesti kurzus keretében a jógából is táplálkozó személyes élményei által közelített meg mindenkit érintő kérdéseket.

* Milyen céllal indult a szemináriumsorozat?

— Eredetileg Pető Andrea professzor ötlete volt, de a keretet a Bibó István Szabadegyetem adja, ez a CEU magyar professzorainak a kezdeményezése, akik a tudásukat akkor is szeretnék hozzáférhetővé tenni, ha már a CEU mint intézmény kevesebb súllyal lesz jelen a magyar szellemi életben. A Bibó István Szabadegyetem minden szemeszterben három ingyenes kurzust kínál, az ősszel a boldogság politikája mellett a médiaszabadságról és Trianonról is folytak kurzusok.

* Miért kapta a kurzus A boldogság politikája címet? 

— Az emberek rácsodálkoznak erre a két szóra így együtt, ami kiváló alap lehet egy beszélgetéshez, és a kurzusnak éppen az a célja, hogy beszélgetések során megtaláljuk, illetve kidolgozzuk azt a nyelvet, amellyel olyan fogalmak, életesemények, mint a boldogság, a politika, a szerelem vagy a gyász és ezek összefüggései újragondolhatóvá válnak. A cím egyébként szintén Pető Andreától származik. Előzménye pedig, hogy az embereknek nyilvánvalóan egyre nehezebb társadalmi körülmények között kell megvívniuk a maguk küzdelmeit, és hozzá még a közbeszédben, sőt, most már a magánbeszélgetéseinkben is folyton a nehézségekről, a dolgok ellehetetlenedéséről, a romlásról, a pusztulásról esik szó, mondhatni, már-már apokaliptikus beszélgetéseket folytatunk. Ez különösen igaz akkor, ha a politikára terelődik a szó, amire a többség vagy lemondólag legyint, vagy indulatoktól túlfűtve vagdalózik. Mindez ellehetetleníti azt, hogy meghalljuk egymást, és felismerjük azt, ami előrevinne, ami közös bennünk. A médiát is egyre inkább eluraló fekete-fehér gondolkodás az embereket szűk táborokba zárja, és ezzel megfosztja azoktól a tanulási, tapasztalási és kapcsolatteremtési lehetőségektől, amelyek az életet gazdagítják. Ha nem tudunk egymással dialógust teremteni, akkor előbb-utóbb óhatatlanul egy nagyon kopár, kis térségben fogjuk találni magunkat, ami még több elégedetlenséghez és frusztrációhoz vezethet.


Bakos Petra (fotó: Végel Dániel/CEU)

* Milyen témákat dolgoztatok fel?

— Megkíséreltünk olyan témákat választani, amelyek mindenki számára jelentéssel bírnak. Fontos elmondanom, hogy nem csak egyetemi emberek, kutatók számára állítottuk össze a programot. Az ötszáz jelentkező közül igyekeztünk olyan résztvevőket választani, akik az ismeretanyagot később továbbviszik, hasznosítják a munkájukban. Azokat részesítettük előnyben, akik a szociális szférában, az oktatásban, valamilyen gondozó szakmában vagy nem kormányzati szervnél dolgoznak, tehát emberekkel foglalkozva kiterjeszthetik a boldogság politikáját. Az első kurzus folyamán a témáink a szerelem, a gyűlölet, a gyász, a test, a közösség és a család voltak, csupa olyan téma, amelyhez nagy örömök és nagy fájdalmak kapcsolódhatnak. Az volt a célunk, hogy ne a hollywoodi filmek és a reklámipar által hozzájuk kapcsolt, sokszor giccses és egyre inkább kiüresedő értelmezésekkel dolgozzunk. A gyász kapcsán például arról is beszélgettünk, hogyan lehet építő a gyász annak, aki méltón gyászol, a test kapcsán pedig arról, hogy miként tudunk erőt meríteni vagy tanulni a testünk révén. Ehhez a megfelelő formának az bizonyult, hogy minden alkalommal előbb a három kurzusvezető, azaz Pető Andrea történész professzor, Tompa Andrea író, valamint jómagam tíz-tíz percben hozzászóltunk a témához, majd ezután a két meghívott vendégünk foglalta össze a gondolatait. Az esemény második felében a közönség által feltett kérdésekre válaszoltunk, illetve a közönséggel és egymással szóba elegyedve próbáltuk a témát minél alaposabban és sokrétűbben körüljárni.

* A saját személyes életedből is merítettél a közönség elé állva. Miért döntöttél így?

— Pető professzor Európa-szerte elismert történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Tompa Andrea mögött pedig immár három rendkívül sikeres regény és nagyon jelentős szerkesztői tevékenység áll. Hosszan gondolkodtam azon, hogy én milyen perspektívát válasszak, mi legyen az a fókusz, amely az életem különböző dimenzióit, a tanárt, a tudományos kutatót, a jógaoktatót, a műfordítót, az írót és a szülőt összefogja. Mivel számomra központi kérdés, hogyan lehet ismereteket jól átadni, végül a pedagógiai perspektívát választottam, azaz problémafelvetésekre és kérdésekre voltak kiélezve a rövid előadásaim, melyeken a résztvevőkkel szerettem volna együtt gondolkodni. Csakhogy az „együtt” életre hívásához úgy éreztem, az is kell, hogy személyes kockázatot vállaljak, és behozzam saját élményeimet, ami félelmetes, mert sérülékennyé tesz. Módszertanilag tehát szokatlan, de a visszajelzések alapján úgy tűnik, termékeny utat választottam, melynek során kiderült, hogy nagyon is lehet a személyesből indulva közös dolgokról beszélni és gondolkodni.

* Te hogyan definiálod a boldogságot?

— A boldogság egy erőforrás, mely mindannyiunkban megvan. A kicsi gyerekekben még egészen nyilvánvalóan ott szikrázik, aztán az évek múlásával megtörjük egymásban, majd kiradírozzuk magunkból. A boldogságnak talán a szeretethez van a legtöbb köze, de nem az egyén iránt érzett szeretethez, inkább ahhoz, hogy azt tudjuk szeretni, hogy a részei vagyunk a világnak. A boldogság másik alappillére pedig a hála, hogy benne vagyunk ebben a világban. Ha bensőséges viszonyt ápolunk a testünkkel és a természettel, ha sok embert és jól szeretünk, illetve el tudjuk fogadni a felénk áradó szeretetet, vagy ha elmélkedés és művészetek révén csiszoljuk a szellemünket, azzal lehet duzzasztani ezt az erőforrást.

* Ahhoz, hogy ennyire mélyen magadba tudj nézni, sok munkád volt önmagaddal, és erre az útra téged legfőképp a jóga vezetett rá.

— Sok úton el lehet ide jutni, a mélyen megélt hit vagy a művészetek befogadása vagy az alkotás is ilyen, és mindezek jelen vannak az életemben, mégis a jóga hozta meg az áttörést, mint minden mozgásforma, örömforrás is, de van egy számomra sokkal fontosabb vetülete. A jóga szó kötést, kapcsolatot jelent a szanszkritban, egy másik jelentése szerint pedig iga, melyet a tehervonó állatokra raknak. Sokáig gondolkodtam azon, hogy ha valami ennyi belső szabadságot ad, akkor az hogyan lehet iga, aztán ráébredtem, nincs élet iga nélkül. A jógi önként vállalja a jóga igáját, mert a jóga figyelme és fegyelme révén lassan-lassan letisztíthat valamennyit abból a nagyon sokféle rétegből, amely a neveltetésünknél, a társadalmi beágyazottságunknál, az olvasmányainknál vagy akár a gondolatainknál fogva rárakódik a lélekre, valamint arra a boldogságforrásra, amely mindannyiunkban ott van. Tisztulás viszont nincs fájdalom nélkül. A jógagyakorlatok találkozása a pillanatnyi állapotunkkal lehet gyönyörű illeszkedés, de van, hogy lelki vagy fizikai fájdalommal jár. Ha ezt elviselem, ha végigcsinálom, akkor mindig megkönnyebbülök a végén, mert sikerült elengednem valamit, például a fájdalomtól való félelmemet. Ez a tapasztalat pedig, hogy az elengedésért cserébe bizonyos mértékű fájdalmat is tudnom kell vállalni, meghatározza most már az életemet is. Ha például meg vagyok betegedve, akkor tudom, hogy a testemnek valami dolga van, és arra figyelek, hogyan tudok neki segíteni. A birtokomban van az a tudás, hogy a betegség időleges, és a későbbiekben jön majd egy másmilyen fázis. Régebben, ha megbetegedtem, akkor vagy haragudtam, vagy búskomorságba estem, és lássuk be, egyik sem segít gyógyulni. A jógából levont tudás egyébként érvényes lehet az élet bármely területére. Ha nagyon röviden kellene összefoglalni, azt mondanám, a jóga arra tanított meg, hogy éberséggel és kíváncsisággal tekintsek az élet dolgaira, ahelyett, hogy azokat mindjárt valamilyen jó vagy rossz kategóriába sorolnám.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Gyógyír rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A boldogság erőforrás
Gyógyír
A boldogság erőforrás
Gyógyír
Facebook

Támogatóink