Mindig kedvelte a biliárdot, de versenyszerűen 1998-ban kezdett foglalkozni vele, amikor rábukkant a szerbiai sportszövetségben bejegyzett Snooker Biliárdklubra Szabadkán.

— Az edzés elkezdésekor volt egy bizonyos alaptudásom, hiszen már korábban is játszottam, igaz, nem versenyszerűen. A biliárdban nagyon gyorsan sokat lehet fejlődni, egy bizonyos szint elérése után azonban rettenetesen lelassul ez a folyamat. 1998-ban két ifjúsági selejtező versenyen való sikeres szereplés után eljutottam az ország legjobb tizenhat ifjúsági játékosát felvonultató ifjúsági masters versenyre, és bronzérmet szereztem. A szakági szövetség anyagi és egyéb okok miatt sajnos nem tudta támogatni az Európa-bajnokságon való részvételemet, így lemaradtam a kontinensviadalról. Az ebből fakadó csalódottság meg is látszott az elkövetkező három évben. Ekkor nem igazán születtek jó eredmények, majd 1,5-2 évig nem is foglalkoztam ezzel a sportággal. Az újrakezdéskor nagy gonddal találtam szemben magam: a Snooker Biliárdklubban már nem tudtak edzéseket tartani nekünk. A folyamatos gyakorlást lehetetlen volt saját zsebből pénzelni, hiszen aki napi két óránál kevesebbet játszik, az nem is reménykedhet a fejlődésben, de még azt a szintet sem képes tartani, amelyre egyszer már eljutott. Ennek ellenére nem adtam fel, a kitartó munka meghozta gyümölcsét, mivel két éven belül a felnőtt-országosversenyen a dobogó harmadik fokára állhattam — mondta Lénárd.

Akkoriban huszonnyolc aktív játékos biliárdozott Szabadkán, sokan kiváló eredményeket értek el az országos bajnokságon is. 2007 tájékán azonban a klub tulajdonost váltott, és megszűnt sportklubként létezni. A szabadkai versenyzők, bejegyzett klub híján, az országos bajnokságon sem vehettek részt, a játékosok pedig szép lassan szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Egy ideig még tartottak ugyan a szabadkai versenyek, azaz a népszerű Szabadkai liga küzdelmei, de egy idő után ennek is vége szakadt. Egy gazdag múltú, eredményes klub, mely többször is bronzérmes volt az országos csapatbajnokságon, bezárta kapuit. A sportklub megszűnése után Lénárd már nem igazán foglalkozott edzéssel, további fejlődésének az anyagi háttér szabott gátat. Ettől függetlenül időről időre elment játszani, így elérte, hogy tudása ne essen nagyon vissza.

Hamarosan felfigyelt rá a Szegedi Biliárd Egyesület elnöke, így pályafutását Csongrád megye székhelyén folytatta.

— A Szeged Grand Prix elnevezésű versenyen kétszer is dobogós helyen végeztem. Ezután a szegedi egyesület elnöke felkért, hogy csatlakozzak a csapathoz, mely akkor jutott fel a II. ligából a magyar első osztályba. A magasabb rangfokozatba jutó csapattal háromszor megnyertük a magyar országos csapatbajnokságot, ami külön öröm volt számunkra, hiszen előtte a szegedi együttes csak egy országos bajnoki címmel büszkélkedhetett. A három országos bajnoki cím után az idén a második helyen végeztünk a több idegenlégióssal felálló budapesti csapat mögött. Az idény közben az egyik játékosunk befejezte pályafutását, így több mérkőzésen eleve ponthátrányból indultunk, hiszen a szükségesnél kevesebb játékosunk volt — eleveníti fel a bajnokság kulcsmozzanatait.

Több magyarországi nyílt versenyen végzett már a dobogó valamelyik fokán, itthon azonban most jutott először döntőbe rangosabb versenyen. A több mint hetven versenyző részvételével megtartott országos bajnokság első napján a selejtezők voltak műsoron, ám az igazán éles mérkőzések a második napon, a legjobb tizenhat között kezdődtek.

— Nagyon húzós volt a második nap, hiszen négy mérkőzést vívtam. Déltől este nyolc óráig játszottunk, a meccsek között 15-20 perc szünetet engedélyeztek a szervezők. A negyeddöntőben az országos ranglista első helyezettjével mérkőztem, az elődöntőben pedig a ranglista 3. helyén álló versenyzőjét kellett legyőznöm. Mindkét találkozón nagy küzdelem után, 8:7 arányban diadalmaskodtam. Ilyen jelentős versenyen először győztem le ezt a két riválist. A döntő valamelyest könnyebbnek bizonyult. Ilija Čulev már nagyon régóta játszik, neki is ez volt az első döntője, így mindketten „örömjátékot” mutattunk, melyből 8:4 arányban én kerültem ki győztesként. Az országos bajnoki címmel a hazai ranglista 4. helyére jutottam — mondta az újdonsült bajnok, aki az újvidéki Billiard Top Team csapatát erősíti.

Szerbiában a biliárd népszerűsége egyre növekszik. Az országos bajnokság mezőnye évről évre erősebb, hiszen nagyon sok a fiatal játékos, aki külföldi versenyekre jár, ezáltal óriási tapasztalatra tesz szert. Néhány, a biliárddal régóta foglalkozó profi versenyző kitűnik a mezőnyből, viszont a többiek nagyjából ugyanolyan játékerőt képviselnek. A szerbiai egyéni mezőny lényegesen népesebb és erősebb, mint a magyarországi. Bajnokunkkal két évvel ezelőtt és azóta is foglalkozott már néhányszor a többszörös Európa-bajnok, a valaha a világ legjobb tizenhat versenyzője között jegyzett, újvidéki Tót Sándor is.

Nagy szükség van Szabadkán egy sportegyesületként bejegyzett biliárdklubra. Próbálkozások voltak ugyan, de sikertelennek bizonyultak. Egy sportegyesületnek legalább négy, a versenykövetelményeknek megfelelő biliárdasztala kell hogy legyen, ami bizony nem olcsó.

Fotó: Szabó Attila

A terveiről Lénárd azt mondta, hogy reményei szerint az eredményei alapján hamarosan bekerülhet a válogatott keretbe, és az országos bajnoki címet is szeretné megvédeni.

— Nagyon sok a jó játékos. Közülük néhányat legalább akkora erőfeszítés legyőzni, mint a negyed-, illetve elődöntőbeli ellenfeleimet. Szeretnék ezen a szinten maradni, továbbra is dobogós vagy dobogó közeli eredményeket elérni. A biliárdban fejben is nagyon ott kell lenni. Jelentős eredmények eléréséhez elengedhetetlen a felkészültség, eltökéltség, határozottság, fontos a folyamatos stabil lelkiállapot. A versenyzőt semmi sem zökkentheti ki. Okos játékkal még akkor is elérhető jó eredmény, ha a versenyző éppen aznap nincs csúcsformában — mondta Lackó Lénárd.

Szabadka, a sportok városa tehát egy újabb bajnokkal gazdagodott. Lénárd eltökéltségét és kitartását ismerve biztosak lehetünk benne, hogy az első országos bajnoki címet még számtalan fogja követni.