Az USA-ban azt az elnököt, aki a novemberi választás után nem folytatja az elnöki megbízatást, azaz meg vannak számolva a napjai, „béna kacsának” szokták nevezni, csak január 20-áig tervezhet ugyanis, hiszen ekkor kell átadnia helyét az új elnöknek. Az USA-ban azonban a régi szokások változóban vannak, és Biden, a regnáló elnök ki tudja, milyen döntéseket hoz január 20-áig.
Az orosz ügy: egy nap alatt béke — aligha
Donald Trump megválasztott elnök a kampányában azt ígérte, hogy egy nap alatt békét teremt Ukrajnában. Ezt persze nem kell szó szerint érteni. A kijelentés annyit tesz, hogy gyorsan elérhetné a békét, azaz megvannak az elképzelései azokról a lépésekről, amelyek a békéhez vezetnének. Ellenben a békecsinálást nem tudja elkezdeni, mert a regnáló elnök — Joe Biden — sorra hozza a háborús döntéseit. Ebben az esetben nagy szükség van Vlagyimir Putyin elnök mérsékelt viselkedésére. Putyin kapcsán a legfontosabb tudni, hogy ő „orosz elnök”, azaz oroszországi értelemben vett elnök, és annak lenni speciális dolog, hiszen ez a tisztség megközelíti, az ő esetében pedig el is éri a diktátor pozícióját. Oroszországban ugyanis arra van szocializálva a lakosság, hogy elfogadja azt, ha az elnöknek teljhatalma van. Ráadásul Putyin a háborúval nem is ingerelte a nagyobb városok lakosságát, az „orosz vidékről” viszont rengeteg az áldozat. Tehát a háború neki sem egy dicsőséges történet, azaz van esély rá, hogy be akarja fejezni, noha egyelőre Biden elnök felé kell erőt mutatnia. Megtette ezt az Oresnyik rakétájával. Ezzel a megfelelő tiszteletre akarja kényszeríteni a Nyugatot. Ráadásul orosz részről az a minimum, hogy megtartja az elfoglalt területeket, de legfőképp az, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag. Nem látom, hogy Trump hogyan tudná elfogadni ezeket a feltételeket arcvesztés nélkül. Ennél azonban még fontosabb, hogy a „szárnyaló kacsa” Biden, valamint európai „csatlósai”, Franciaország és Nagy-Britannia milyen döntéseket hoznak még. Szinte mindennap arról szólnak a jelentések, hogy Biden pénzeket utal át és fegyvereket küld Ukrajnának. A kérdés az, hogy ezeket a döntéseket mennyire veszi figyelembe Trump, hiszen az USA-ban az a szokás, hogy az elnök döntését az elnök, ebben az esetben a másik elnök, visszavonhatja, ám a döntések visszavonása gyengeséget mutat, de lehet, hogy Trump ezzel nem fog törődni.
Az a fő szempont, hogy Putyinnak milyen win-win javaslatot tesz. Trump elnök politikájában az a jó, hogy az üzleti világból olyan tárgyalási stratégiát hozott, amelyben a felek mindig a kölcsönös előnyök szellemében állapodnak meg, azaz a win-win taktikát követik. Biden és az EU egy idealista taktikát részesít előnyben. Ennek az a lényege, hogy előre ki vannak tűzve ideális és morálisnak tekintett célok, s ezek elfogadása nélkül nem is tárgyalnak. Képmutató az, ahogy önmagukat morális mércének tekintik, miközben egyre fiatalabb generációkat küldenének a halálba Ukrajnában (Blinken külügyminiszter nemrég beszélt arról, hogy a mozgósítási korhatárt le kellene vinni 25 évről 18-ra). Viszont még nem világos, hogy Putyinnak milyen ajánlat a jó, hiszen a terepen egyre jobban haladnak az orosz egységek.
A kínai óriás
Sokak szerint Trump Kínára fog koncentrálni, és ezért engedékeny lesz Oroszországgal szemben. Az is bizonyos, hogy Délkelet-Ázsiában is megvannak az esetleges háborút lebonyolító amerikai szövetségesek. Ott ugyanis az a kérdés, hogy ki állítja meg a Dél-kínai-tengeren terjeszkedő Kínát, mely azt szeretné, hogy ez a fontos tengeri folyosó az ő kontrollja alatt legyen (ha már a tajvani szoros nincs). A Dél-kínai-tengert sem az indiaiak, sem a vietnámiak, sem a Fülöp-szigetekiek nem akarják Kínának hagyni. Ebben az esetben is érdekes, hogy milyen ajánlattal megy Trump Putyinhoz. Ha azonban Putyin és Hszi Csin-ping elnökök hideg fejjel gondolkodnak, akkor Kína és Oroszország szövetsége megmarad. Azt tudjuk, hogy Kína soha nem fog hinni a szoros szövetségekben, de Hszi Csin-ping elnök van annyira okos, hogy átlássa, az oroszokkal érdemes szövetségben maradnia, hiszen így az övék a kontinentális többség, amit az USA politikája sokáig akadályozott. Ha Kína és Oroszország egyesíti erőit, és ők is a win-win megállapodást célozzák meg, akkor nyilvánvaló, hogy erősebbek az USA-nál. Ez utóbbi talán az űrkutatásban és a számítástechnikában hatalmasabb, de az a kérdés, hogy meddig.
A kínaiak már képesek olyan jó digitális eszközöket gyártani, mint az USA. Az autóiparban is pillanatok kérdése, hogy mikor törnek az élre.
Mindenekfelett Kína fegyelmezett, nem követelődző munkaerővel bír. Egyrészt Kínára nem könnyű hatni, a legegyszerűbb az, ha az élelmiszerpiacon emelik az árakat. Másrészt Kína nem tudja tovább pörgetni az iparát, ha a világkereskedelemben bajok, leállások vannak. Egyszerűen el kell adnia a világpiacon a termékeit, a pénzért pedig élelmet és nyersanyagot kell vásárolnia. Az oroszországi búzatermelés némi biztonságot nyújt Kínának, ezenkívül vannak nagyüzemi módszerek is, melyekkel sok élelem állítható elő, és Kínában az európai szemmel gusztustalan élelmiszereket is jobbnak tartják, mint az üres gyomrot. Ám a távol-keleti országban mostanság egy olyan középosztály is kialakult, illetve egyre növekszik és gyarapszik, amely megengedheti magának a marhahús és a bor fogyasztását is, mely még egy évtizeddel ezelőtt is luxus volt.
Kína ellen, azt hiszem, nem érdemes háborúzni, gazdaságilag sem, de érdemes észszerű dolgokat meghatározni. Az USA nehéz- és autóiparát, valamint a digitális eszközeinek az iparát érdemes megvédeni a kínai árutól. Azért is, mert ott 10-12 órákat dolgoznak, így viszont olcsóbb a termelés az amerikai termékekhez képest, van tehát miért vámokat kivetni. Az USA, de más sem képes érdemben beleszólni Kína foglalkoztatáspolitikájába, de az USA és Kína között egyfajta egyensúly alakulhat ki, mellyel mindkét fél valamennyire elégedett lehet.
Belpolitika
Trump elnök első elnöki intézkedései bizonyára a gazdasággal lesznek kapcsolatosak. Egyrészt ehhez ért legjobban, másrészt az USA valójában minden olyan potenciállal bír, amelyre egy nagy gazdaságnak szüksége van. Ráadásul a szövetségesei közel vannak. Kanada és Mexikó aligha tehet bármit, amivel az USA érdekeit veszélyeztetné. Ezenkívül Trump az illegális bevándorlás megakadályozását is megígérte, ehhez pedig az USA elnökének nincs másra szüksége, mint elhatározásra és kivitelezőre. Mindez már megvan. A védővámokkal pedig el fogja érni, hogy érdemes legyen termelni az USA-ban, az embereknek lesz munkájuk és fizetésük, a belső fogyasztás pedig tovább fogja pörgetni a gazdaságot. Trump számára iszonyúan fontos a belpolitika, hiszen az időközi választásokig (két év múlva) eredményt kell felmutatnia, még akkor is, ha a kínai gazdaság a szokott módon növekszik. Abból azonban nagy gond lehet, hogy a BRICS+ országai egyes termékekre külön tőzsdéket hoznak létre, ahol nem a dollár lesz az elszámolási egység, hanem, mondjuk, a jüan/renminbi. Ezek a látszólag külpolitikai kérdések az USA számára mégis belpolitikaiak, hiszen a dollár mint világpénz primátusának megszűnését vetítik előre. Ez egyelőre csak a csökkenés jele lenne, mégis azt eredményezheti, hogy az USA pénzügyi ereje kisebb lesz, amit más intézkedésekkel kell semlegesíteni, hiszen ettől függenek az árak, melyek viszont a szavazókat érintik. Ez a legnehezebb feladat, melyet Trumpnak meg kell oldania, ettől függ a jövője. Jelenleg elégséges többsége van a szenátusban és a képviselőházban, ez azonban a 2026-ban esedékes időközi választáson megváltozhat, ha Trump nem hoz könnyebbséget az USA polgárainak megélhetésében. Trumpnak tehát nincs túl sok ideje cselekedni, ha nem akarja elveszteni a képviselőházi fölényét, ami jelentősen korlátozná a mozgásterét.
Merre tovább, Európa?
Aki figyelte az elmúlt évek európai politikáját, az biztos lehet abban, hogy az EU valójában a bideni, azaz a demokrata politika irányvonalát hajtotta végre. Európának valami olyat kell felmutatnia Trumpnak, amitől az elnök érdekelt lesz abban, hogy Európát másként kezelje, mint az előző adminisztráció. Egyszerre kellene fenntarthatóvá tennie az európai termelést, de nem ártani Trumpnak és az USA-nak. A jelen körülmények azt mutatják, hogy az EU gazdaságilag leszakadóban van. Nincsenek belső energiaforrásai, mint az USA-nak, ezért 3—5-szörös árért vásárolja a szénhidrogéneket. Ha ezt nem sikerül megfordítania, többé nem számíthat arra, hogy a nemzetközi piacokon jelentős pozíciói legyenek. Európának tehát szüksége lenne az olcsó, orosz gázra és kőolajra, ehhez pedig megállapodás kell, elsősorban Trump és Putyin között. Vagyis Európának mielőbb békére van szüksége, aztán egy jó megállapodásra az USA-val és Oroszországgal. A dolog nem lehetetlen, de nem is könnyű. Minél előbb kezd az EU gondolkodni valamilyen megoldáson, annál valószínűbb a siker. Figyelembe kell vennie, hogy Biden csak január 20-áig szárnyalhat.
Trump viszont nem lenne Trump, ha nem lépne ki a cselekedni nem tudó szerepből, hiszen már hetek óta váltják egymást a fontos emberek — többek között Orbán Viktor is — a floridai birtokán. Sportosan szólva, Trump bemelegít, hogy gyors startot vehessen.
