home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A Messiás
(Összeállította: FODOR Gábor)
2014.12.24.
LXIX. évf. 52. szám
A Messiás

Ilyenkor, karácsonykor a hívők figyelme a születésre irányul. A kereszténység a IV. század óta emlékezik meg az Istentől jött Messiás világrajöveteléről. A messiási eszme a Szentírásban először közvetlenül a teremtés és a bűnbeesés után jelenik meg. Ezután az egész Ószövetségben évszázadokon át jelen volt, és újra meg újra szóba került. A Messiás ígérete tehát a kezdetektől fogva jelen van.

A legelső messiási ígéretet szokás Ősevangéliumnak is nevezni, és a Teremtés könyve 3. részének 15. sorában a következő olvasható: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet te pedig annak sarkát mardosod” (Ter 3,15). Ez az első eset a Szentírásban, amikor Isten megígéri a Messiást az embernek mindjárt a bűnbeesés után. Ez a rész Isten szavait tartalmazza, melyeket a kígyónak mondott. Természetesen a kígyó a Bibliában az örök rosszat, azaz a Sátánt jelképezi, aki „kezdetektől fogva emberölő volt” — Jézus szavaival. Mindjárt a bűnbeesés után felmerül az elkerülhetetlen szükség: valakinek jönnie kell a Földre, aki majd visszaállítja az Isten és az ember közötti eredeti állapotot. Az ősbűn (áteredő bűn) következménye megmarad, de az ember újra képes lesz az üdvösségre, mert az Úr Jézus önmagát adta Istennek áldozatul a mi bűneinkért.

A messiás (héberül: מָשִׁיחַ, Mossíah, Māšsîªh) héber szó, melynek jelentése felkent vagy segítő. Ugyanez a szó arabul: المسيح, al-Masīḥ, arámi nyelven: משיחא, görög fordításban pedig: Χριστός, Khrisztosz. (Latinosan Cristus, mely a magyarban Krisztus formában gyökeresedett meg.)

Alapvetően nagy jelentőségű a Messiás személyének meghatározása a hitvallásban. És mivel széles skálán mozognak a személyére vonatkozó bibliai állítások, sok esetben még keresztények között sincs teljes egyetértés a Messiás, azaz Jézus személyét illetően. A zsidók katonai felszabadítót vártak. Tudjuk, hogy Júdás is egyértelműen ezen az állásponton volt, és tetteivel többször is próbálta kiprovokálni, hogy Jézus végre mutassa már ki abszolút fizikai hatalmát, és űzze ki a rómaiakat mielőbb, majd alapítsa meg a Mennyei Jeruzsálemet. A keresztények viszont utalásokat gyűjtöttek össze a Bibliából, és Jézusra ismertek. Számtalan bibliai helyet találhatunk, mely a Messiásra utal. Talán mind közül a legszebb Izajás próféta könyvében található, az 53. részben, „az Úr szenvedő szolgájáról” szóló énekben. A zsidó vallásban a Messiás Izrael királyát, Dávid egy leszármazottját mint Isten fölkentjét jelenti. A vallásos zsidóság nagy reménye, hogy Isten helyre fogja állítani ezt a királyságot. Ez idézte elő a makkabeusok sikeres felkelését még a hellén uralom alatt. Mivel az Isten által felkent egyik legnagyobb király Dávid volt, az ő személyéhez és utódaihoz kötődik a messiási várakozás. Illés próféta is a Messiás előképe. Nem véletlen, hogy az Újszövetségben leírtak alapján találgatják, hogy Jézus Illés-e. A zsidók még mindig várják a Messiást, ők ugyanis nem ismerik el Jézust Messiásnak, sőt a Szentháromság harmadik személyének sem, és semmiféle isteni hatalmat nem tulajdonítanak neki. A világtörténelem folyamán sok álmessiás is élt, akiről a vallásos zsidóság azt hitte, hogy ő a Megváltó. Ilyen volt például egy felkelést vezető zelóta, Bar Kohba, illetve mások, még a közelmúltban is.

A keresztények Jézust tekintik a megígért Messiásnak. Abban a reményben élnek, hogy a Messiás elhozta az embereknek a bűnök feloldását azzal, hogy egyetlen áldozatot mutatott be Istennek: önmagát.

Születési helye: Mikeás próféta Kr. e. a VIII. században a következőket mondta: „De te, Efrátának Bethleheme, bár kicsiny vagy Júdea ezrei között mégis belőled származik nekem, aki uralkodó Izraelben, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.”

Csodatételei: „...az Isten aki megfizet, Ő jön és megszabadít titeket. Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyílnak, akkor ugrándoz a sánta mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve” (Iz 35,4—6). Izajás próféta szerint Isten maga jön el, aminek csodás gyógyulások lesznek a jelei, Krisztus pedig pontosan ezeket tette. A zsidó történetíró, Josephus Flavius is megerősíti ezt, akinek egyébként semmi köze sincs a korabeli kereszténységhez, a teljesen pártatlan római oldalon állt: „Élt ebben az időben egy bölcs ember, ha egyáltalán lehet őt embernek nevezni, akit Jézusnak hívtak. Ő csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatták az igazságot.”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..