A nagy hazánkfia, Kossuth Lajos (1802—1894) iránti, kivételes tisztelet és kegyelet két ízben lángolt fel Bácskában: halálakor, 1894 márciusában és születésének 100. évfordulóján, 1902 szeptemberében. Mindkét alkalommal fontos szerep jutott a sajtónak, mely részletesen dokumentálta a kegyeletadást Bácska helységeiben.

Kossuth Lajos (Wikipédia)

Hogy mekkora megdöbbenést okozott a turini remete halála Bácskában, azt a többi közt a szabadkai lapok híradása is bizonyítja. Valamennyi újság (Szabadka és Vidéke, Szabadkai Hírlap, Szabadkai Közlöny, Szabadság stb.) első oldalon, gyászkeretben tudósított a nemzet nagy veszteségéről. A Szabadka és Vidéke írása szerint 130 évvel ezelőtt, „[1894. március] 21-én már a kora reggeli órákban egész Szabadkán és az egész megyében szájról-szájra adatott a lesújtó hír: Kossuth meghalt. A középületeken és tanintézeteken, az egyletek és olvasókörök helyiségei fölött, magánosok palotáin és házain mindenfelé kitűzték a fekete lobogót, annak jeléül, hogy az országnak nagy halottja van. És a lapárusító helyiségei valóságos ostromnak lettek kitéve, csakúgy tódult hozzájuk a lesújtott közönség, hogy Kossuth utolsó perceiről és bekövetkezett haláláról a lapokból magának értesülést szerezzen.”

Az országos gyászból Szabadka is kivette részét. Mamuzsich Lázár polgármester március 21-én délelőtt rendkívüli tanácsülést hívott egybe, melyen a gyászlobogók kitűzése mellett arról is döntöttek, hogy az elhunyt iránti tisztelet jeléül „a város 1000 drb. gyászjelentést nyomat, s azt polgárai közt szétosztja”. A haláleset kapcsán a városi tanács felhívást tett közzé, melyben a többi közt azt olvassuk: „Kossuth Lajos meghalt. […] Az egész ország gyászba van, halottját siratja. Vegye ki osztályrészét az ország fájdalmában e város lakossága. Sirassuk őt, ki a népét annyira szerette.”

Sok szabadkai üzlet kirakata is „komor, fekete színben volt”, és több helyen kitették a nagy halott arcképét. Az elhunyt családjának részvéttáviratot küldtek, a gyászravatalra koszorút helyeztek, amellett gyászünnepélyeket és gyászistentiszteleteket is tartottak nemcsak Szabadkán, hanem Bácska-szerte is. Szabadkán impozáns gyászünnepélyt rendeztek a Népkörben, a Függetlenségi Párt és a Pest szálló termeiben. Valamennyi helyen az emlékbeszédek mellett felcsendült a Himnusz és a Szózat is. A Szabadkai Dalárda a városi központi gyászünnepélyre, melyet a városháza és a gimnázium épülete közötti téren tartottak meg, betanulta a „Magyarország, édes anyánk” kezdetű, Kossuth emlékére írt dalt, melynek szövegét dr. Révfy Jenő orvos fogalmazta meg, zenéjét pedig Gaál Ferenc, a jeles zeneszerző komponálta. Csillag Károly emlékverset írt (Kossuth Lajos halálára) a Szabadság című lapba. Hiador Országos gyász című költeményét ugyancsak a Szabadság hozta, 1894. április 8-án.

A Szabadkai Hírlap Kossuth haláláról (1894. márc. 25.)

A szabadkai kaszinó tervbe vette egy Kossuth-szobor felállítását is. A város küldöttsége április 2-án Budapesten személyesen is tiszteletét tette Kossuth Ferencnél, hogy Szabadka részvétét tolmácsolja. A szabadkaiaknak volt némi lelkiismeret-furdalásuk is Kossuthtal kapcsolatban, néhány évvel a halála előtt ugyanis kezdeményezték, hogy legyen a város díszpolgára, ám akkor e javaslatot a városi képviselő-testület nem szavazta meg.

Bács-Bodrog vármegye is részvéttáviratot intézett Kossuth Ferenchez, és Kossuth temetésén is küldöttségileg képviseltette magát. Zombor város elöljárósága is részvétet nyilvánított az elhunyt családjának, képviselőket küldött a temetésre, koporsójára koszorút helyezett, és emlékszobrára is adakozott.

Újvidéken március 28-án délután tartották a gyászünnepélyt, a városi elöljárók részvételével. Az emlékezők a város központjában, a Szentháromság-szobor előtti téren gyülekeztek, kezükben gyászlobogókkal, majd a „lőkertbe” vonultak, ahol Rohonyi országgyűlési képviselő mondott beszédet. A gyászünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget.

Zenta város március 24-én tartotta közgyűlését, melyen döntés született, hogy küldöttséget menesztenek a gyászszertartásra, továbbá hogy 1000 forintot adományoznak a Kossuth-szoborra.

Az említettek mellett Bácska több helységében is (Óbecsén, Kúlán, Topolyán, Palánkán és egyebütt) gyászünnepélyeket rendeztek. Mint a Szabadka és Vidéke lap fogalmazott, „még a legkisebb, a legszegényebb falu is osztozik a nagy nemzeti gyászban, ki-ki a saját tehetsége szerint”.

A Szabadka és Vidéke a bácskai Kossuth-gyászról (1894. ápr. 1.)

Nem egész egy évtizeddel később, 1902 szeptemberében, Kossuth születésének 100. évfordulóját ünnepelték országszerte, így Bácskában is. A zombori Bácska írta vezércikkében: „Száz esztendővel ezelőtt jött a világra az isteni Gondviselés különös kegyelméből Kossuth Lajos. És egy új világ született meg vele: az új, modern Magyarország. Ezért emléke századokra szóló, ezért lesz élete örök.”

A Vasárnapi Ujság írja 1902 szeptemberének elején, hogy „vármegyékben, városokban, községekben otthon is nagyban készülnek a nap [szeptember 19.] megünneplésére. Lesznek díszgyűlések, a templomokban hálaadó isteni tiszteletek; rendeznek összejöveteleket, hangversenyeket, kivilágítást.” S valóban, mindenfelé Kossuth emléke előtt tisztelegtek különféle műsorokkal. Mint a Bácska című lap írta, Kossuth Lajos nevétől visszhangzott az egész ország. Nagyszabású hazafias emlékünnepélyek követték egymást. Szabadka „nagy fénnyel” ünnepel: a város díszközgyűlést tartott, majd a dalárda részvételével ünnepélyt a Szent István téren. A város Kossuth emlékére alapítványt is létesített, melynek évi összege húsz húszkoronás arany volt.

Újvidéken a Magyar Kaszinó és a Dalkör rendezett ünnepélyt az Uránia színház közreműködésével. A színházban hangversenyt tartottak, melynek jövedelmét egy gimnáziumi Kossuth-alapítvány létesítésére fordították. Zenta városa Kossuth centenáriumán díszközgyűlést tartott, melyen Cabafy Lajos főjegyző mondott alkalmi beszédet, este pedig a várost kivilágították, és társasvacsorát rendeztek. Óbecsén a Magyar Népkörben emlékeztek meg Kossuthról, az összes kör és egylet bevonásával. Különösen fényes volt az adaiak megemlékezése, kivilágított ablakokkal, zenével egybekapcsolt fáklyásmenettel, felvonulással, mozsárlövésekkel és alkalmi beszédekkel. Kúlán a Gerber-féle vendéglőben emlékeztek Kossuthra díszbeszédekkel és szavalatokkal, a kúlai Iparos Dalárda hathatós közreműködésével. Új-Verbászon zászlódíszbe öltözött a község, s az ünnep idején fényárban úszott. Az üzletek zárva maradtak, és taracklövésekkel jelölték a nagy napot. „Minden ablak ki volt világítva, minden ablakban Kossuth képe állt. A közönség nagy csoportokba verődve bejárta az utcákat s felhangzott a nóta: Kossuth Lajos azt üzente.” Este a kaszinóban szerveztek ünnepélyt alkalmi beszédekkel, énekkel, szavalatokkal.

Adán a községi képviselő-testület „nagy, nemzeti színű falragaszainak felhívása folytán tengernyi tömeg gyűlt egybe a városháza udvarán. […] Az egész város fényözönben úszott. […] Az ablakok és kirakatok Kossuth fényképével, nemzeti színű szalagokkal és szebbnél szebb virágokkal voltak díszítve.” Az ünnepélyt az Erzsébet szállóban tartották meg.

Új-Szivácon is lélekemelő Kossuth-ünnepség volt, istentisztelettel egyetemben.

Mégis úgy tűnik, hogy a megyeszékhelyen, Zomborban szervezték a legpazarabb ünneplést, 1902. szeptember 19-én. A középületeket és a magánházakat kellő módon fellobogózták és feldíszítették, a kereskedések zárva tartottak, az üzletek kirakatait pedig „az ünnepélyhez mérten” díszítették fel Kossuth Lajos képével. A korabeli lapok híradása szerint a centenáriumot „a nagy férfiú dicső emlékéhez méltó lelkesedéssel ünnepelte meg Zombor szabad királyi város polgársága. Párt- és nemzetiségi különbség nélkül a város összlakossága vállvetve iparkodott részese lenni ama lelkes ünnepélynek, amely Kossuth apánk magasztos emlékének volt szentelve.”

A pazarul feldíszített városközpont lombfüzérekkel, nemzeti trikolórral, zászlóerdővel és nemzeti címerrel várta az odaözönlő közönséget, egy ízléses emelvényen pedig helyet kapott Kossuth Lajos művészi kivitelezésű mellszobra is — Mócs János zombori szobrász alkotása. Az ünnep főrendezője Popovits Sebő vármegyei főlevéltáros volt, aki mintaszerűen tett eleget feladatának. A műsorban a meghívott városi testületek és egyletek képviselői léptek fel, amellett a város és a megye elöljárói közül is többen. Este a főgimnázium ifjúsága fáklyásmenetet rendezett a Kossuth-nóta és a Himnusz éneklésével egyetemben. Ezután az ünnepély programszerű befejezéseként társasvacsorát rendeztek az Elefánt szállodában.

A Bácskában kialakult Kossuth-kultusz lényegét és fontosságát 1902 nyarán a Bácska című lap az alábbi módon foglalta össze: „A Kossuth-kultusz az új kor kuruc szelleme a reakció minden formája ellen, a síkra szállásnak bátorságos, hazafias szelleme, mely a magyar szabadságnak és a szabadságban gyökerező magyar állameszmének megvédelmezője az elfogultságok és előítéletek ellen.”

Forrás: Szabadkai Közlöny, 1894. márc. 25.; Szabadka és Vidéke, 1894. márc. 25., ápr. 1., ápr. 8.; Bácska, 1902. júl. 25., aug. 15., aug. 19., aug. 26., szept. 2., szept. 5., szept. 12., szept. 16., szept. 19., szept. 23., szept. 26., szept. 30., okt. 3.; Vasárnapi Ujság, 1902. szept. 7., szept. 14., szept. 27.