Ezek mind-mind megmaradnak az emlékezetünkben. Nem áll szándékomban a tiniket minősíteni, ők csak nyugodtan hallgassanak Justin Biebert — majd kinövik. A külsőségeken kívül azonban akad még egy fontos „apróság”: a zenei hangzás. Ebből a szempontból egyértelműen a Depeche Mode a király. Az együttesnek 2010 óta végre követője is van: a manchesteri Hurts, melynek tagjai a huszonhat éves Theo Hutchcraft és a huszonnyolc éves Adam Anderson.

A srácok 2005-ben ismerkedtek meg egy klub előtti nagy verekedés alkalmával. Túl részegek voltak ahhoz, hogy részt vegyenek a bunyóban, ezért inkább beszélgetni kezdtek. Hamar kiderült, hogy megegyezik a zenei ízlésük. Ott és akkor eldöntötték, hogy zenekart alapítanak. Hónapokig a neten kommunikálva alkottak. Anderson az alapokért, Theo pedig a vokálért felelt. Munkájuk gyümölcse a Bureau nevű zenekar lett, mely kisebb sikereket ugyan elért, de nem volt túl hosszú életű. A fiúk azonban nem adták fel, és újult erővel immár Daggers néven nyomultak a zenei világban. Menő zenekarként megtapasztalták az igazi stúdiózás izgalmait, és azt is, hogy milyen felelőséggel jár egy profi csapatban dolgozni. Miután megunták ezt a formációt — annak ellenére, hogy hosszú kísérletezés után végre megtalálták egyedi hangzásukat —, két telefonhívással véget vetettek a Daggersnek. Szegény többi csapattag! De az élet megy tovább, nem kell foglalkozni azzal az egy-két összetört álommal. A két zenész a Hurts nevet választotta, mivel az újonnan felfedezett zenei világuk melankolikus, visszafogott, ugyanakkor izgalmas, sötét és sejtelmes lett.   

Legelső alkotásuk, a Wonderful life a Youtube-on vált ismertté. Az induláshoz videoklipre is szükségük volt, a csapatnak azonban csak egy kis költségvetésű filmecskére telt. Visszatekintve kicsit talán nevetséges is, hogy a videofilmen szereplő táncosnőt egy boltban kiragasztott hirdetés útján találták, és munkájáért mindössze 20 fontot kapott. Amint elkészült a klip, feltöltötték a világ legnagyobb videomegosztó oldalára, és szinte egy szempillantás alatt híressé váltak. Ezután kezdetét vette az első igazi nagy turné, és meghódították az egész — na jó, majdnem az egész — világot. A belgrádi koncertjükön én is részt vettem, és el kell ismernem, hihetetlenül profi performance-t láttam. A kosztümök, a zene, a fények tökéletes összhangja igazi audiovizuális élményt nyújtott.

A rajongók szerencséjére a Hurts nem tartozik a gyorsan kifulladó együttesek közé: február 11-én megjelent az új kislemezük, a Miracle. Valószínűleg megunták az előző korongjuk zenei világát, ezért lett az új szerzeményük rockosabb. Olyan, mintha összekeverték volna a Coldplay Princess Of China című dalát a Depeche Mode-hangzással. Első hallásra talán kicsit furcsa, de legalább nem a megszokott. Exile címmel az új stúdiólemezük várhatóan március 11-én jelenik meg, addig pedig a The Road című daluk kétperces ízelítőjével reklámozzák. A srácok szerint ez a valaha írt legsötétebb daluk. (Megjegyzem, hogy a szerzemény képi világa pedig már-már horrorisztikus.) Vitathatatlanul jó döntés volt valami újjal előrukkolniuk — ezt az is bizonyítja, hogy a digitális Miracle kislemezből több mint 2 millió kelt el. Ha az eladott lemezek számát vesszük figyelembe, akkor egyértelműen ők a befutók ebben az évben. Az európai turnéjuk márciusban indul. Itt hívnám fel mindenki figyelmét arra, hogy idejében vegye meg a jegyét, mert már 250 ezer belépő gazdára talált.

Az még nem derült ki, hogy a szerbiai közönségnek lesz-e alkalma élőben látni őket, de mint a mondás is tartja: a remény hal meg utoljára.