Könyvbemutatót tartottak a Kikinda elnevezésű német egyesületben. Az est vendége Stjepan Seder volt, akinek legújabb, Sekély sírok (Plitki grobovi) című alkotását mutatták be. Seder úr a Karlócán működő Karlowitz nevű, jószomszédi viszonyokat ápoló német egyesület elnöke. A vendéglátók Alexander Konečni, a nagykikindai német egyesület elnöke és Bánszki Hilda titkár voltak, ők méltatták a kötetet. Ezt tette Vuletić Zita is, a Karlowitz egyesület titkára.
Ahogyan elmondták, Seder úr érdeklődése a német népcsoport iránt nem véletlen, neki magának is sváb gyökerei vannak. A származásáról eddig nyilvánosan nem vallott, elhallgatta, csakúgy, mint számtalan honfitársa, akik ily módon is a különböző visszaéléseket szerették volna elkerülni. Bácskában és Bánságban magyarnak vallották magukat, Szerémségben pedig horvátnak.
- Nemzeti hovatartozásomat úgy cserélgettem, ahogyan az idő megkövetelte tőlem. Meg kellett menteni magunkat attól a veszélytől, ami az etnikai és a nemzeti hovatartozásból következett - vallotta Seder úr. A Duna menti svábokat a 18. században telepítették városába. Innen kíséri el őket írásaiban egészen a második világháború utáni tragikus meghurcoltatásukig, vagy a hazájuk elhagyásáig. Legújabb könyve, amely dr. Tomislav Bekić professzor, közismert vajdasági germanista szerint mégiscsak az irodalmi alkotások közé sorolható, a nemzete iránti elkötelezettségéből jött létre. A műben szereplő két testvér története által az egész vajdasági németség megkínoztatását mutatja be. A második világháború utáni zavaros időszakban elég volt németnek lenni ahhoz, hogy ezeket az embereket minden polgári joguktól és vagyonuktól is megfosszák, büntetőtáborokba zárják. A svábok egy része még az oroszok bejövetele előtt elhagyta évszázados hazáját, de sokan, akik nem vettek részt a politikában, úgy gondolták, bátran maradhatnak abban az országban, ahol tisztességes munkával tettek szert mindarra, ami a tulajdonukban volt. Sajnos, nem így történt. Az új kommunista hatalom haláltáboraiban, mint amilyen például Gárdos is volt, naponta haltak meg idős és legyengült emberek, nők és gyerekek, akiknek ily módon kellett bűnhődniük a nácik gaztetteiért. A holtakat itt sekélyre ásott tömegsírokba dobálták, innen a könyv címe is. Erről nálunk még a közelmúltban is keveset tudtak, sőt tagadták is a megtörténteket. Jóllehet a félmillió Duna menti sváb honfitársunk szokásai, a nyelvükből kölcsönvett szavaik meghonosodtak minden itt élő nép nyelvében. Jelenleg a német nemzetiségű polgártársaink száma az összlakosság egy százalékán is jóval alul marad, de Vajdaság néprajzában, kultúrájában és nyelvi gazdagságában jelentős nyomot hagytak maguk után.